Vissza
a kezdőlapraDÜNNYÖGŐ
a nagykoalíció lehetetlenségérőlTizenkét éve lenne sokaknak szimpatikus, ha a mindenkori kormányt úgy nevezett nagykoalíció alkotná. Igyekeztek is ezért annak idején az MDF-et az SZDSZ-szel, újabban a FIDESZ-t az MSZP-vel gondolatban e célból összetársítani. Az álmodozók a nagy, sorsfordító időkben illő nemzeti összefogás követelményére hivatkoznak.
Kik is ők, ezek a sokak?
Egyfelől azok, akik mindenképpen kormányközelben szeretnének lenni, függetlenül attól, hogy ki nyeri a választásokat. Hatalomélvezethez évtizedeken át könnyen szokott személyek számára erőfeszítés, színvallás nélküli lehetőség lenne ez. Jólesne nekik!
Másfelől olyanok, akik még mindig nehezen barátkoznak meg a - legalább - kétféle lehetőség tényével. Sokkal nyugodtabb lenne számukra is, ha a politikai elitek csendes békében egymással kiegyezgetve közéleti harcmentesen gondoskodnának az ország irányításáról!
Azután olyanok is, akiknek fájdalmat okoz, hogy egyeseket nem találhatnak mindig ott a legmeghatározóbbak között. Holott ők - olykor némi közvéleménykutatói segédlettel - ezeket a személyeket mindig a toplista első harmadába szavazzák!
Miért nincs igaza ezeknek a sokaknak?
Akkor szerették volna, akkor szeretnék a fiatal magyar demokrácia politikai térfeleit összemosni, amikor azok szinte még éppen csak elhatárolódtak egymástól. Szerencsére mára véglegesen. Hogy a két nagyot kevésnek érzi több csoportízlés is?
Úgy tűnik - Dabas nyomán még inkább úgy tűnik -, hogy a választópolgárok aktív hányada egyet már eldöntött. Választási lehetőségként a nagy-nagy hányad kettővel is bőven beéri. Az is egyértelmű azonban, hogy választani akarnak és nemcsak egy paktum számára rangsorolni.
Már most ha a két nagy összefogna, mi maradna választásként olyan ínségesebb időkre, mikor a többség mégiscsak fordítani akar? Ha egy közös kormányban a két nagy egyszerre unottá válik, könnyen röpíthet a pillanatnyi indulat szele egy nevető - de milyen - harmadikat a magasba. Ausztriában kipróbálták!
Az egyik fél azzal riogat, hogy a másik nagy majd a szélsőséggel való összefogásra kényszerül. Valójában, ha igazán csak két számbajöhető győztes versenyez, a magyar választási logika szerint az éppen győztes eléggé győztes lehet. A szélsőség szerepét ebben a logikában éppen az ízlés alapján középre - a két nagy közé - aprózott mandátumok értékelhetik csak fel. Ezek nehezíthetik ugyanis igazán a győztes helyzetét! Maradjon hát a két nagy csak magának! Mi meg majd választunk. És hitem szerint bölcsen el is döntjük a kormányzás dolgát. De semmiképpen sem egy nagykoalíció javára!
sisti