A parlament az utolsó pillanatban a cilinderbõl váratlan bûvészmutatványként elõhúzott alkotmánybíró - választás konszenzusos csodáját felvillantó varázslattal befejezte egy éves munkáját, a Kormány is rövid szusszanás után nekilát a második esztendõnek.

Hagyománnyá merevedett szokássá vált, hogy a rövidsége ellenére is jelentõsnek minõsített idõszak lezárása után már leltár készül. Hagyománytiszteletem ellenére õrzöm formabontó szenvedélyemet és ezért a száraz tények és adatok felsorolása helyett az elfogultságot feltételezõ kormánypárti képviselõi tudat semlegesítésével, de a kormánytisztség hiányára is tekintettel a tárgyilagosság teljes megõrzésével inkább egy kissé szubjektív, az intézkedések hangulatát és élményét megjelenítõ egyszerû állampolgári helyzetjelentést szeretnék írni, hiszen a Kormány egy éves tevékenységérõl részletes és szakszerû összefoglaló készül.

Ha a vállalt szempont alapján értékelem a tevékenységet, akkor elsõ helyre a családtámogatás rendszerének kiépítését és megerõsítését tenném. A kereszténydemokrata értékek befogadása bevallottan hozzásegítette a Fideszt annak belátásához, hogy a magyar társadalom értékrendje inkább konzervatív, és ebben az értékrendben kiemelten fontos szerepet játszik a család. A sokat emlegetett globalizáció gazdasági nyomása elöl nem nagyon lehet kitérni, a kultúrát elsekélyesítõ áradatával szemben azonban fel lehet építeni az erkölcsi értékrend szilárd gátját és ennek a legellenállóbb kötõanyaga a család. Az egyik ellenzéki megnyilatkozás szerint a Kormány és a Fidesz "koncepciótlanul sodródik egy víziók és társadalomkép nélküli, enyhén elavult Magyarország felé". Ha az erkölcsi értékek megszilárdítása, a család és a nevelés megerõsítése és a nemzeti tudat fenntartása egyesek számára az elavult Magyarországot jelenti, akkor ennek ellenére a többség érdekében ezt a helyes irányú "sodródást" továbbra is vállalni kell.

A gyermekvállalás ebben az értékrendben nem jelentheti a szegénység vállalását, hiszen a családi közösség melege alakítja ki a jövõ nemzedék életszemléletét, stílusát és a családi otthon a szolidaritás és a nemzeti tudat megõrzésének is szilárd alapja.

A családtámogatás említett kiépítése érdekében a Kormány alanyi jogúvá tette a családi pótlékot, felemelte annak összegét, a GYES mellé jövõ januártól ismét bevezeti a gyermekgondozási díjat, és ezzel 26 milliárd forint többlethez jutnak a gyermekeket nevelõ családok. A Kormány eltörölte a tandíjat és a gyermekek utáni adókedvezmény bevezetésével elindult a családi típusú adózás irányába. A fiatalok lakásvásárlási illetékének felére csökkentése és a lakásépítés áfájának visszaigényelhetõvé válása csökkentette az otthonteremtõ fiatalok terheit.

A második helyre tenném holtversenyben a pazarló TB önkormányzatok felszámolását és a Posta Bank tisztába rakását.

A bronzérmet a belsõ- és külsõ biztonság megszilárdítása érdekében tett intézkedéseknek adnám.

Távolról sem szeretném azt állítani, hogy a közbiztonság teljes mértékben megfelel a társadalom indokolt elvárásának, de a Kormány hatékony intézkedésekkel igyekezett és igyekszik megerõsíteni a bûnüldözésben és a bûnmegelõzésben fontos szerepet játszó rendõrséget. Növelte költségvetési támogatás összegét, megerõsítette a személyi- és tárgyi feltételeket, egy kb. 18 %-os bérnövekedést biztosított és ezzel csökkentette a jól képzett munkaerõk elvándorlását. Hatékonyabbá vált a rendõri munka, az utcákon ismét megjelentek a posztoló rendõrök és nõtt a nyomozások eredményessége. Rögtön el is hangzott a szokásos vád, hogy a Kormány a "rendõrállam" kiépítése irányába halad, és erõs államot akar. Az alapkérdés azonban nem az erõs vagy a gyenge, hanem a hatékony és jól mûködõ állam megteremtése. Többször idéztem már Franz Joseph Strausst, aki szerint a jogállamnak foga kell legyen, hogy odaharaphasson. Alaptalan alkotmányjogi hivatkozásokkal, álszent, ál-emberjogi panaszkodásokkal kísérletet lehet tenni a hatékonyság gyengítésére, meg lehet akadályozni az ügyészség alkotmányjogi helyzetének ésszerû megváltoztatását és a Kormány alá helyezését, az utolsó pillanatra lehet halasztani a szervezett bûnözés elleni törvénycsomag elfogadását, ez azonban mit sem változtat a Kormány határozottságán. A külsõ biztonság vonatkozásában nemcsak a NATO csatlakozás és a "koszovói vizsga " sikerét említeném, hanem a visegrádi együttmûködés felújítását, ami megteremtheti egy szélesebb régió összefogását és békés fejlõdését.

A díjazottak között kapna helyet a gazdasági növekedés feltételeinek biztosítása. Az infláció 15 %-ról 9 %-ra csökkent, a gerjesztett félelmek ellenére a jelenlegi fizetési mérleghiány és költségvetési hiány számai nem aggasztóak és a növekedés feltételei biztosítottak. Egyesek számon kérik a 7 %-os növekedési ígéretet, de az nem keddrõl-szerdára virradóra, hanem a kormányzati ciklus végére szólt és a miniszterelnöki bejelentés szerint senkinek sem kell tartania egy Fidesz által összeállított "Bokros csomag"-tól.

Az állampolgárokat csak közvetve érinti, mégis említésre érdemes, hogy a Kormány a kancellária létrehozásával javította a döntéshozatali mechanizmust és szakszerûbbé tette a döntéseket.

Ha meteorológiai jelentést is kellene írni az eltelt egy esztendõrõl, akkor ez a jelentés úgy szólna, hogy az idõjárást súlyos természeti csapások jellemezték, rekordokat döntõ árvizekkel és belvizekkel, hihetetlen méretû esõzésekkel, ítéletidõkkel, de ezeket a Kormány a károk folyamatos helyreállításával és a kárrendezéssel eredményesen kezelte és kezeli. Ugyancsak eredményes kezelésben részesültek a konstruktivitást és felelõsséget hirdetõ ellenzék által mesterségesen gerjesztett destruktív és felelõtlen viharok is.

Az ellenzéki hangorkán elõször a TB önkormányzatok megszüntetése és a Posta Bank rendbetétele körül tört ki, ezt követte a Kormány kinevezési gyakorlatát érintõ vihar, amikor is a Kormányt kegyetlen hóhérként igyekeztek megjeleníteni. Pedig ez a történet egész egyszerûen arról szól, hogy ez a Kormány végre legalább megkísérli a sajnálatosan félbemaradt rendszerváltoztatást a befejezéshez közelíteni és ha már a kárpótlás nem igazán sikeredett és az igazságtétel is elmaradt, akkor joggal elvárható, hogy ne üljenek a politikai és a gazdasági élet vezetõ és irányító helyein olyanok, akik közül sokan annak idején pártjukon és szervezeteiken keresztül közvetlenül vagy közvetve közremûködtek a kár okozásában, mert szakértelmük öntömjénezése ellenére mégiscsak méltatlanok egy polgári társadalom bizalmára.

A Nemzeti Színház körüli viharnak is az volt a jellemzõje, hogy amikor a Kormány ésszerû döntést hozott, akkor a kulturális elkötelezettség álszent hangoztatásával és "Budapest a miénk" jelszóval az ellenzék mindent elkövetett az elvárásoknak megfelelõ színház felépítésének megakadályozására.

A média kuratóriummal kapcsolatos, mennydörgésekkel kísért viharban csak éppen azt akarták leplezni, hogy valójában az ellenzéki jelölés elmaradása miatt nem teljes létszámú az elnökség, viszont ez nem akadálya a kuratórium alkotmányos mûködésének.

A parlamenti rendkívüli ülések erõszakolásánál teljesen figyelmen kívül marad az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy a rendkívüli ülés alkotmányjogi funkciója nem a rendszeres ülésezés biztosítása. A joggal egyetlen jogállamban sem lehet visszaélni és a kisebbségi akarat erõszakos érvényesítésére irányuló törekvés megakadályozása sehol a világon nem jelenti az ellenzéki jogok sárba tiprását.

Az elhíresült levél kétségtelenül ártalmas és káros volt a Kormánynak, és látható örömet okozott az ellenzéknek. Az örömet azonban nem lenne szabad túlcsordítani, hiszen az ügy szándékos és erõszakos túlexponálása még károsabb és ártalmasabb az országnak.

A két vers között a politikába is belekóstolt Goethe nem átallotta leírni, hogy "a hatalom ne beszéljen, cselekedjék". A cselekvéssel nem is volt semmi baj, a sokszor szükségtelen beszédbe azonban esetenként már becsúszott némi hiba. A polgárság fogalmának lényeges tartalmi eleme az életvitel mellett a stílus is, és ebben a körben az erõ nem feltétlenül azonos az erõszakkal és a konszenzusra kész rugalmasság soha nem a gyengeség, hanem inkább a nagyvonalúság jele. A nem elhanyagolható értelmiségi megnyilatkozások esetenként felhívják a figyelmet a határozottságot önmérséklettel kiegyensúlyozó új típusú politizálás fontosságára, az ellenvélemények megfontoltabb kezelésére és a nagyobb konszenzus készségre. Fricz Tamás megfogalmazása szerint "Magyarországon a felszínen mutatkozó gyûlölet nem látszat, szemben a legtöbb nyugati példával, hanem "véres" valóság". Ez a valóság azonban távolról sem jelent személyes gyûlölködést, legfeljebb a konszenzuskészség beszûkülését. Ezzel kapcsolatban azért nem kellene megfeledkezni arról, hogy a politikai stílus kétirányú utca és baleset akkor történik, ha valaki a közlekedési szabályok megszegésével áttér a menetiránnyal ellentétes oldalra. Arról sem kellene megfeledkezni, hogy a Kormánytól nem nagyon igényelheti a béke olajágát az az ellenzék, amelyik az általa gerjesztett viharokkal annyira megtépázta a békés olajligeteket, hogy az olajfákon alig maradt átnyújtható ép ág.

A Kormány hivatalba lépésétõl egyesek 1990-hez hasonlóan csodát vártak. A gazdasági és politikai életben azonban nincsenek csodák, hanem gazdasági törvényszerûségek és alkotmányos jogszabályok szorítják szigorú korlátok közé a cselekvési vágyakat.

Egy esztendõ van a Kormány mögött és három év áll elõtte. Az egy esztendõ teljesítményét visszaigazolta a népszerûségi mutatók növekedése, a három esztendõ azonban még rengeteg feladatot tartogat.

A választóknak tett és a választók által elfogadott ajánlatban megfogalmazottak folyamatos teljesítésében megnyilvánuló következetesség és határozottság alapján várható, hogy a Kormány ellenszélben is továbbhalad a megkezdett helyes úton és megalapozott a remény, hogy 2002-ben a választók megismételt bizalma birtokában tovább folytathatja a nyugodt és kiegyensúlyozott polgári Magyarország megteremtésére irányuló tevékenységét.

Budapest, 1999.június 24.