A tőkepiaci szabályozás fejlesztésének főbb feladatai
Magyarországon 1982 óta vannak olyan jogszabályok, amelyek a tőkepiacot szabályozzák. Még 1982-ben jelent meg a kötvényekről szóló törvényerejű rendelet, utána több etapban, több különböző jogszabály, a társasági törvénytől kezdve az értékpapír törvényen keresztül, az árutőzsde törvénnyel bezárólag. Egy sor olyan jogszabály jelent meg, amelyek az értékpapír piacnak, a tőkepiacnak bizonyos szegmenseit, részelemeit szabályozták. Ugyanakkor azt nyugodtan mondhatjuk, hogy az egyik fő probléma az, hogy mivel ezek különböző időpontokban, különböző metodikával készült törvények, különböző szemlélettel született jogszabályok, ezért sajnos, mint az egyébként a magyar jogban elég gyakran előfordul, sok olyan ellentét van ezen jogszabályok között, amelyeket a napi gyakorlatban ezt alkalmazók meglehetősen nehezen tudnak sokszor értelmezni. Nagyon sok kérdésre nem kapnak választ ezekből a jogszabályokból, illetve ritkán, szerencsére nagyon ritkán egymással ellentétes szabályozások is vannak.
Ugyanakkor lehet látni azt, hogy a nemzetközi tőkepiac fantasztikus méretű fejlődésen megy keresztül, nyugodtan mondhatjuk, picit nagy szavakkal- de forradalmi változás, hiszen az a globalizáció, amiről lassan már évtizedek óta beszélünk, a tőkepiacot teljesen megújította. A tőkepiaci versenyszemlélet teljesen más szemléletűvé alakította, mint ahogy azt korábban nagyon sokáig gondoltuk, és gondolták nem csak mi magyarok, hanem külföldiek is, akik hosszú tőkepiaci tapasztalatokkal rendelkeznek.
A verseny mellett, amely rendkívül éles a tőkepiacon, egyre inkább előtérbe kerül az együttműködés, a különböző piacok között, az együttműködés legkülönbözőbb formáit megtaláljuk. Most már olyan területekre is kiterjedt az együttműködés, ahol hosszú ideig elképzelhetetlen volt, például a tőzsdék különböző szintű együttműködése, amely lehet egy szövetség, lehet egy stratégiai együttműködés.
Ez az együttműködés azt is jelenti, hogy akár új szervezetek is létrejönnek, nemzetek feletti tőzsdék is létrejönnek és működnek. Bizony nagyon sok szereplőben ma már ilyen víziók élnek, hogy Európában belátható időn belül nem lesz több tőzsde, mint egy. Ez a kihívás, nyugodtan mondhatjuk így, kihívás azt eredményezi, hogy Magyarországnak is, a magyar piaci szereplők részére egy olyan új szabályozást kell adni, olyan új szabályozási környezetet, amely alapján, amelynek a keretein belül, a magyar piaci szereplők válaszolni tudnak ezekre a kihívásokra. Olyan válaszokat tudnak adni, amelyek adekvát válaszok, és azt eredményezik, hogy Magyarország, a magyar piaci szereplők helyt fognak állni e piacon. Illetve rögtön fölvetődik bennem egy kétely, egy gondolat. Nem is biztos, hogy ezek magyarok. És nem is biztos, hogy abban kell gondolkodni, hogy magyar piaci szereplők, hanem piaci szereplők mindenféle jelző nélkül.
Hiszen lassan elérkezik az az időszak is, amikor nemcsak passzívan elviseljük, hogy itt nemzetközi piaci szereplők tevékenykednek a piacon, hanem bizony már magyar piaci szereplők is megjelenhetnek a külföldi piacokon, akár befektetők, akár brókercégek, akár tőzsdék lesznek a jövőben. Ezeknek mind joguk lesz külföldön megjelenni. Habár nem olcsó dolog, de a lehetőség a jogi lehetőség megvan, és a piaci lehetőséggel nagyon sokan élnek tudomásom szerint. De bizony magyar brókercégek, magyar bankok, tőzsde, elszámolóház, mind-mind megjelenhet külföldi piacokon, és onnan is elszipkázhat-, ha szabad ezt a szót használni- befektetőket, partnereket, üzleti lehetőségeket más tőzsdék elől.
A másik nagy vonulata ennek a szabályozási munkának, amely az aktualitását adja az, hogy természetesen, mint a gazdasági és politikai élet minden egyes területén, ezen a területen is érvényesíteni kell azt. Kell is, és ugyanakkor célszerű is- érvényesíteni azokat az európai normákat, normatívákat, amelyek ezt a piacot szabályozzák. A tőkepiacra a 10, 11, 12 Európai Uniós direktíva vonatkozik, amelyek a tőkepiac egy-egy elemét, egy-egy szegmensét szabályozzák. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy vannak piaci szegmensek, területek, amelyekre ma még semmiféle európai normatíva nincsen, és nem is tervezik, vagy legalábbis nem tudunk arról, hogy bármiféle előkészület, terv lenne arra, hogy ezeket a területeket szabályozzák.
Érdemes átvenni ezeket a szabályokat, hiszen ezek olyan direktívák, olyan szabályozások, amelyek, az esetek túlnyomó többségében hosszú évek alatt kiforrott, kipróbált direktívák. Olyan direktívák, amelyek több ország különböző méretű, mértékű és különböző hagyományú országok tapasztalataiból kerültek leszűrésre, összegzésre. Ezeknek az egyes nemzeti szabályoknak, mondhatom azt, az esszenciáját is adják, amelyek segítségével egy nemzetek feletti szabályozás létrejöhetett. Ez most már a tőkepiaci direktívák túlnyomó többségében hosszú évek óta működik, és úgy tűnik, hogy jól működik. Bár természetesen itt is igaz az, mint minden más szabályozásra, hogy időnként felülvizsgálatra kerülnek. Például a befektetési szolgáltatásokról szóló direktíva, amelyik jelenleg az egyik legfontosabb a mi szempontonunkból, ismereteink szerint szintén felülvizsgálat és átdolgozás alatt van. Sajnos előfordulhat, hogy mire mi eljutunk ennek a munkának a végére, addigra már látszanak majd azok az új irányok, amelyek Európában ezt követően, majd egyszer, 2, 3, 4 év múlva lesznek, de természetesen nekünk a mai anyagból kell dolgozni.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy ennek az egész jogszabály felülvizsgálati munkának a célja, hogy a tőkepiaci szereplőket, a tőkepiaci tevékenységeket egy olyan jogi szabályozási környezetbe helyezzük el, amelyben most már tényleg a jövő évezred szabályait alkotjuk meg. Ezzel a jogszabályi kényszerrel szeretnénk átvezetni a magyar tőkepiacot, tőkepiaci szereplőket a következő évezredbe. Hogy ott utána, ebben a fantasztikusan nagy versenyben, amit említettem az elején, helyt tudjanak állni.
Picit részletesebben, hogyan állunk ma, illetve mik azok a tendenciák, amelyek látszanak. Hat munkabizottságban folyik a munka, ezt most nem fogom elismételni, mert én ezt már olyan sokszor elmondtam. Körülbelül 1 éve folyik a munka, tehát nagyon sokszor megjelent már, hogy ezek a munkacsoportok mely területekkel foglalkoznak. Én inkább azokat az eredményeket próbálnám kiemelni, amelyekben úgy tűnik, hogy ma, legalábbis szakmai szinten egyesség van. Hozzátéve természetesen, hogy ez messze nem a végleges megoldás.
Úgy tűnik, hogy sikerül egy olyan fogalmat találni az értékpapírokra, amelyek segítségével a szakmának az egyik régi panaszát sikerül orvosolni. Nevezetesen azt, hogy olyan új konstrukciók "értékpapírosodhassannak", amelyeket ma nem tudunk értékpapírként kezelni. Hiszen a mai szabályozás arra épül, hogy az az értékpapír, amiről jogszabály mondja ki, hogy értékpapír, és megmondja annak formai és tartalmi kellékeit, követelményeit. Ez egy meglehetősen merev, nehézkes szabályozás a gyorsan változott tőkepiaci környezetben. Amikor akár 1-2 év alatt már el is avul egy-egy termék, nehezen tudja követni azokat az igényeket, amelyeket a piaci szereplők, külföldi és belföldi piaci szereplők egyaránt közvetítenek mifelénk. Ez az új értékpapírforgalom, amellett, hogy meghagyja a ma működő, ma létező értékpapírokat, tehát nem kívánja fenekestül felforgatni az egész rendszert. Hiszen ennek azért nincs indokoltsága, egy olyan lehetőséget teremt, hogy értékpapírként lehessen kezelni olyan konstrukciókat, olyan szerződéseket, okiratokat, amelyek megfelelnek bizonyos követelmény rendszernek, amelyek a Polgári Törvény Könyvben kerülnének leírásra.
Tehát a jövőben nem a törvény mondaná meg, hogy mi az az értékpapír, hanem a kibocsátó, az okiratot kiállító szervezet. Természetesen, ha az az okirat megfelel bizonyos törvényi követelményeknek. Deklarálni azt, hogy egy okirat az értékpapír, és innentől kezdve, az az okirat, az az értékpapír, már az értékpapírokra vonatkozó szabályok alapján foroghatna. Kerülhetne a piacra és foroghatna ott a különböző piaci szereplők között. Ez természetesen nagy léptékű változás, hiszen pillanatnyilag például azon gondolkozunk, hogy milyen korlátozásokat lehet beépíteni ebbe. Hogy ki az, aki egyáltalán jogosult lehet ilyen értékpapír kibocsátásra, vagy ki nem lehet jogosult, mert ezt legalább ilyen fontos meghatározni. Vagy azt, hogy milyen jogosítványokról nem lehet, mondjuk értékpapírokat kiállítani, például ugye személyre szóló szolgáltatások esetében ne lehessen értékpapírt kibocsátani, vagy kiállítani. Vagy ugye magánszemélyek például ne állíthassanak ki értékpapírokat, mint a két legkézenfekvőbb példa erre
Gyakorlatilag mi lenne ennek a haszna? A haszna az lehetne, hogy olyan konstrukciók, amelyek nemzetközi pénzvilág, pénz és tőkepiacon alapvetően ismertek, elfogadottak, és nagyon sűrűn használtak, azok Magyarországon is elfogadottá válhatnának. Két példát mondok: az egyik a letéti igazolásoknak a kérdésköre, amelyek fantasztikusan elterjedtek a világban, és nagyon igénylik is, mind a hazai, mind a nemzetközi szereplők, hogy magyar értékpapírokról letéti igazolásokat lehessen kiállítani, és azok után értékpapírként foroghassanak. Akár belföldi piacokon, tőzsdén, vagy akár külföldön egyaránt. Vagy ugyanígy az úgynevezett varrantóknak a kérdése. Amelyek, mint speciális opciók megjelenhetnének standardizált módon, a piacon és ezek forgatható értékpapírként működnének. De természetesen amennyiben a piacnak igénye lesz a jövőben arra, hogy ilyen értékpapírok legyenek, akkor meghatározott keretek között erre lehetőség lesz. Gyorsan, rugalmasan, okosan, úgy ahogy a piac azt igényli.
Másik nagy terület, amelyben úgy tűnik, hogy is teljes mértékű egyetértés van, gyakorlatilag egy olyan kötelezettség, ami elől nem térhetünk ki. Nevezetesen ez az elektronikus eszközöknek, médiáknak a használata a tőkepiacon. A mai törvényünk, és nemcsak a tőkepiacra vonatkozó törvények, hanem egyéb más területekre vonatkozó jogszabályok is, alapvetően az írásbeliséghez, alapvetően a fizikai rögzítéshez kötnek minden egyes momentumot, minden egyes cselekményt. Minden egyes nyilvántartást, jóformán papírosított formában követelünk meg. A kapcsolattartásnak is a szóbeli, illetve a papíron történő rögzítését követeli meg. Igaz ez az értékpapír piacra is, tehát amikor megbízást ad egy ügyfél, hiába egyezünk meg szóban, telefonon, vagy személyesen, az írásbeliség az kötelező. Írásbeliség nélkül nincsen ma, nem lehetne ma üzletkötés. Már azért azt mondom, hogy lehetne, mert gyakorlatilag az élet túllépett ezeken a szabályokon. Ugyanígy gondoljanak bele, hogy a bróker-ügyfél kapcsolat ma, vagy ügyfél-bank kapcsolat, hogy egy picit messzebb, más területre is tekintsünk, ma már nagyobbrészt elektronikus úton zajlik.
Elektronikus úton, lehet Interneten, vagy láncon, zárt hálózaton keresztül megbízásokat adni a brókercég részére, amit az utána ugyanígy ilyen elektronikus jelként továbbít a tőzsde felé, ahol egy számítógépen belül gyakorlatilag emberi kéz, mindenféle ember bármiféle beavatkozása nélkül automatikusan megköttetnek az üzletek, és ugyanez a lánc visszafelé is igaz. Azaz ma egyre kevesebb papírt használunk, mind rögzítésre, mind nyilvántartásra, mind a dokumentálásra és ezt a helyzetet nekünk kezelni kell.
Folyamatban van a mi munkán mellet, attól természetesen részben függetlenül, egy másik jogszabály alkotási munka, az elektronikus okiratok, az elektronikus aláírásokra vonatkozó jogszabály, amit a KHVM készített el, és remélhetőleg ebben az évben a parlament elé kerülhet. Amely elrendezi azokat az alapkérdéseket, hogy mitől válik hitelessé egy aláírás, ha elektronikus úton juttatjuk el, illetve, hogy hogyan biztosíthatja magát mindkét fél, hogy az üzenete ahhoz jut el, akihez ő szeretné, illetve attól jön, aki arra fel van jogosítva.
Tehát az alapkérdések ebben a jogszabályban lennének elrendezve. Nekünk a tőkepiaci jogszabályokban, ennek tőkepiacosított változatait, illetve speciálisan odaírt alkalmazásait kell majd megteremtenünk. Azaz, amikor tényleg ezt a világot, amely egyre inkább, még egyszer mondom, elektronikus formában zajlik, a kapcsolattartás szinte kizárólagosan, vagy túlnyomó többségében, ma is elektronikus úton történik, hogy ennek a legális jogi kereteit megalkossuk. Úgy ráadásul, természetesen, hogy ne akadályozzuk a piacnak, a további fejlődését, hanem elősegítsük azt is, és a biztonságot növeljük mind a két fél számára, vagy minden fél számára, aki ebben érdekelt. Hiszen nemcsak a bróker-ügyfél kapcsolat, és a bróker-tőzsde kapcsolat az, amelyek elektronizáltak, hanem előbb-utóbb, úgy gondolom, hogy a felügyelet munkamódszereinek ez irányba kell változniuk, elektronikus úton történjen az információk bekérése, feldolgozása, és így tovább.
Ugyan ennek van egy másik vetülete is, az, amikor ma például a törvények a kibocsátók adatszolgáltatását, akkor fogadják el hitelesnek, valósnak és megtörténtek, ha az adatszolgáltatás papíralapon történik és megjelenik a napi sajtóban. Például a TVK-nak, MATÁV-nak, MOL-nak hirdetményeit, vagy a tájékoztatót írásos formában kell közzétenni, írásos formában kell odaadni a befektetőnek, és ettől lesz joghatályos, az hogy ő elkészítette, bejelentette, megjelentette, és innentől kezdve mindenki láthatja. Természetesen ez ma sem így van már teljes mértékben, még ha a jogszabályok kötelezően elő is írják az információk fizikai kinyomtatását és megjelentetését.
Ma már azonos időben, rendkívül gyorsan, gyakorlatilag az információ keletkezésének pillanatában képes eljutni ez az információ. Az új jogszabályban, jogszabályokban szeretnénk ennek a jogi hátterét, körülményeit tisztázni, hogy mikortól, hogyan lehet, ki jogosult arra, hogy ilyen információt közzétegyen, hogyan lehet védeni ezt az egész rendszert, hogy illetéktelenek, akár manipulációs, megtévesztő vagy piaczavaró szándékkal ne tehessenek olyan információt, ami megzavarhatja a befektetőket, ne adj Isten, az egész piacot. Tehát hogyan lehet kiszűrni ezeket a vadhajtásokat, ezeket a nem kívánt jelenségeket, úgy, hogy azért a piac javát szolgáljuk, a piacnak lehetővé tegyük a nagyon gyors, egyidejű információ eljuttatását minden egyes megcélzott piaci szereplő részére.
Ez ki van találva, szóval itt nem kell nagyon sokat törni a fejünket, ezek a nemzetközi pénz és tőkepiacokon kitalált bevezetett, alkalmazott módszerek. Nekünk ennek a magyar megfelelőjét kell megoldanunk, és úgy leírni, hogy az Magyarországon alkalmazható legyen.
Egy másik nagy terület a brókercég, a befektetési szolgáltatók szabályozása. Itt az egyik legfontosabb újdonság az, amit gyakorlatilag már az első pillanatban megfogalmaztunk, azaz hogy szűnjön meg a kettősség, ami ma jellemzi a piacot, hogy ugyanazt a tevékenységet végző brókercégek sok esetben más szabályozás alá esnek, attól függően, hogy ő maga hová sorolja be magát. Nevezetesen, hogy itt az árutőzsdei és értékpapír-tőzsdei brókercégek két külön törvény alapján, teljesen más típusú és elvű szabályozás alapján, sok szempontból ugyanazt a tevékenységet végzik, ugyanolyan kockázatokkal ugyanolyan ügyfélkapcsolatokkal, ugyanazon ügyletek, ugyanazon üzlettípusok szerint, ami természetesen nem megengedhető, mivel nem teremt versenyegyenlőséget a piacon. A befektetőknek nem nyújt egyforma biztonságot, a felügyeletnek nem ad egyforma betekintést, és a jogosítványokat, a brókercégek ügyeinek az áttekintésére, a beavatkozásra szükség szerint. Ezért ezt a helyzetet mindenféleképpen meg kell szüntetni, olyan mértékig, ameddig az indokolt. Teljes mértékben nem lehet és nem szabad azonos szabályozás alá venni az árutőzsdei cégek helyzetét, és az értékpapír piacon, a tőkepiacon dolgozó cégek helyzetét. Ez úgy nézne ki, hogy azok a brókercégek, akik ma az árutőzsdén, kizárólagosan a pénzügyi piacokon dolgoznak, tehát a pénzügyi szekcióban dolgoznak, azok ugyanazt a tevékenységet végzik ma is, mint az értékpapírtőzsdén, a derivatív szekcióban dolgozók. Ezért a szabályozásnak is egyformának kell lenni. Míg azok az árutőzsdei brókercégek, akik mondjuk a hússzekcióban, vagy a gabonaszekcióban dolgoznak, azokra természetesen a kereskedett áru jellegétől és specialitásától függően más és más szabályt kell, hogy alkalmazzunk. Nem ugyanazok az előírások kell, hogy vonatkozzanak, nem ugyanazokat a nyilvántartásokat kell vezetni, a felügyelet jogosítványok mások, ebből a szempontból, az engedélyezési feltételek mások ez ő esetükben.
Tehát nem egyfajta olyan uniformizálást szeretnénk megvalósítani, amellyel kiszorítanánk szereplőket a piacról, hanem pont ellenkezőleg. Egy szabályozott, mindenki által ismert és megismerhető körülményeket szeretnénk teremteni, úgy hogy a piac biztonsága az ne sérüljön, és ne legyen kisebb fokú, mint ma. A befektetőket ugyanaz a védelem megilleti, függetlenül attól, hogy az adott brókercég melyik tőzsdén, vagy melyik tőzsde melyik szekciójában dolgozik, sőt a befektetőnek ezzel nem is lenne szabad törődnie, hogy vajon nagyobb, vagy kisebb-e a biztonsága, ha X vagy Y céget bízza meg, hogy ezen, vagy azon a tőzsdén dogozzon. Ráadásul nagyon sok olyan brókercég van már, amely mindkét tőzsdén jelen van, és mindkét tőzsdén ugyanazokat a kontraktusokat kereskedi, de teljesen más feltételrendszer mellett. Ugyanakkor a befektető-védelmet nem kívánjuk csökkenteni, a befektető-védelem ugyanolyan hangsúlyos maradna a jövőben, mint ahogy eddig is volt.
Természetesen változnak a szabályok, és szeretnénk további változtatásokat. Úgy gondoljuk, hogy olyan mértékű védelme, mesterséges védelme a befektetőknek, mint amiként a 90-es, akár a 96-os értékpapírtörvény leírt, ma már nem biztos, hogy indokolhatók. Nem biztos, hogy szükséges olyan típusú szabályokat alkalmazni, mint a régi törvényekben. Hiszen azért az elmúlt 10-15 évben, sok tízezer, sok százezer magyar magánbefektető, megjelent ezeken a piacokon, szerzett jó, vagy kevésbé jó tapasztalatokat, és vonta le saját magának a megfelelő következtetéseket.
Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt 10-15 évben felnőttebbé vált a magyar befektető, abból a szempontból, hogy nem feltétlenül törvényi és állami segítséggel kell őt védeni. A magyar befektetők nagyon jól meg tudják ítélni a kockázatokat, nagyon jól meg tudják ítélni azt, hogy milyen ügyleteket tudnak, vagy nem tudnak már vállalni, egyáltalán milyen ügyletek vannak a piacon, és azoknak milyen kockázatai vannak. Nem pedig a törvénynek kell őket akár erőszakos módon tiltásokkal, vagy a brókercégek felé történő kötelező előírásokkal védeni.
Ugyanakkor ennek van egy másik oldala, például a brókercégek nagyon sokszor panaszolják, és hiányolják azt, hogy őket ki védi meg a befektetőtől. Mert azt hiszem nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy bizony a befektetők sok esetben legalább akkora károkat okoztak brókercégeknek, és ezen keresztül más befektetőknek, mint amelyeket sok esetben néhány brókercég vagy brókercég alkalmazottja okozott a cég ügyfeleinek. Ez a kapcsolat kétoldalú, és bizony az ügyfelek felé is fel kell állítani bizonyos kötelezettségeket, szabályokat, következményeket ahhoz, hogy ha ők nem teljesítenek, és ezzel mondjuk nehéz helyzetbe hoznak egy brókercéget. Ezzel ő kifejezett anyagi hátrányt szenved el a piacon, ne adj isten ellehetetlenül.
Gyakorlatilag minden egyes szabály ma le van írva a törvényben, mondhatom azt, hogy górcső alá vesszük, és megnézzük, szükséges-e, hogy megtartsuk még a jövőben, vagy pedig átmeneti idővel tartsuk csak meg a törvényben, vagy teljesen töröljük el akár már a hatálybalépéstől kezdődően. Nem mondom azt, hogy egységes a szakma álláspontja, ebben a kérdésben, úgy hiszem, hogy irreális is lenne elvárni, hogy egységes legyen. Hiszen mindenkinek más ügyfélköre van, más adottsága, vannak kis és nagy brókercégek, banki hátterű, és nem banki hátterű, szóval nagyon sokféle a társaság. A befektetők ma már legalább olyan érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek sok szempontból, mint maguk például a brókercégek. Egy ilyen törvényalkotás során, az ő érdekeiket, az ő szempontjaikat mindenféleképpen figyelembe kell venni.
Egy nagy vitát kavaró kérdés ebben a témakörben, a befektető-védelmi alapnak a helye, szerepe, jövője. Legyen-e jövője, szűntessük-e meg, vagy változtassuk meg a szabályokat. Meg nem fogjuk szűntetni természetesen, több okból, egyrészt elvi okból, másrészt, mert az Unió is kötelezően előírja, hogy legyen valamiféle befektető-védelmi, befektető-kompenzációs alap, azokra az esetekre, hogyha a brókercéggel ugye valami történik, pénzügyi nehézségei, vagy fizetésképtelenség áll be. Az, hogy ugyanezekkel a szabályokkal legyen, mint amik ma vannak, ebben mindenki egyetért, hogy nem. Mindenféleképpen valami változtatás kell, de ahányan vagyunk, annyiféle változtatást javaslunk. Az biztos, hogy szűkülni fog a biztosított ügyletek köre, illetve legalábbis az elmúlt 3-4 év tapasztalatai alapján meg tudjuk mondani, milyen ügyletekre ne terjedjen ki, nem terjedhet ki a befektető-biztosítási alap védelme. Például ilyen a garantált, a hozamgaranciás vagy tőkegaranciával ellátott ügyletek, amelyek nem biztos, hogy egy olyan kockázatot rejtenek magukban, s az indíttatása se mindig azonos ezeknek az ügyleteknek, a tekintetében, mint mondjuk egy normál hétköznapi egyszerű tőzsdei ügylet esetében.
Mindenféleképpen szeretnénk a befektetővédelem rendszerét, a díjfizetést és az összes adatszolgáltatását is közelíteni a biztosítási logikához. Ez nem azt jelenti, hogy biztosítási alapra fogjuk helyezni, de abban mindenki egyetért, hogy sokkal nagyobb helyet kell adni annak, hogy az egyes brókercégek, illetve bankok is, mert nemcsak brókercégek, hanem bankok is tagjai legyenek a befektető-védelmi alapnak. Tehát mindenki, akinek ilyen típusú engedélye van, az adott cég esetében meglévő kockázatok, és a kockázatok nagysága legyen az, ami meghatározza, hogy milyen mértékű biztosítást adjon ez az alap, és milyen mértékű legyen a befizetés ebbe az alapba a brókercégek részéről, illetve – ne adj Isten - kifizetés az ügyfelek felé.
Még egy kérdéskört szeretnék említeni, a tőzsdék kérdéskörét. Tőzsdék esetében több jelentős változást is tervezünk, itt mondhatom azt, hogy egyetértés van a piaci szereplők között. Még ha apróbb kérdésekben vannak is ellentétek, vagy véleménykülönbségek. Két nagy változás van, amit mindenféleképpen szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy megszűnne a tőzsdék elkülönült szabályozása – hasonlóan, mint ez előbb a brókerek esetében beszéltem, hogy árutőzsdei meg értékpapír-tőzsdei bróker – ugyanígy a tőzsdék esetében is megszűnne ez a kettős szabályozás. Jelző nélküli tőzsdét szeretnénk szabályozni, és egy tőzsdetörvényt alkotni, és a tőzsdére magára, vagy a tőzsde tulajdonosaira szeretnénk rábízni azt, hogy ők döntsék el, hogy milyen áruval, milyen ügylettel, milyen üzlettípussal foglalkoznak az adott tőzsdén. Ne a törvény mondja meg, hogy valakinek ezt szabad, és a másiknak meg nem szabad. Tehát nem egy mesterséges piacfelosztást szeretnénk formálni, hanem egy olyan piaci versenyt, amelyben a piac szereplői maguk dönthetik el, hogy azt a játékteret, hogy amit megad számukra a törvény, hogyan használják ki, és milyen játékot játszanak azon a játéktéren.
A másik jelentős változás, hogy a tőzsde megszűnne egy egyedi szervezet lenni. Ez a nagyon specifikus, nagyon jellegzetes szabályozás, amikor gyakorlatilag a tőzsde megszületésének, működésének és megszűnésének minden egyes részletszabálya külön törvényben kell, hogy szabályozódjon. Mert a tőzsde nem egy gazdasági társaság, nem egy közhasznú szervezet, vagy alapítvány, vagy egyesület, hanem azt úgy hívják, hogy tőzsde. Ennek ez a jogi formája, hogy tőzsde, a jövőben ez megszűnne, és a tőzsde mintegy a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján működő részvénytársaságként tudna működni, a GT általános szabályait figyelembe véve. Maga a tőzsdetörvény pedig csak azokat a specifikus szabályokat adná meg, amelyek a tőzsdeüzem jellegzetességeiből fakadnak, és amelyek a társasági törvényben természetesen nincsenek benn. Ilyen például a tőzsdéknek az önszabályozó jellege és hatásköre, ilyen a tőzsdefelügyelettel kapcsolatos kérdés, ilyen a tőzsdetagokra vonatkozó szabályozás, ami természetesen nincs benne a társasági törvényben, vagy a tőzsde publikálási kötelezettsége, stb. Tehát csak a nagyon fontos kiemelendő kérdések, amelyek azért vannak, mert ez tőzsde és nem egy egyszerű részvénytársaság. De ezáltal nagyon sok szabályt nem kell megismételni, ami mondjuk a társasági törvényben már benne van, és el van rendezve. Egyszerűbb, átláthatóbb, mindenki által megismerhetőbb lesz a szabályozás, ráadásul – és egy picit visszautalnék a bevezető gondolatokhoz – a nemzetközi tőzsdevilágban is egyértelműen az a tendencia látszik, hogy az ilyen típusú tőzsdék, mint a mienk is ma, megszűnőben vannak, és átalakulnak egyre inkább társasági formába és így működnek tovább. Mert ezzel az irányítási rendszerük, a felelősségi rendszerük, a piaci helyzetük, a versenyhelyzetük sokkal egyértelműbb – és ne adj Isten – a két részvénytársaság a nemzetközi piacon is könnyebben tud együttműködni, összeolvadni, vagy egymást felvásárolni, mint mondjuk egy mai tőzsde. Ha nemzetközi versenyképességről beszélünk, akkor ez sem elhanyagolható szempont. Valószínűleg nem ezen múlik, hogy a londoni tőzsde mikor vásárolja fel a budapesti tőzsdét, de hátha egyszer ez lesz az egyetlen akadályozó tényező, akkor ez se legyen.
2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.
