Zarándokúton Írországban

Az eredeti útiterv és zarándoktársaim beszámolói, képei alapján összefoglalom az út utolsó három napjának programját is. Balesetem miatt - szerencsére - csak egyetlen program maradt el a Kylemore Abbey, a Killary Harbour, Írország egyetlen fjordja partján. Kár érte, mert az interneten fellelhető képe alapján ez is megtekintésre érdemes.

A busz délnek vette az irányt és Galway városa után a Burren karsztvidéken vezetett át az út. Holdbéli táj, érdekes kőalakzatokkal és megdöbbentően változatos növényvilággal (2000 féle ritka növényfaj, köztük sarkvidéki, alpesi és szubtrópusi növények, virágok). Itt található a történelem előtti idők egyik legszebb síremléke, a Pulnabrone dolmen is. Az óceánt elérve tárult fel Írország talán legszebb természeti képződménye a Moher sziklafal. Ez egy 8 km hosszú, majdnem függőleges sziklafal, amely 200 méter magasan tornyosul az Atlanti-óceán fölé. Lélegzetelállító látványt nyújt a mélységbe nyúló meredek sziklafal peremére kimerészkedő ember. A látvány és az óceán moraja együttesen nyújt felejthetetlen élményt.

A templom a XII. századból származó románkori emlék.

A tola-kereszt ugyancsak a XII. században keletkezett, és jól példázza az akkori kőfaragók tudását, szépérzékét. A kereszt 2,77 m magas, és a kitárt karoknál 1,02 m széles. A kereszt a tövénél 65 cm x 37,5 cm. A keresztet tartó alapkő mérete 1.02 m x 1.28 m és 50 cm magas.

A kolostort 1240-ben alapították, de faragványai a XV-XVI. századból származnak, s ezek teszik igazán értékessé.

Ezen a napon Írország legnyugatibb pontjáig, az Atlanti óceán partján kirándult zarándokcsoportunk. Ragyogó napsütésben és orkánszerű szélben járták körbe a félsziget déli részét. Közben megtekintették a Dunbeg erőd mellett a félsziget legépebben megmaradt méhkas kunyhóinak a csoportját. A korai keresztény időkből származnak ezek a kötőanyag nélkül kőből rakott építmények. Céljuk ismeretlen, talán szerzetesi cellák vagy pásztorkunyhók? Ki tudja? Az egyre meredekebb hegyoldalba vágva lehet elérni a Slea Head-et, a legnyugatibb pontot, ahonnan aztán csodás kilátás tárult fel a környező sziget-világra.

A Dingle félsziget belsejében a Gallorus-imaház a korai kereszténység egyik fontos emléke. Talán a VIII. vagy legkésőbb a IX. századból származó kápolna ennek az épülettípusnak egyetlen fennmaradt írországi példánya.

Nem messe az imaháztól található a XII. századi román stílusú templom romjai. Szép ajót és ablaknyílásain kívül érdekes a templom belsejében álló írott kő, melyre latin betűket véstek kusza halmazban. Szépen megmunkált a kertjében álló X. századi napóra is.

Erről a helyről egy kicsit bővebben is tudok írni, mert - ha ott lettem volna - én lettem volna a gazdája, én készültem fel előzetesen az ismertetésére.

A 60 m magas sziklán található épületegyüttes, az egyik leglátványosabb erőd, mely a Tipperary grófságban, Munster tartományban, a Suir balpartján, a Tipperary-síkságból emelkedik ki. Ma is püspöki székhely. A hegyen álló központ több, mint ezer évig volt előbb királyi, majd 1101-től egyházi központ és ennek megfelelően a hatalom jelképe is Írországban. Az V. századtól kezdve Munster királyainak székhelye volt. Birtokuk szinte egész Dél-Írországra kiterjedt.

A széles lapályon található szikla történetét úgy mesélik, hogy mikor az ördög egy alkalommal vacsorára nagyot harapott a távoli hegyek egyikéből, a levegőben repülő szörnyűséges óriás lénynek még nem volt ideje megrágnia a falatot, amikor meglátta Szent Patrikot, aki azzal foglalkozott, hogy elfordítsa tőle az írek szívét. Dühében egy nagyot kiáltott és ekkor tátott szájából a sziklatömb a földre zuhant. Így keletkezett a casheli várhegy.

Mielőtt a kelták Munster királyainak székhelyévé tették volna, Cashel már fontos kultikus központ volt. Valószínűleg emiatt terjesztették, hogy Patrik (aki a valóságban talán sohasem járt errefelé) itt magyarázta el a fafejű Aengus Királynak megtérése előtt egy lóhere segítségével a Szentháromság titkát. Aengus semmilyen teológiai magyarázatot nem értett, ezért a türelmét vesztő szent egy háromlevelű lóherére mutatott és azt mondta: ahogy ezen a növényen három levél található egy száron, úgy van a Szentháromságban három személy egy Istenben. Aengus megkönnyebbülten mondta, hogy „Aha", és valamit talán kapisgált. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a pogány írek már a kereszténység megjelenése előtt is hittek a háromarcu, három-személyű istenekben és istennőkben.

A középkorban sokáig az Eoganacht, walesi származású dinasztia uralkodott itt, majd Brian Boru a munsteri királyi címmel együtt a várat is megszerezte. Az 1101-es esztendőben aztán a sziklavár a casheli püspökök tulajdonába került. Szent Malakiás püspök 1139-ben Rómába utazott, hogy a pápától kérje annak megerősítését, amit az egyházmegyéjében tett, és ekkor kérte az új püspöki székhely, Cashel megerősítését is. 1152-ben az ír egyházi reform után a püspöki székhely érsekségi rangra emelkedett.

A vallásháborúk során a hosszú életű Miler McGrath érsek igazgatta Cashel életét. Ő arról volt hírhedett, hogy érdekei szerint hol katolikus, hol protestáns egyházvezetőként vallotta meg hitét és különböző egyházmegyékben egyidejűleg volt katolikus és megreformált hitű püspök. A cromwelli hadjárat idején Cromwell Inchiquin nevű tábornoka foglalta el a várat. Nem vesződött a katedrálisba menekülő emberek lemészárlásával, hanem a tőzegraktárak tüzelőjét felhalmoztatta a templom falai mellé és meggyújtatta. Az átforrósodott falú épületben közel 3000 ember halt meg.

A háborús időszakok elmúltával újjáépítették a megrongálódott falakat, de az immár protestáns püspökök egyre huzatosabbnak találták a sziklán emelet épületeket, és 1748-ban végleg elhagyták Cashel várát. 1839. január 6-án a Nagy Szél (Big Wind) néven ismert orkánszerű szilvihar erősen megrongálta az addig aránylag jó állapotban megmaradt épületeket. Ekkor tűnt el például a katedrális teteje is falrészletekkel és faborításokkal együtt.

A XIX. század végén állagmegóvó munkákba kezdtek a megnövekedett érdeklődés miatt, majd az 1980-as években helyreállították az épület-együttes legkülönösebb részét, a XII. századi Cormac-kápolnát. A szép reneszánsz szarkofágok és a katedrális felújítását 2002-ben kezdték el.

Alaprajzi elrendezés

1. Bejárat - jegypénztár

2. Vikáriusok háza - altemplom - múzeum

3. Dormitórium

4. Szent Patrik kereszt másolat az eredeti helyen

5. Vár

6. A katedrális előcsarnoka

7. Főhajó

8. Hajókeresztezés

9. Déli kereszthajó

10. Kórus

11. Északi kereszthajó

12. Cormac Kápolna

13. Kerek torony

XII. századi a 4, 12 és 13

XIII. századi a 6-11-ig

XV. századi az 1, 2, 3 és 5

A vár mai bejáratát a XV. századi Vikáriusok Házában képezték ki. A vele egybeépített dormitóriumban félóránként vetítik a Cashel történetét bemutató filmet váltakozva angol, német, francia és olasz nyelven.

A pénztárakkal szemben az altemplomban egy kis múzeumba juthatunk, mely a casheli dombon előkerült régészeti maradványokat mutatja be a kőkori szerszámoktól a középkor egyház ékszerein át a reneszánsz kőszobrokig.

Az emeleten a vikáriusok szépen faragott mennyezetű kórusát tekinthetjük meg.

A középkori tervek alapján helyreállított mennyezet súlya angyalokhoz hasonló konzolokon nyugszik, melyeket a mennyezethez hasonlóan festettek meg.

A vár udvarán Szent Patrik keresztjének nevezett csonka kőkereszt másolata áll a kereszt eredeti helyén, mert az eredeti Szt.Patrik keresztet 1982-ben bevittek a múzeumba.

A kereszt keleti oldalán a faragás állítólag Szt. Patrickot ábrázolja, aki 450-ben idelátogatott. A főhajó nyugati végénél építették fel a XV. században az erődítményszerű püspöki palotát, melynek titkos járatain keresztül ma is fel lehet jutni a katedrális tornyába.

A kereszttől jobbra található a katedrális magas falainak árnyékába bújó, mészkőből épült

Cormac-kápolna, Írország legépebb román stílusú temploma. Az európai műveltségű Cormac Mac Carthaig 1127-ben kezdte építtetni ezt a pogány fejekkel telefaragott kis épületet. Pl. az északi kapu timpanonján egy sisakos kentaur egy oroszlánra szegezi nyilát. Renoválásakor a szentélyben freskó-részleteket is találtak. A kápolnában áll egy kelta ornamentikával díszített csonka szarkofág is, amely a hagyomány szerint Cormac püspök síremléke volt.

Nem sokkal a kis templom elkészülése után kezdtek a hatalmas XIII. századi gótikus katedrális építésébe. A főhajó kórus részén régi reneszánsz síremlékek találhatók, köztük annak a Miler Mac Grath-é is, aki a vallásháborúk során megbotránkoztatta a világot. Az emeleti falba vájt nyílás a katedrális melletti ispotályban élő leprásokat segítette abban, hogy a szentmiséket hallgathassák.

Az északi kereszthajó fülkéiben csodálhatjuk meg a különböző szentek faragott ábráival díszített reneszánsz szarkofágokat. Ezeket a XVI. századi sírokat meglepően friss és egyedi faragások ékesítik, pl. szőlőlevéldíszeket és különös stilizált állatokat ábrázol.

Az északi főhajóhoz kívülről csatlakozik a casheli vár kerektoronya. Ez a 28 méter magas kerek torony a legrégibb és legmagasabb épület a szirten.

(A távlati képen szerepel, de az alaprajzon nem az O’Scully emlékmű. Ez nem is tartozik a történelmi királyi és egyházi együtteshez. Egy helybeli földbirtokos család állíttatott 1870-ben, az 1976-os viharban az is megrongálódott.)

Holy Cross Abbey
1182 óta ciszter monostor volt - Krisztus keresztjének egy darabját őrzik itt most is.