Harrach Péter több védelmet adna a magzatnak
 
Különvéleményem van a magzatvédelmi törvény módosítának ügyében, és ennek nyilvánosságra hozatala lelkiismereti kötelességem – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Harrach Péter, szociális és családügyi miniszter, leszögezve, mint a kormány
kereszténydemokrata tagja teljesen azonosulni tud a koalíció eddigi törekvéseivel, ez a kérdés azonban olyan fontosságú, amiben a  különbségek árnyalt megfogalmazása is fontos. Harrach Péter hangsúlyozta: elsôsorban képviselôi és nem miniszteri minôségében  fogalmazza meg véleményét. Mint mondotta, a társadalom megosztott és érzékeny az abortusz szabályozásával kapcsolatban, és egyetért azzal, hogy nem szabad növelni a megosztottságot, és visszaélni ezzel az érzékenységgel. Abból kell kiindulni, amiben konszenzus van. Nincs ma Magyarországon olyan férfi vagy nô, aki a terhességmegszakítás pártján lenne, mindenki elkerülhetô kellemetlenségnek tekinti az abortuszt, és aki tudja, mi is valójában, az borzalmasnak tartja.
Felelôs politikus nem mondhat csupán annyit errôl a kérdésrôl, hogy jogod van ennek a borzalmas dolognak a végrehajtására. Harrach Péter szerint ennél többet kell mondani, és az Alkotmánybíróság is azt a feladatot adta a parlamentnek, hogy a nô önrendelkezési joga mellé biztosítsa a magzat élethez való jogát is. A miniszter fontosnak tartotta megjegyezni, a keresztény tanítás ehhez azt is hozzáteszi: a magzat élethez való joga összehasonlíthatatlanul magasabb rendű.

„A magánéletemben én is ezt követem, de miniszterként és képviselôként az a dolgom, hogy hozzásegítsem az Országgyűlést  annak a kötelességének a teljesítéséhez, amit az alkotmánybírósági döntés rótt rá. Csak remélni tudom, hogy a magyar parlament nem halasztja el azt a történelmi lehetôséget, ami most megadatott.”

Harrach Péter szerint az eddigi gyakorlat nem követhetô tovább. A jelenleg hatályos törvény liberális szabályozása mellett néhány  lehetôséget is tartalmazott a magzat védelmére, de ezt soha senki nem hajtotta végre, nem használta ki, és ezért szakíthattak meg évente hetvenezer terhességet, és ezért van a „nôk jelentôs többsége súlyos tudatlanságban az abortuszt illetôen”. Harrach Péter szerint két lehetôséget biztosít számukra az alkotmánybírósági döntés, az egyik a súlyos válsághelyzet újradefiniálása, a másik a törvény végrehajtása során a magzat védelme. A családügyi miniszter az igazi lehetôséget ez utóbbiban látja, ehhez a válsághelyzetbe kerülô anyát segítô, jól együttműködô intézményrendszer kellene.
   A segítségadáshoz különbözô szakemberek alkalmazása szükséges, a segítô hálózatnak azonban véleménye szerint nem az egészségügyi, hanem a családügyi minisztériumhoz kellene tartoznia.A harmadik legfontosabb követelménynek a felelôsségérzetet tartja a miniszter az anya iránt és a magzati szakaszban lévô emberi élettel szemben.
   Külön, törvényben garantált oktatási programot szeretnének kidolgozni az iskoláskorúak számára, amelyben nemcsak a nem kívánt terhesség elkerülésével, hanem a magzati élettel kapcsolatos ismeretek is szerepelnének. „Nem riogatásról van szó, nem az  abortusz szörnyűségeinek ismertetésérôl, hanem sokkal inkább a fejlôdésben levô emberi élet szépségérôl.” Az intézmény harmadik feladata, hogy konkrét, sokirányú, törvényben garantált segítséget adjon az anyának, aki bizonytalan gyermeke megtartásában. Ez állhat az örökbefogadás biztosításából és szociális segítség nyújtásából azoknak, akiknek támogatásra van szükségük gyermekük felneveléséhez. Bár ez sok pénzbe kerül, de alapigazság, hogy amit szükségesnek tartunk, arra van pénz – vélekedett Harrach Péter.
   Meglátása szerint a jelenlegi javaslaton sokat segíthetnek a várható képviselôi módosítások, így alkalmassá válhat annak a súlyos
alkotmányossági követelménynek a teljesítésére, amit az Alkotmánybíróság megfogalmazott, hogy egyensúlyba hozza a
magzati élet védelmét és a nô önrendelkezési jogát.


A miniszter úr Magyar Nemzetben megjelenet  nyilatkozata teljes összhangban van Surján Lászlónak a Magyar-Hon-Lap számára írt véleményével. A két írás alapján remélhetjük, hogy az MKDSZ érdemben javítani tud majd a törvény mai formáján. Ennek azonban komoly házszabályi akadályai is lehetnek. A Horn időszak házszabálya ugyanis törvénymódosítás esetén az eredeti törvénynek csak azon részeihez enged képviselői módosítást fűzni, amelyeket a benyújtott tervezet úgymond megnyitott. Ha ez lenne az akadály, a kormánynak vissza kellene kérni a javaslatot. Ekkor, mivel az állampolgárok széles körét, emberi jogokat érint, nem szak törvényként kellene kezelni, azaz nem az egészségügyi, hanem az igazságügyi miniszternek kellene benyújtania.
   Vissza a kezdőlapra