Magyarország reneszánsza a 3. évezredben
dr. Latorcai János

Idegenforgalmi fejlesztési elképzelések 1990-94 között

„Ha a teremtés útját járod, és nem a tagadásét, jó úton jársz!” – írja Széchenyi a fiához írott emlékeiben, illetve üzeneteiben. Talán ebből a szempontból célszerű áttekinteni azt a tíz évet, amely mögöttünk áll: hogy tehát a magyar gazdaságban, ezen belül az idegenforgalomban - amely a gazdaság egyik szerves és meghatározó ágazata - volt-e elegendő tett a biztos jövőkép megalapozásához. Engedjék meg, hogy az 1990-es időket idézzem ehhez, s áttekintsem az 1990 és 94 közötti kormányzati programnak elsősorban az idegenforgalom fejlesztésén, a turizmus területén való szerepvállalását.
A szakma nagy várakozással tekintett a 90-es kormányprogram elé, mert az azt megelőző évtizedekben egyszer sem volt az idegenforgalom-fejlesztésnek határozott, hosszú távú irányvonala, amely meghatározta és összerendezte volna a különböző szintű cselekvéseket. A szakma közvetlen irányítóitól elindult koncepciók, tervek rendre elakadtak az állampárti gépezetben. Ami a fejlesztések terén történt „az többnyire esetleges és véletlenszerű volt, jobb esetben a pénzbeli körülmények hatására történt” – írja 1990-ben a Turizmus című szaklap egyik cikke. Ilyen történelmi előzmények után, úgy gondolom, érthető volt a szakma várakozása. Ezért volt örvendetes a szakma számára, hogy a kormányprogram húzóágazatnak minősítette az idegenforgalmat.
Már a programbeszédben is elhangzott, hogy az idegenforgalomnak nagy szerepe van a fizetési mérleg és a foglalkoztatási helyzet javításában. Gazdasági szerepén túl pedig a személyek és eszmék szabad áramlásának az eszköze. Fejlesztéséhez a felesleges szabályok leépítése, a bürokrácia ritkítása ugyanúgy hozzátartozik, mint a nyelvi és szakmai képzés támogatása, s általában az oktatás és a képzés minőségének a javítása. A kormányprogram az idegenforgalmi tevékenység nagyobb hányadát a magánvállalkozókra, a magánvállalkozásokra alapozta, utalva arra, hogy a hazai és a nemzetközi turizmus a magánszektor fejlesztésének természetes területe. A kormány ezért a kormányzati intézkedések keretein belül aktív szerepet szánt a szállodaipar privatizációs folyamatának, éspedig itt is elsősorban a szabályozott tér kialakításának, azzal a céllal, hogy megszűnjenek az addigi vállalati monopolhelyzetek, vagyis megszűnjön a három nagy szállodavállalat piaci hegemóniája, és kialakuljon a kis- és közepes vállalkozók, valamint a nagyvállalatok közti egészséges arányrendszer, s így a folyamatban valamennyi szereplő megtalálja a helyét. A kormány ígéretet tett az idegenforgalom-fejlesztés koncepciójának a kialakítására, amely lényegében 1990 végére elkészült, és bekerült a kormány elé. Úgy gondolom, ebben a vonatkozásban sokat mond az itt bemutatott első ábra, amely azt mutatja, hogy lényegében kétévenként a kormány elé került az idegenforgalom fejlesztésének kérdésköre. Már csak azért is, mert ez alatt a kétéves időszakok alatt olyan maradandó változások, olyan elágazások, olyan strukturális átalakulások mentek végbe a magyar gazdaságban, amelyek koncepcionális téren is igényelték ezen változások tudomásul vételét és az új körülményekhez való alkalmazkodást. Az 1990 végére elkészült idegenforgalmi helyzetkép egyértelműen jelezte, hogy az idegenforgalom szerepe és súlya hazánkban és a világon egyaránt meghatározóvá vált. Kiemelte, hogy 1990-ben 63 milliárd forint devizabevétel keletkezett a magyar gazdaságban az idegenforgalom területéről, és hangsúlyozta, hogy ez – áttételes hatásait is figyelembe véve – a teljes nemzetgazdaságban mintegy kétmilliárd dollár idegenforgalmi bevételt jelentett. Mindebből fakadóan megfogalmazta a helyzetkép a változások szükségességét, vagyis hogy az idegenforgalom gyors fejlődése időszerűvé teszi a szakmai fejlesztések stratégiájának és működésének újragondolását, az új intézményi rendszer kialakítását. Mindehhez a legfontosabb célkitűzések hármas, egymástól elválaszthatatlan feltételrendszerben foglalhatóak össze, vagyis hazánk kedvező idegenforgalmi adottságainak kihasználása s az idegenforgalom várható expanziója, -amennyiben a megfelelő forrásokat a kormányzat a gazdaságon keresztül hozzá tudja rendelni a fejlesztéshez - együttesen azt fogja eredményezni, hogy rövid időn belül megháromszorozható illetve megnégyszerezhető a Magyarországra érkező külföldiek száma. A kormányzat ’91 márciusában elfogadta az idegenforgalom, a turizmus stratégiai fejlesztésének főbb céljait. Ezek, a teljesség igénye nélkül: a külgazdasági egyensúly javítása, a gazdaság szerkezetének a korszerűsítése a szolgáltató szektor súlyának növelésével, munkaalkalmak teremtése (elsősorban a már látható termelői kapacitások alapján), és az országok közötti együttműködés elősegítése. Mindezek elérése érdekében a kormány kimondja, hogy nélkülözhetetlen a piaci viszonyok megteremtése. Kiemelt figyelmet kell fordítani az exkluzív turizmus fejlesztésére, ezen belül is az infrastruktúra megteremtésére, az idegenforgalmi értékek feltárására és nemzeti marketing készítésére, amely az ország imázs pozitív megfogalmazásán túl hatással lesz a nemzetközi hálózat Magyarországra irányuló forgalmának bővítésében is. A cél elérése érdekében a kormányzat kiemelt figyelmet fordít az üdülőkörzetekben az irányítás közvetlen szerepvállalására, és 1990-t követően először fogalmazza meg azt az előterjesztést, amely szerint az idegenforgalom fejlesztésében kiemelt hangsúlyt kell kapnia az építészeti és természeti környezetnek, azaz a környezetvédelemnek, az Európai Unió elvárásainak megfelelően. Felsorolja a kormányzati döntést igénylő feladatokat, amelyekben első helyen említi az idegenforgalom irányítási és intézményi rendszerének korszerűsítését, a pénzügyi alapok megteremtését, ennek megfelelően az idegenforgalmi alapot és az állami befolyásolás eszközlésének kimondottan a szabályozásra és az államközi megállapodásokra vonatkozó területét emeli ki. Az új intézményrendszer korszerűsítéséhez új idegenforgalmi tanács megalapítását tűzi ki célul. Eszközként említi a privatizációt, elsősorban a nagy szállodaipari láncok átalakításában, s a külföldi tőke beáramoltatásának elősegítésében. És még egy nagyon fontos szempontot megfogalmaz, amely a későbbiekben minden egyes kormányzati stratégiának meghatározó bázisa lesz, egy új országimázst formáló marketingstratégia kialakításában. Fölvázolja a tárcaszintű intézkedéseket is, ezek prioritását a gyógy-idegenforgalom korszerűsítése, a sajnálatos módon akkorra már érezhetően lanyhuló belföldi turizmus és vendéglátás visszaesésének megállítása terén. Nagyon fontosnak tekinti a szakmai képzést, amelyhez források biztosítását is tervezi. Ekkor még az Ausztriával közös EXPO szerepet kapott, két év múlva azonban megváltozott a helyzet. Ausztria visszalépett az EXPO rendezésétől, a magyar kormány pedig elkötelezte magát a ’96-os EXPO mellett. A gazdaság azonban 1992-ben mélypontra került, a munkanélküliség soha nem látott méreteket öltött. Új idegenforgalom-fejlesztési stratégiát kellett kialakítani, amely 1993 áprilisára készült el. Ennek mottóját a szerzők Kölcseytől kölcsönözték. A kormány több felvonásban tárgyalta ezt a koncepciót is, és augusztusban született meg a döntés. A turizmus jelentőségének megfogalmazásában az előző koncepcióhoz képest nem nagyon látunk lényeges különbséget, sem világviszonylatban, sem hazai vonatkozásban. Viszont itt már megjelenik egy minőségi jelzőszám, amely azt mutatja, hogy a turizmusnak ekkorra a visszaesett GDP-n belül is mintegy 8-9 százalékos a részesedési aránya, s ezt az arányát az azóta növekvő GDP-ben is meg tudta tartani. Kiemeli a munkahelyteremtő vállalkozás-élénkítő hatását, és itt jelenik meg először felzárkóztatási programja, az ország fejlettségi állapotában érzékelhető különbözőségek kiküszöbölésére, az elmaradt területek fejlesztésére vonatkozóan. Megjelenik továbbá az országarculat fejlesztését javító program terve. Fölsorolja a kihasználható lehetőségeket, ebben is elsődlegesen a turisztikai adottságainkat tekinti fontosnak, helyünk központi fekvését, a termálvizet, a történelmi emlékek, hagyományok, vendéglátó-gasztronómiai, folklór kínálta előnyeinket. Itt jelenik meg az 1996-os EXPO, a millecentenáriumi ünnepségekkel. Azt mondja, hogy előnyt jelent számunkra a politikai téren már kialakult, nemzetközi elismertségünk, nemzetközi gazdasági kapcsolataink növekvő rendszere és a nyugati kereslet növekedése, amely felértékelte Magyarországot az exkluzív turizmus terén. Megfogalmazza a célokat, s ezen céloknak úgy gondolom, rövid távon mindegyike kiemelkedően fontos. Tehát egy 2-3 éves program keretében a devizabevételek megkétszerezése, 100000 munkahely megteremtését a szolgáltatói szektorban és ennek továbbgyűrűző hatásában még 200000 foglalkoztatás, az elmaradott térségek fölzárkóztatása  általában a piaci szerkezet kialakítása, a gyógyturizmus fejlesztése, az ország tekintélyének erősítése, a magyar lakosság anyagi, szellemi gyarapodása. Környezetbarát és fenntartható fejlődést, valamint teljes körű rugalmas marketinget kell kialakítani, amely megfelelően alkalmazkodik a változásokhoz Az első és a legfontosabb feladat az átfogó marketingtervezés, amely azóta következetesebben az összes stratégia alapját képezi. Cél a színvonalas, vendégbarát fogadókörnyezet kialakítása. Az előterjesztés az újszerű állami koordináció körében megfogalmazza azokat a területeket, amelyeken az államnak lehetősége lesz direkt eszközökkel formálni az idegenforgalmi arculatot. Megfogalmazza az Országos Idegenforgalmi Hivatal szervezeti-személyi korszerűsítésének igényét, sőt, el is dönti a szerkezetet. Megfogalmazza a régiók ösztönzésének és a szakmai szervezetek kamarás pozícióinak erősítésének feltételeit. Célként fogalmazza meg a fogadóképesség piacközpontú növelését, a szakképzés javítását és a belföldi turizmus ösztönzését. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal szervezeti korszerűsítésénél turisztikai termékként határozza meg a marketing és a turizmuspolitika intézményi rendszerét, és magának az intézményrendszernek a piacon, illetve a szabályozó térben játszott szerepének változásait. A fejlesztéspolitika szakmai prioritásaiban a gyógy-turizmus továbbfejlesztését, az üzleti-kongresszusi kiállítási turizmus fejlesztését, a zenekultúra, a folklór, a népi iparművészet területének kínálatbővítését és a fesztiválturizmust jelöli meg, valamint az akkor elemi erővel feltörő igényt a falusi turizmus újrahonosítására, amely - valljuk be - szintén sikerágazatnak minősül majd, a következő években. Maga ez az augusztusi kormányhatározat az, amely a turizmus és a gyógy-turizmus fejlesztési koncepcióját végül is megfogalmazza. A koncepció tíz pontban sűríthető össze:
- az állami irányítás újraszervezése,
- az idegenforgalmi alap megfelelő feltöltése,
- a külképviseleti rendszer kiépítése illetve a már meglévők bővítése,
- a nemzetközi, elsősorban az Európai Uniós joganyag felülvizsgálata,
- a vállalkozások ösztönzése és ehhez a feltételeknek a megteremése,
- a közbiztonság javítása,
- az oktatás, a képzés fejlesztése,
- a kamarák, érdekképviseletek súlyának  növelése
- valamint a fejlesztések szakmai és területi programjainak a meghatározása.
Van még egy táblázatunk, amely azt mutatja, hogy az elkövetkező négy évben is sikerült működőképes idegenforgalom-fejlesztési stratégiát kialakítani és a megfelelő forrásokat biztosítani, miközben tudtuk, hogy végtelenül nem növelhető a hazánkba érkező turisták száma. Ez vélhetően a 37-38 ezres környezetben maximalizálódik. Időközben a szám 28-29 ezerre esett vissza, majd a tavalyi évben ismét 28800-re. Úgy gondoljuk, ez az ingadozás nem okozott különösebb problémát, mert egyértelműen azt jelentette, hogy a minőségi turizmus honosodott, abban érzékelhető az igazi, áttörő erő, és így a kormányzati bevételek, az idegenforgalom gazdasági bevételei is hatással voltak a gazdaságra, s tulajdonképpen hozták azokat az elképzeléseket, amelyek ebben a koncepcióban is megfogalmazódtak. Ha csak érdekességként megnézzük a kereskedelmi szálláshely-kapacitásokat - hogyan alakultak 90-től napjainkig - akkor látható, hogy alapvető átstrukturálódás ment végbe, pl. hogy a 1985-ben rendelkezésre álló férőhelyek között még érezhető az ötcsillagos dominancia, s hogy később hogyan jöttek létre a kisebb komfortfokozatú szállodai férőhelyek és ellátóhelyek. Azt is lehet látni, hogy már egy sokkal, de sokkal egészségesebb struktúra jött létre, és ha összevetjük mindezt a szállodai szobák kihasználtságával, akkor látható, hogy európai viszonylatban sem rossz a kihasználtság. Látható továbbá, hogy az idényjelleg elsősorban a magasabb fokozatok szempontjából fontos. Ezen a téren, úgy gondolom, majd a fejlesztések irányvonalában is elágazásokra van szükség, és az elkövetkezendő időszakok marketingjében majd éppen a jelenleg nyomottabb kihasználású viszonyokat kell alapvetően javítani.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy folyamat első négy évét értékeltem. Ez az első négy év  szervesen összefügg a következő négy évvel és úgy hiszem, Fazakas Szabolcs miniszter úr előadásában majd a következő négy év valamilyen formában erősíti vagy gyengíti azokat a véleményeket és elképzeléseket, amelyeket én itt ebben a előadásomban igyekeztem az idő szűkre szabott keretein belül az Önök számára ismertté tenni.


2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.
A hozzászólók IDE kattintsanak!
Vissza a kezdőlapra