A szlovák kormányban augusztusban egyetértés alakult ki az ország közigazgatási rendszerének reformját érintő tervezet megítélésében. A 2001. január 1-ig megvalósuló közigazgatási reform szerint a Meciar-féle centralizációt leépítik, azaz a helyi és regionális önkormányzatok jogköreit hosszú távon teljesen különválasztják az államigazgatás szerveitől. Lehetséges, hogy kétkamarás lesz a parlament, és a kialakítandó régiók önkormányzatai is jogalkotói jogköröket kapnak. Az államigazgatásban dolgozó magyar politikusok támogatják a kormány elképzeléseit, mert a reform az állam decentralizációját és a helyi önkormányzatok megerősítését célozza meg a szubszidiaritás elve alapján. Az MKP felhívta a figyelmet, hogy a reform területi átrendezése a szlovákiai magyarság részére csak akkor lesz elfogatható, ha az általuk lakott területek önálló önkormányzati és államigazgatás régióvá alakulnak, s nem észak-dél irányban szabják meg a régiók határait a magyarok súlyának csökkentése érdekében.

Az uniós csatlakozás egyik fontos kritériuma a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája elfogadása, ami meg is történt Szlovákiában, azonban szubszidiaritás elvét leginkább érintő szakaszok nélkül (helyi hatóságok intézkedési jogköre, helyi intézkedésekhez szükséges intézkedési háttér, regionalizmus). Az önkormányzatok és a közigazgatási szervek közötti tapasztalatcsere Magyarország és Szlovákia között folyamatos.

Szlovákia az egyetlen ország a térségben, ahol a  szocializmus bukása után nem hoztak létre ombudsmani hivatalt Csáky Pál miniszterelnök-helyettes nyilatkozata szerint az emberi jogok területén a közeljövőben az ombudsman intézményének létrehozása lesz a legfontosabb, amire az MKP szerint két területen volna szükség: az egyik az általános emberi jogokkal,  a másik pedig a kisebbségek jogaival foglalkozna.
 

Nyelvhasználat:

Szlovákiában a szlovák a hivatalos nyelv. A szlovák parlament 1999. júliusában elfogadta a kisebbségek hivatali érintkezésben történő nyelvhasználatáról szóló törvényt, ami szeptember 1-én lépett hatályba. A Magyar Koalíció Pártja képviselői a törvény ellen szavaztak. Szlovák politikusok úgy vélik, hogy a törvény megfelel az európai normáknak és ezzel teljesítették az EU Szlovákiával szemben támasztott politikai elvárásait. Brüsszel értékeli is, hogy a törvény megszületett. Magyarország értékelése szerint a törvény csak egy hosszabb folyamat kezdetének tekinthető, általa a nyelvi jogok még nem biztosítottak. A törvény nem elégíti ki a szlovákiai magyarság elvárásait, nem felel meg az alapszerződés és a vonatkozó nemzetközi dokumentumok követelményeinek. A Magyar – Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság igényeli, hogy a szlovák fél a kialakult helyzetre és a további lépésekre vonatkozóan adjon választ. Csáky Pál egyik nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy elvárja azt, hogy a szlovák kormány tegye az EU asztalára a kisebbségek nyelvi jogainak kiterjesztését célzó további tervezetét.

A törvénytervezet elfogadása előtt a koalíciós partnerek között a feszültség nőtt, a szlovák pártok az utolsó pillanatig húzták az időt, hogy ezzel kényszerítsék az MKP-t engedményekre. Elhangzott a sajtóban olyan nacionalista vélemény is, mely szerint a nyelvtörvénnyel a készítőknek az a céljuk, hogy egy második hivatalos nyelvvel felbomlasszák Szlovákiát. Az MKP módosító indítványokat nyújtott be, valamint egy saját - a három szlovák tervből kiinduló - kompromisszumos tervezetet készített el, azonban a koalíciós partnerek ezeket nem fogadták el. Mindazonáltal a törvénytervezetet ellenzéki indítványra (!) megszigorította. Max van der Stoel azt nyilatkozta, hogy nem lát semmi különlegeset, vagy az európai normákkal összeférhetetlen kitételt az MKP nyelvtörvénnyel kapcsolatos követeléseiben.

A tervezet legvitatottabb pontja a magyarok által javasolt 10%-os küszöb kérdése volt, mellyel szemben a szlovákok 20%-ot javasoltak. A törvény szerint azoknak a községeknek a jegyzékét, ahol a legutóbbi népszámlálás szerint a község lakosságának legalább 20%-át a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek teszik ki, a kormány rendeletben állapítja meg. A törvény összesen 638 települést érint, azaz - a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint - 512 magyarlakta, 68 ruszin, 57 roma, 18 ukrán és 1 német településre vonatkozik. 38 olyan településre nem vonatkozik a törvény, ahol magyar nemzetiségűek élnek. Problémát jelent az, hogy míg egy-egy járásban a magyar nemzetiségűek aránya eléri a 20 %-ot, az adott járás székhelyét alkotó városban nem éri el, így a járás falvainak a lakói nem fordulhatnak magyar nyelvű beadvánnyal a járás közigazgatási szerveihez. Nehézséget okoznak a törvény általános megfogalmazásai (többféle értelmezési lehetőség). A törvény nem tartalmazza az ún. derogációkat, azaz nem érvényteleníti egyértelműen az államnyelvről szóló törvény diszkriminatív rendelkezéseit. Az új törvény elsősorban a közigazgatásban próbálja lehetővé tenni a kisebbségi nyelvhasználatot. Nem rendelkezik más területekről, pl. az oktatásról vagy a médiáról, tehát nem rendezi a kisebbségi nyelvek használatát azokon a területeken, amelyeken a kisebbségi nyelvhasználatot az államnyelvről szóló törvény korlátozza. Az EBESZ Kisebbségi Főbiztosa felhívta a figyelmet arra, hogy Szlovákiában gondot okoz a polgári szertartások nyelve, a kulturális élet korlátok közé szorítása is. A törvény nem veszi figyelembe azokat az érvényben lévő jogi normákat (elsősorban: Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a kisebbségek védelméről szóló Keretegyezmény, magyar-szlovák Alapszerződés). Max van der Stoel szerint a kormánynak túl kellene lépnie az elfogadott jogszabály adta kereteken, valamint törvénynek kellene biztosítania a rádió és a televízió regionális és helyi adásait.

A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját Szlovákia nem fogadta el, de a kormánykoalíció döntött arról, hogy még az idén aláírja, jelenleg a tárcaközi egyeztetés folyik. A Magyar – Szlovák Vegyes Bizottság ajánlása alapján az Igazságügyi Minisztérium vállalta, hogy a nyelvi charta bevezetésével kapcsolatos magyar tapasztalatokról jelentést készít és a szlovák félnek átadja.

Oktatás:

Az oktatás alapvető gondja a pedagógusok rendezetlen anyagi helyzete. Az oktatásban dolgozók átlagbére 8.934 korona, így a tanárok egy része pályát módosít.

A Magyar – Szlovák Vegyes Bizottság első ülése nyomán lehetőség nyílik, hogy öt, Szlovákiában kihelyezett magyar egyetemi és főiskolai tagozat újra benyújtsa akkreditációs kérelmét. Az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola (a Komáromi Városi Egyetem része) 1996. December 13-ai akkreditálási kérelmét a szlovák oktatási minisztérium 1999. Június 24-én elutasította. A Vegyes Bizottság ajánlása alapján a feleknek meg kell teremtenie a kihelyezett tagozatok tevékenységének jogi feltételeit, valamint támogatási feltételeit. Ennek folyamán a szlovák oktatási miniszter biztosította a Főiskola főigazgatóját, hogy egy új, komplett kérelem benyújtása, majd az új akkreditációs bizottság döntése után kérelmükről újra döntenek.. (Az újabb kérelmet még nem adták be.) A magyar kisebbség képviselői Komáromot és Királyhelmecet javasolták a kihelyezett magyar tagozatok helyéül.
(Amennyiben a Magyarországon élő szlovák kisebbség részéről hasonló igény felmerül, Magyarországra is vonatkozik a Vegyes Bizottság ajánlása, azonban egyenlőre ez nem áll fenn; Az elmúlt időszakban a magyar közoktatás egészét, így a szlovák kisebbségi oktatást is érintő változások nagyrészt megteremtették a korszerű, magyarországi szlovákság számára is elfogadható tartalmi fejlesztés jogi és szervezeti kereteit.)

A Magyar – Szlovák Vegyes Bizottság első ülésén ajánlást fogadott el arról, hogy Szlovákia biztosítsa a magyar nyelven oktató iskolák számára a pedagógusok, teológusok, hitoktatók, népművelők, könyvtárosok magyar nyelvű képzésének a feltételeit a Szlovákiában már létező főiskolákon és egyetemeken, a megfelelő intézményi szint megteremtésével. László Béla, a nyitrai Konstantin Egyetem magyar docense a pedagógusképzés problémáiról és annak megoldásáról szóló tanulmányában egy magyar kar létrehozását javasolja. Mivel ennek az egyetemnek már gyakorlata van a magyar pedagógusképzés terén, ezért a leendő magyar kar létrehozását ott képzeli el, 2002. szeptember 1-jei kezdéssel. A szlovák oktatási tárca kész megvizsgálni, létre lehet-e hozni egy kart a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak képzésére a Pedagógiai Egyetemen. Megfogalmazódott az a vélemény is, hogy az említett időszak a kar beindítására túl hosszú időszak, és az átmeneti időszakra létrehozandó tagozatok fogalma is ismeretlen a felsőoktatási intézményrendszerben. Érdemi lépések még nem történtek, mert az egyetem alapszabálya nem tartalmazza azt, hogy az intézmény milyen módon vállalja a nemzetiségi pedagógusképzést. Lényegi változások a következő tanévtől várhatóak.

Az oktatási tárca májusban dolgozta ki a „Kisebbségek iránti tolerancia programját”, amelyre 2 millió euro PHARE támogatást pályáztak meg. Ezzel elsősorban a kisebbségi pedagógusok képzését és a nemzeti értelmiség nevelését szeretnék támogatni a nyitrai Konstantin Egyetem és az eperjesi Safárik Egyetem közreműködésével.

A két ország kulturális miniszterei aláírták az 1999 - 2001 közötti időre szóló együttműködési munkatervet. A kulturális és sajtó ügyekkel foglalkozó vegyes bizottság megvitatta a kulturális, oktatási, tudományos, sport és ifjúsági együttműködésről kötendő egyezmény tervezetet. Az egyezmény aláírását követően kerülhet sor a tudományos és oktatási munkaterv elkészítésére. A kisebbségi vegyes bizottság ajánlást fogalmazott meg arról, hogy a felek 1999. végéig tegyenek javaslatot és készítsék el a Szlovákia és Magyarország közötti kétoldalú egyezményt és munkatervet az oktatás, a kultúra és a tudomány területén, amit várhatóan még az idén aláírnak az illetékesek.

Kulturális szervezetek:

Szlovákia 1999. Április 1-jével visszaállította a kisebbségi színházak, és művészeti együttesek jogalanyiságát, a szlovákiai kulturális intézmények jogállása általános átalakítása keretén belül.

A szlovákiai magyar intézmények legkomolyabb gondja anyagi természetű. A CSEMADOK július elején bezárta pozsonyi központi irodáját, mert nem tudta fizetni az alkalmazottait. A Magyar Országgyűlés Kulturális- és Sajtóbizottsága Pozsonyban tárgyalt október elején. A bizottság tájékozódott a kulturális politikáról, a művelődés és sajtófinanszírozás rendjéről. A szlovák fél tájékoztatta a bizottságot, hogy mivel a millenneummal kapcsolatos színhelyek Szlovákia területén is vannak, a költségekhez a szlovák kormány is hozzájárul.

A Magyar – Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság első ülésén ajánlást fogadott el arról, hogy Szlovákia kormánya biztosítsa a kisebbségi kulturális intézmények és szerveztek működésének és tevékenységnek megfelelő anyagi támogatást. A szlovák Kulturális Minisztérium 50 millió koronát különített el a kisebbségek kultúrájának támogatására, kulturális tevékenységük, sajtó és könyvkiadásuk finanszírozására. A kulturális intézmények működési költségeihez - belső jogszabályokra hivatkozva - nem járultak hozzá. A kisebbségi kultúra támogatására szánt összeg felhasználása és ellenőrzése azonban kívánni valót hagy maga után. Azokban a kerületekben, ahol nemzeti kisebbség él, a hivatalok a kultúrákra szánt költségvetés 10%-át általánosan, a többit pedig a lakosság nemzetiségi számarányának megfelelően osztják el. Az összeg a meglévő intézmények fenntartására sem elég. A támogatások összege bérekre és fenntartási költségekre nem használható fel, kizárólag konkrét munkaprogramokat lehet támogatni belőle. (Szlovákia is igényli, hogy a magyar kormány megfelelő anyagi támogatásban részesítse a magyarországi szlovák nemzeti kisebbség kulturális identitásának fejlesztését. Ezek a források a központi költségvetés különböző fejezeteiben szerepelnek, aminek a döntő hányadát a települési önkormányzatok kapják a kisebbség kulturális igényei kielégítését szolgáló intézmények fenntartására. Ezen kívül a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma pályázati és eseti támogatások rendszerével is eleget tesz ennek az igénynek.)
 

Vissza a kezdőlapra Vissza a kisebbségi oldalra