A
táltosok feladata volt a rosz szellemek elűzése, áldozatok bemutatása a
szellemek jóindulatának megnyerésére, termékenység- és bőségvarázslás,
a hadviselés szempontjából baljós és szerencsés napok meghatározása, kötés
és oldás, halottlátás, az elbitangolt jószág, eltűnt emberek, elrejtett
kincsek felderítése. Mindezeken kívül a gyógyítás is, mégpedig nemcsak
ráolvasással, varázsos cselekményekkel, hanem valóságos sebészi beavatkozással
is: ők végezhették a jelképes, csak a felületet érintő és a tényleges,
a teljes koponyacsontot áttörő lékeléseket, amelyek a rossz szellem eltávoztatását
szolgálták. Ugyanakkor azonban valóságos orvosként gyógyította e művelettel
a táltos a harci sérüléseket, a betegségek okozta vérzéseket, daganatokat,
gyulladásokat is.
(Dienes István: Szellemkultusz, táltoshit, ősvallás – A honfoglaló magyarok)
A Magyar Nemzeti Múzeum őrzi azt a Vereben talált koponyát, amelynek jókora (mintegy 5×3,5 cm-es) nyílása nyilván kardvágástól származik. Ezt a nyílást gondosan megtisztították, és a baktériumoktól védő ezüstlemezzel takarták be. Ez alatt a koponyacsont tovább sarjadt, a "műtét" után tehát a harcos életben maradt!
(László Gyula: A szellemi
élet – Árpád népe)
Vissza
a kezdőlapra
Vissza
a szobrok tartalomjegyzékéhez
Vissza
az elejére