Heves
vitákra számíthatunk a jövő héten. A TV3 megszüntése kapcsán elhangzott
vélemények már sejtetni engedték, hogy ismét megnyílik a média front. Erre
utal az is, hogy a Házbizottság ülésén nem sikerült egyezségre jutni arról,
miképpen
változtassa meg a médiatestületeket az Országgyűlés. Az Országos Rádió
és Televízió Testületbe jelöltek kérdésében még egyetértettek a bizottság
tagjai. A Magyar Rádió és a Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriumának
elnökségébe azonban 5 ellenzéki jelöltet állítottak, míg a koalíció konszenzussal
megnevezte a maga négy jelöltjét. A kérdés talán még rendezhető,
hiszen a hétfői plenáris ülés előtt rendkívüli házbizottsági ülést hívtak
össze.
A következő parlamenti hét napirendje sem végleges, mert a házbizottság tagjai több ponton nem értettek egyet az előterjesztéssel. Áder János házelnök a hétfő déli egyeztetés után alakítja ki saját javaslatát. A mostani elképzelés szerint hétfőn délután lesz a médiatestületekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája, kedden pedig határoz a parlament.
A vita lényege: a jobb és baloldali ellenzék nem tud szót érteni egymással. A médiatörvény azt mondja ki, hogy a kormányoldalnak és az ellenzéknek azonos számú jelölt állítására van joga. 1998 óta azonban a jobb és bal oldal nem esik egybe a kormánypárt és ellenzék fogalmával. A sok szempontból szélsőjobbnak is tekinthető MIÉP nem került be a kormányba, s a balliberális SZDSZ mellett foglal helyet a parlamenti padsorokban. A MIÉP abból indul ki, hogy a másik két ellenzéki párt médiapozíciói elfogadhatatlanul erősek, s ez már a szabad tájékoztatás rovására megy. A helyzet valamelyest való kiegyensúlyozása érdekében nyolc tagú kuratórium esetén két tagra tart igényt, de elfogadja azt, hogy minden párt azonos számú kurátort jelölhessen. Ez 12 fős kuratóriumot jelent.
A kormánypártok - komoly belső viták után képesek voltak arra, hogy közösen állítsanak jelölteket. Ezt az ellenzék nem tette meg, de külön-külön megtette a maga jelölését. Ezzel alkotmányosan aggályossá tette az olyan megoldás megismétlését, amely korában az ellenzéki jelölés elmaradása miatt a csonka kuratórium kialakulására vezetett. A tizenkét fős kuratórium konszenzusos kialakítására nincs hajlandóság.
Nehéz
tehát előre látni, mi történik majd. A legszerencsésebb talán az lenne,
ha az összes jelöltet megszavazná az országgyűlés, s az öt ellenzéki kurátor
megszavazása után a kormányoldal is beterjesztené a maga ötödik jelöltjét.
Nem lenne jogilag támadható az sem, ha az öt ellenzéki közül csak négy
kapna elegendő szavazatot. De miért a kormányoldal döntsön az ellenzéki
jelöltek személyéről?
Vissza
a kezdőlapra