A Csonka
szóról a János keresztnév, a porlasztó és a gépkocsi jutott régen eszembe.
Más korosztályokank a háborús sérültek sora.
Ma,
ha halljuk, hogy csonka, már vágjuk is rá: kuratórium.
Kár.
Vajon
miért nincs ellenzéki megegyezés?
Pozitívum
a média törvényben, hogy a kormánypártokat és az ellenzéket megegyezésre
készteti. Az MSZP-SZDSZ médiatörvénye azonban nem számolt azzal, hogy egy
valóban centrista kormánynak jobb és baloldali ellenzéke is van. Most tehát
a szélsőballal Fehérgyarmaton közösen jelöltet állító szocialistáknak egyezségre
kellene jutni a MIÉP vezetéssel. Tűz és víz? Talán nem. Ha Fehérgyarmaton
bejön a szocialista-munkáspárti jelölt, esetleg könnyebb lesz a megegyezés.
A szélső bal és szélső jobb olykor feltűnően jól megérti egymást...
Tisztességtelen-e a MIÉP, amikor picinyke csapatként két helyet kér magának? Számtanilag igen. A politika azonban nem számtan. Ha egy erő mélyen belegyökerezett a médiába, s a többiek csak kintről nézik, mit művel a sajtó, érthető, hogy minden lehetőséget megragadva akarnak javítani a pozíciójukon. Egyébként nem az a MIÉP álláspont, hogy a négyből nekik legyen két helyük, hanem az, hogy a kiegyensulyozásra törekvő testületben minden párt azonos mértékben legyen jelen. Ez egyenesen folyik a média törvény szelleméből. A szocialisták mégis félnek: kétharmados jobboldali többséget jelent. Fel sem merül bennük, hogy viselkedhetnének úgy, hogy a megegyezés-kényszer során a kormánypártok velük és ne a MIÉP-pel egyezzenek meg. A csonka kuratóriumnak talán még örülnek is. Nincs rajtuk felelősség, szidhatják a kormányt, és kelthetik rossz hírünket a világban. Mit meg nem ragadnak, hogy ártsanak! Agyhártyagyulladás, tiszai cián, vagy amit akartok...
Ebben
a helyzetben a ma felálló kuratórium nem tehet mást, elkezdi munkáját.
Csonkán, tisztességesen.