III. rész
- Gazdasági és Szociális Bizottság
- Régiók Bizottsága
- Pénzügyi intézetek
- Közös kül- és biztonságpolitika (KKB)
- A döntéshozatal menete
Gazdasági és Szociális Bizottság
Az EK-szerződés 193. cikke szerint a Gazdasági és Szociális Bizottság (ECOSOC) tanácsadó testület, amely a gazdasági élet különböző csoportjainak képviselőiből áll. Tagjait a tagállamok javaslatára négy évre nevezik ki.
Az EU egyes szakértői a Gazdasági és Szociális Bizottságot a lobbyk testületének is minősítik, ugyanakkor a bizottság az ellentétes érdekű lobbyk (pl. munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek} közötti viták színhelye is.
A lobbyk egyébként az EU vezető intézményeivel való közvetlen kapcsolatokra törekednek. Az EU brüsszeli intézményei mellett mintegy 300 lobby működik, csaknem tízezer foglalkoztatottal. A lobbyk főleg gazdasági érdekképviseletek. A Bizottság már 1993-ban tárgyalt mintegy kétszáz érdekképviselettel, amelyek mindenekelőtt azt igényelték, hogy a sajtóval egy időben juthassanak hozzá az EK-okmányokhoz, részt vehessenek a sajtótájékoztatókon. A Bizottság közölte, hogy az okmányokat a napi sajtóértekezletek után egy órával megkapják, és hozzáférhetnek az adatbankokhoz is.
A Bizottságnak arra a javaslatára, hogy a lobbyk alakítsanak ki maguknak egy magatartási kódexet, továbbá, hogy alakítsanak az Európai Bizottsággal kapcsolatot tartó bizottságokat, a lobbyk tartózkodóan reagáltak.
A lobbyk valójában nem "rendszabályozhatók meg", sőt a viszony inkább fordított: az erősebb lobbyk jelentős befolyással rendelkeznek, mivel egy ágazat, régió vagy akár tagállam gazdaságfejlődésére is tudnak hatni. Egy példát említve: egy multinacionális vállalatokhoz is kapcsolódó erős lobby komoly mértékben növelheti a munkanélküliséget, ha termelését EK-n kívüli országba helyezi át.
Folyamatosan bővülnek a magyar érdekvédelmi szervezetek kapcsolatai a közösségiekkel. A Gazdasági és Szociális Bizottság és a magyar-EU Társulási Tanács 1995 augusztusában konzultatív bizottságot alapított.
A szövetségi felépítésű tagállamok (elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság, de mellette Belgium is) nagy önállósággal rendelkező tartományai kezdettől fogva törekedtek a közösségi döntéshozatalban való részvételre. Ellenkező esetben ugyanis a kizárólag központi kormányképviselőkből összetevődő Tanács döntései folytán sérelmet szenvedhetnek alkotmányos jogaik. Különösen a német tartományok (Länder) szálltak síkra a "Régiók Európájáért". Végül az Európai Tanács maastrichti értekezletén sikerült elérni, hogy az EK-szerződés kiegészült a Régiók Bizottságát megalapító 298. cikk a, b és c bekezdésével. Eszerint a tagállamok javaslatára a Tanács egyhangú szavazással, négyéves időtartamra nevezi ki a Régiók Bizottságának tagjait. Az utóbbiak választják meg maguk közül elnöküket. Az idézett cikkek szerint a Tanács és a Bizottság a döntések előkészítésekor kikérheti a Régiók Bizottságának álláspontját. A Régiók Bizottsága így csupán tanácsadó jellegű. A tartományok ezzel elégedetlenek, és az 1996-ban kezdődő kormányközi konferencia előkészítése során, a szubszidiaritás elvének egyidejű erősítése mellett, részt kívánnak venni az őket érintő kérdésekről való döntések meghozatalában.
A Maastrichti Szerződés értelmében két közösségi pénzintézet működik: az Európai Beruházási Bank és az Európai Monetáris Intézet. Az utóbbi az Európai Központi Bank előkészítésére hivatott.
Közös kül- és biztonságpolitika (KKB)
Az integráción belüli politikai együttműködés eredetileg jogszabályokon kívül alakult ki, majd az Egységes Európai Okmány Európai Politikai Együttműködésként rögzítette, végül az EU-szerződés B és J cikke közös kül- és biztonságpolitika (KKB) néven kodifikálta.
Míg kezdetben ez az együttműködés a külpolitikának főleg a kelet-nyugati vonatkozásaira korlátozódott, addig az EU-szerződés értelmében a KKB kiterjedhet a kül- és biztonságpolitika egész területére.
Az EK és az EU hivatalos javaslattevő szerve a Bizottság, amely javaslatot terjeszthet elő:
Bármilyen javaslatról legyen szó, a Bizottság széles körű megbeszéléseket folytat:
- saját kezdeményezésére,
- a Tanács felhívására ,
- az Európai Parlament felhívására,
- a Gazdasági és Szociális Bizottság felkérésére.
Ezután a javaslatot állásfoglalás végett megküldi a Tanácsnak, az EP-nek és az ECOSOC-nak. (E két utóbbi a véleményét ezzel párhuzamosan általában nemcsak a Bizottságnak hanem a Tanácsnak is megküldi.)
- saját apparátusán belül {ha pl. egy harmadik országnak adandó mezőgazdasági importengedményről van szó, a Külgazdasági Vezérigazgatóságnak és a Mezőgazdasági Vezérigazgatóságnak kell egyetértésre jutnia),
- konzultál a tagállamok szakértőivel; ha nagyobb horderejű kérdésről van szó az Állandó Képviselők Bizottságával is mivel az utóbbi készíti elő a Tanács üléseit, továbbá az EP illetékes bizottságával vagy delegációjával, valamint az ECOSOC illetékes szakcsoportjával.
A vélemények ismeretében a Bizottság a módosított javaslatot terjeszti a Tanács elé. Véleményeltérés esetén általában tovább folyik az egyeztetés, hacsak a Tanács el nem dönti a kérdést. Ha az EP jóváhagyása is szükséges, a Tanács csak az előbbi egyetértése esetén dönt. Itt azonban még nem a kérdés eldöntéséről esik szó, hanem arról, hogy a javaslat a Tanács napirendjére kerüljön-e.
Azokban az esetekben, amelyekben a Bizottság hajt végre egy Tanács által hozott határozatot, természetesen nincs szükség az ismertetett menetre. Például ha egy érdek-képviseleti szerv a Bizottsághoz fordul egy harmadik országgal szembeni dömpingeljárás megindítása céljából, a Bizottság - a Közösség jogrendje alapján - saját hatáskörében intézkedik.
Az EK-szakirodalom a döntéshozatali eljárásnak ket válfaját különbözteti meg: az egyik az, amikor a Tanács egyedül dönt, s az EP-nek csak javaslattevő vagy véleményezési hatásköre van; a másik az, amikor a jogrend a Tanács és az EP együttes döntését írja elő.
Mint a megelőző oldalakon található sémákból kitűnik, ha a Tanács és az EP nem értenek egyet, együttesen közvetítő bizottságot jelölnek ki, amelyben a Tanács és az EP egyenjogú képviselői vesznek részt.
Az ismertetett - kétségkívül bonyolult - eljárás a valóságosnak csupán egy egyszerűsített sémája, mivel a különböző szinteken mód van további (tanácsadó, ügyrendi stb.) bizottságok közbeiktatására.
