2005. június 13. hétfő 23:42

Náday Katalin:

 

Zarándokúton Írországban,


a "zöld-szigeten"

 2005. május 2-11.

2. rész

  

Kedd - május 3.

Május 3-án, kedden Dublintól alig 30 km-re északra, a Boyne folyó völgyébe buszoztunk. Nem messze a folyó torkolatától, egyik kanyarulatának ölében található az 1997-ben megnyitott Brú na Bóinne központ. A környék 5000 évvel ezelőtti folyosósírjai csak ezen a központon keresztül látogathatók.

(Ezekkel a központokkal - Visitor Center - a későbbiek során is találkoztunk. Nemcsak a turisták fogadását, ellátását szolgálják, hanem múzeumaikban a feltárások során fellelt tárgyakat is meg lehet tekinteni, s majdnem mindenhol van vetítőterem is, ahol felváltva angol-német-francia nyelven ismertetik a környék látnivalóit, illetve múltját, jelenét. S még egy apróság: nem belépőjegyet adnak, hanem egy kb. 2*2 cm-es kis öntapadós színes - minden csoportnak más-más színű - matricát ragasztanak a látogatók ruhájára, amelyen az az időpont szerepel, amikor részükre elkezdődik az idegenvezetés, vetítés, vagy éppen a központ busza mikor indul a látnivalóhoz.)

A Boyne folyó völgyében kb. 50 db folyosót rejtő halomsír van, ezek közül csak kettő látogatható a Newgrange-i és a Knowth-i. A múzeum és a vetítés megtekintése után minket a Knowth-dombhoz vitt a központ kisbusza. A kőkor emberei hihetetlen csillagászati és matematikai tudással rendelkeztek. A kődomb közepére vezető 14 méter hosszú folyosót úgy tájolták, hogy a téli napforduló idején a kelő nap fénye végigfut a folyosó padlózatán, majd kb. 15 percig elidőzik a sírdomb közepén elhelyezkedő keresztalaprajzú sírkamrában, mindig más és más faragott követ megvilágítva. A sírkamra boltozata kb. nyolc méter magas, a folyosón azonban csak lehajtott fejjel lehet menni. Knowth-ban a nyugati oldalon is van egy 14 m hosszú folyosó, amit viszont ugyanezen a napon a nyugvó nap fénye világít be, a bejárat fölötti nyíláson keresztül. Knowth-ban a központi nagy folyosósír körül még kilenc kisebb halomsír is van. A kőkori ember azonban nem lakott a sírhalmok közelében, csupán kultikus helyként szolgált. A keltáktól kezdve már lakóhelyként is használták a dombtetőket és a dombok közötti viszonylag szélmentesebb részeket.

Délután Dublinba visszatérve először a kapucinusok gyönyörű templomában került sor a napi szentmisénk bemutatására, majd a közelben lévő Szent Michan templomot néztük meg. A XI. században egy dán kolónia települt a környékre, a templom nekik épült, nevét is egy dán püspökről kapta.  500 éve azonban már Dublin nyugati részének plébániatemploma. Orgonája régi, Händel is játszott rajta, amikor a Messiás bemutatóján Dublinban járt. Altemplomában mumifikálódott tetemekre bukkantak.

 (A narancssárgával keretezett képek és szövegek mögött nagyított, vagy további képek találhatók!)

(folytatjuk)