2005. június 13. hétfő 23:43

Náday Katalin:

 

Zarándokúton Írországban,


a "zöld-szigeten"

 2005. május 2-11.

5. rész

  

Péntek - május 6.

Ezen a napon jutottunk el tényleges úti célunkhoz: a Mária kegyhelyhez Knock-ba.

Knock Shrine

Knock története:

1879 augusztus 21-én két asszony - Mary McLoughlin és Mary Beirne - a piciny kis Knock öreg plébánia-templomának külső szentély-falán egy jelenésre lett figyelmes: egy Hölgyet ás két oldalán Szent Józsefet és Szent János evangélistát vélték látni.

Márián egy nagy fehér köpeny volt, amely leért egészen a lábáig. Szemeivel az ég felé tekintett és testtartása imádkozásra utalt. A fején egy csillogó korona volt, és a koronán a homloka fölött egy arany rózsa ragyogott. Jobbján Szent József állt, fejét meghajtva, imádkozásra összetett kézzel. Ő is fehér ruhában volt. Mária balján Szent János evangélista állt – püspöki ruhába öltözve – bal kezében egy könyvet tartott, s jobb kezét úgy tartotta, mintha prédikálna. Az ő ruhája is fehér volt. Az alakok mellett egy kissé jobbra, nagyjából a templomfal közepén volt egy hatalmas, de egyszerű oltár. Az oltáron egy bárány, és a bárány fölött egy óriási kereszt. A bárány körül a jelenés egész ideje alatt angyalok lebegtek.

Az asszonyok a templomhoz hívtak még további embereket, akik ugyancsak látták a jelenést. A hivatalos számok szerint ők kb. ötvenen voltak: különböző életkorú férfiak, asszonyok és gyermekek. A jelenés nagyjából két óra hosszat tartott a zuhogó esőben, miközben a jelenlevők a Rózsafűzért imádkozták.  Egy idősebb asszony, Brigid Trench az oromfalhoz lépve letérdelt és köszöntötte a Hölgyet: Lejegyezték, amit mondott:

"Céad mile ouiochas le Dia agus leis an Maighdin ghlórmhair a thug dúinn an talspednadh seo." Bríd Ní Thrinsigh. (Finné) "Százezer köszönet Istennek és a dicsőséges Szent Szűznek, hogy mi ezt a megnyilatkozást kaptuk." Brigid Trench. (Szemtanú)

A falu más lakói - akik nem voltak ott a jelenésnél - elmondták, hogy egy nagyon erős fény vette körül a templom környékét a jelenés idején, és a következő napokban megmagyarázhatatlan gyógyulásokat hoztak kapcsolatba a jelenés időpontjával. Tíz nappal a jelenés után ismét csodás gyógyulás történt.

Hat héttel később a Taum egyházmegye püspöke Dr. John McHale felállította az első vizsgálóbizottságot. Tizenöt tanút kérdeztek ki és megállapították, hogy a tanúk hitelt érdemlően nyilatkoztak.

Gilmartin Satz érsek 1936-ban egy második vizsgálóbizottságot állított fel s a még élő három tanút (Mrs. Mary O'Connell (Mary Beirne), Patrick Beirne és John Curry) újra kihallgatták. Ez a vizsgálat is azt az eredményt hozta, hogy a jelenésről hitelt érdemlően nyilatkoztak.

Négy pápa is nyilatkozott Knock-kal kapcsolatban: XII. Pius pápa 1945-ben szentelte meg a knock-i zászlót; XXIII. János pápa egy különleges gyertyát adományozott Knock-nak; VI. Pál pápa szentelte meg 1974. június 6-án a Miasszonyunk, Írország királynője bazilika alapkövét és II. János Pál pápa 1979-ben a centenáriumi ünnepségekre Knock-ba zarándokolt.

Ezen a napon  mi is zarándokként - nem turistaként - érkeztünk a Szentélybe. Programunk sem volt más, mint általában minden zarándoklatnak. Megérkezésünkkor bejelentkeztünk a zarándok-központba, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy három zarándok-csoport is kért szentmise-helyet a déli órára és még nem tudják, hogy nekünk melyiket jelölik majd ki. A szentmise idejéig körbejártuk a szentélyt. Először Szűz Mária szabadtéri szobránál elimádkoztuk a Szent Olvasót, majd megnéztük a régi plébánia-templomot, a keresztúti stációkat, a pápa-látogatás emlékére emelt keresztet, merítettünk a gyógyulást hozó forrás vízéből, betértünk a Kiengesztelődés templomába, és az 5000 hívőt befogadó modern Bazilikába.

Délre kiderült: mi kaptuk a jelenési kápolnát, amelyet a régi templom mögé építettek úgy, hogy a jelenés fala lett az oltárkép. Szentmise után felmentünk a Kálvária-dombra, hogy végigjárjuk mi is a keresztutat.

Végül - mint majdnem mindenhol - itt is a vetítőterembe hívtak bennünket, ahol levetítették a kegyhely keletkezésének, kiépülésének történetét.

Ballintubber Abbey

Hazafelé a szállásunkra egy kis kitérővel még egy élményben volt részünk. Meglátogattuk az Írországban legrégebbi időktől fogva a mai napig megszakítás nélkül működő templomot. Volt idő, amikor kunyhóban, volt idő amikor a romok között az ideiglenesen lefedett szentélyben, s természetesen volt ideje annak is, amikor virágkorát élte az apátság. Mára a templomot gyönyörűen helyreállították, környékét parkosították, s előszeretettel választják az ifjú párok esküvőjük színhelyéül ezt a romjaiból újjáépített katedrálist.

Egy történet is kapcsolódik az apátság papjaihoz. Miután az apátságot felgyújtották és a szerzeteseket megölték kiderült, hogy három szerzetes életben maradt. Ezért hajtóvadászatot indítottak az apátság utolsó három szerzetese ellen - még bérgyilkost is felbéreltek ellenük - mert úgy vélték, hogy ők azok, akik miatt nem lehet a  környék lakóit áttéríteni protestáns vallásra. A bérgyilkosnak az egyiket sikerült is megölnie. Úgy gondolta - mármint a gyilkos - hogy a meggyilkolt pap temetésén mindkét szerzetes meg fog jelenni, s akkor majd azokkal is végezi. Valóban ez történt, de ekkor is csak egyet sikerült megölnie, a másik sikeresen elmenekült.  A gyilkos ekkor újabb cselt eszelt ki: Betegnek tetette magát, s a húgához ment, hogy az ápolja. Pár nap múlva úgy tett, mintha haldokolna, s papot kért, hogy meggyónhasson. Húga bizalmatlan volt, s nem akarta az utolsó élő atyát elhívni, de bátyja megesküdött, hogy halálos ágyán nem hazudik. Erre elhívták az atyát, s gazember ekkor ölte meg az utolsó szerzetest. Ezt a nép már nem tűrte, s a gyilkost halálra sebezték. Itt temették el a gyilkos Sean 'a Sagart, sírján egy hatalmas fa nőtt, melyet éppen az idei évben  hasított ketté egy villám.

 (A narancssárgával keretezett képek és szövegek mögött nagyított, vagy további képek találhatók!)

(folytatjuk)