Az elmúlt hetekben sokat hallhattunk a médiában erről a kérdésről. A tájékoztatást - mint általában - ebben a témában sem a tárgyilagosság vezette. A hétfői parlamenti ülésen elhangzott napirend előtti felszólalást és Orbán Viktor miniszterelnök válaszát ezért a jegyzőkönyv alapján közöljük.
2000. február 28. Országgyűlés - plenáris ülés - Napirend előtti felszólalás
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ember felelőtlenségének borzasztó és ma még beláthatatlan következményeivel szembesülhettünk az elmúlt hetekben. A ciánszennyezés ökológia katasztrófát idézett elő a Szamos és a Tisza és most már a Duna térségében is, polgárok százezreinek lakóhelyén, és ezzel megélhetésüket, otthonukat közvetlenül is veszélyeztetve. A Tisza és a Szamos sajátos, egyedülálló élővilágának egy jelentős része kipusztult, s nemcsak a halak, hanem a tápláléklánc számottevő hányada is. A folyóhoz alkalmazkodó életformák, a halászat, az ártéri gazdálkodás, vendéglátás, nemzeti kultúrkincseink szintén részben ellehetetlenültek, a károk egy része helyrehozhatatlan.
"Napjaink realitása Földünk sebezhetősége" - mondotta Kennedy elnök. A súlyos katasztrófa fel kell hogy hívja a figyelmünket az emberi felelősségre, mindannyiunk felelősségére, amellyel tartozunk önmagunknak, környezetünknek, de leginkább utódainknak. "A Föld valódi tulajdonosai még nem születtek meg" - tartja egy amerikai közmondás. A minket követő generációk sora, gyermekeink és unokáink fogják minősíteni mai tetteinket. Utódaink fognak ítélkezni felettünk, ezt sose felejtsük el! A katasztrófa bizonyítéka annak, hogy szempillantás alatt veszhet el, pillanatok alatt lehet semmivé az, amit örökkévalónak és mindig természetesnek hittünk: környezetünk biztonsága. Környezetünk biztonsága, tisztelt képviselőtársaink, egyet jelent családunk biztonságával, saját biztonságunkkal. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Legfőbb értékeink a levegő, amit belélegzünk, a víz, amelyet elfogyasztunk, a föld, amely táplál bennünket. A világ pusztításai ellen kizárólag együtt, közös összefogással védekezhetünk. A katasztrófák hívják fel figyelmünket a megelőzés és a védekezés elkerülhetetlenségére.
A Szamos és a Tisza térségében kialakult katasztrófa a nemzet, az ország közös tragédiája. A kárelhárítás, a turizmus visszaesése a régión is túlmutató gazdasági hátrányt okozhat. A legsúlyosabb károk azonban a szűkebb térségben érvényesülnek. Az ott élők, az önkormányzatok, a kormány hozzáállása megelőzte a még súlyosabb szennyezés kialakulását, az emberi élet, az egészség, az ivóvíz közvetlen veszélyeztetését. Vitathatatlan, hogy az elmúlt időszak egyik legnagyobb európai környezeti katasztrófája az egész országra jelentős hatást gyakorolt. Az elpusztult állatállomány, az állatok haláltusájának a látványa megrázta az ország közvéleményét. Országszerte érzékelhetőek az együttérzés jelei mindazokkal, akik úgy érzik, a Szamos és a Tisza megmérgezésével a megélhetésüket veszítették el, hálójuk üres marad a következő években.
Tisztelt Ház! A polgárok válasza a katasztrófahelyzetre mintát állít mindnyájunk elé. Az érettség, bölcsesség, amellyel megelőzték a komolyabb veszélyt, az emberi életben keletkező károk kialakulását, az a segítő szellem, amellyel az ország számos pontján magánszemélyek és szervezetek felajánlották segítségüket, rendkívüli felelősségérzetről és együttérzésről tanúskodik.
A térségben kialakult természeti károkat orvosolni kell. A létbizonytalanságba kerülteket a kormány sem hagyhatja magára. Ugyancsak megkerülhetetlen az a kérdés, tisztelt képviselőtársaink, hogy milyen nemzetközi kárfelelősségi rendszer kialakítása szükséges. A felelősség ugyanis nemcsak egy-egy vállalaté, hanem másodlagosan az államé is, amelynek vagy nem elég szigorúak a környezetvédelmi szabályai, vagy elég szigorúak, de azokat nem tartja be.
Tisztelt Ház! Ha nem leszünk képesek megállítani környezetünk további rombolását, jövőnk múlt időbe kerülhet. Környezetünk, a természet védelméért mindannyiunknak tenni kell, együtt, saját magunk és gyermekeink jövőjéért!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
ELNÖK: A kormány nevében, ha jól látom, Orbán Viktor miniszterelnök úr kíván válaszolni. Megadom a szót.
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Valóban egy olyan súlyos, nagyságrendjét tekintve is szinte felbecsülhetetlen mértékű károkozásról van szó, amely nem csupán egy folyóvizet, hanem annak teljes élővilágát s a Tisza-völgy lakosainak, a Tisza-völgyi települések lakóinak életét tönkretette, a kormány megítélése szerint előre nem látható és érdemben szinte megakadályozhatatlan módon.
A tisztelt Házat arról tudom tájékoztatni, hogy szerencsére emberéletben a károkozás súlyossága ellenére sem esett kár - s reméljük, ez a későbbiekben is így marad.
A helyiek, a helyben élők, a civil szervezetek és a kormányzat központi és helyi szerveinek együttes föllépése azt eredményezte, hogy a szennyezést sikerült a Tisza medrén belül tartani, a vízügyeseknek sikerült a víztározókat tisztán tartani, a holtágakat a körülményekhez képest megóvni, és a Tisza-tavon bekövetkező kárt a lehető legminimálisabbra mérsékelni, s a környező települések - elsősorban a leginkább veszélynek kitett Szolnok város - vízrendszerét megóvni.
A kárfelmérés, az adatrögzítés és az adatok laboratóriumi földolgozása és rögzítése az első pillanattól kezdve rendszeresen és példaértékűen folyt. Ezzel egy időben a számunkra nyitva álló diplomáciai csatornákon keresztül megindultak a tárgyalások a felelősség megállapítása és a kormányközi együttműködés kialakítása, valamint a nemzetközi segítségkérés céljából.
Az előttünk álló feladatok koordinálására a kormány kormánybiztost nevezett ki.
Szeretnék köszönetet mondani a Tisza-völgy lakóinak, akik az őket ért csapást meglepően fegyelmezetten, összetartóan, összefogva viselték, és mindent megtettek, ami tőlük tellett, a még nagyobb tragédia elkerülése érdekében. Szeretném megköszönni a civil és szakmai szervezetek munkáját is, akik a kár mérséklésében eddig segítségünkre voltak.
Az előttünk álló munkát öt csoportba tudom sorolni. Az első teendő a károk felmérése. Ez a munka folyik. A szakértők szerint végleges és pontos képet a károkozásról valamikor a nyár derekán kaphatunk legkorábban.
A teendők közül a második csoportba azt a munkát sorolom, amellyel a Tisza-völgyben élő emberek megélhetési gondjait kell enyhítenünk. A kormánybiztos teendői közül talán ez a legfontosabb. Keresi, és remélem meg is találja a módját annak, hogy az ott élő embereket a Tisza újraélesztési munkálataiba be tudjuk vonni, és így számukra - ha nem is azért a munkáért, mint korábban, hanem más munkáért, de a Tiszához kapcsolódó munkáért - mégiscsak a megélhetésükhöz szükséges jövedelmet a kormányzat ki tudja utalni.
Itt szeretném jelezni, hogy segítséget is kérek a parlament minden pártjától az ügyben, hogy az idegenforgalomban és a mezőgazdaságban keletkezett károk mérséklése érdekében mindannyian dolgozzunk azon, hogy itthon és külföldön erősítsük a bizalmat a Tisza-völgy és az ott termelt és ellenőrzött, tehát forgalomra alkalmas élelmiszerek iránt.
A harmadik teendőnk a Tisza-völgy élővilágának feltámasztása. Ma még nem tudjuk megmondani, milyen arányban kell a természetnek inkább nyugalmat, önmegújító képességet biztosítani, és milyen mértékű kormányzat által irányított beavatkozás szükséges.
A negyedik teendő, hogy meg kell akadályoznunk a további hasonló eseteket, és sürgetnünk kell az összefogást a szomszédos országokkal, korszerűsíteni kell a környezetvédelmi megállapodásokat és határvízi egyezményeket.
S végezetül, ötödször: elő kell teremteni a szükséges forrásokat ehhez a munkához. Szeretném a parlamentet s a televízión keresztül az ország nyilvánosságát is tájékoztatni arról, hogy semmilyen munka nem marad el pénzhiány miatt, ha kell, akkor a minisztériumokon belüli források átcsoportosításával, s ha más már nem marad, akkor a költségvetés tartalékának ilyen irányú mozgósításával az összes szükséges munkához a fedezetet a kormányzat biztosítani fogja.
Végezetül szeretnék támogatást kérni a kormánypárti és ellenzéki képviselőktől egyaránt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a tiszai kormánybiztos számára; politikai pártból több is van, Tiszából azonban csak egy. Ezért mindenkit arra szeretnék kérni, hogy amennyiben javaslata, felajánlása, jobbító szándéka van (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.), akkor forduljon bizalommal a most hivatalba lépett, és hivatalát, irodáját éppen a mai napon a Magyar utcában megnyitó kormánybiztoshoz.
Köszönöm szépen kitüntető figyelmüket. (Taps.)
