Elektronikai ipar és foglalkoztatás
A magam részéről, a Videoton képviseletében megközelítést szeretnék felvetni, gondokat. Van egy fontos dolog, ami bennünket ugyancsak behatárol, és ez pedig a foglalkozatás iránti igényekkel, és az ezzel kapcsolatos mozgástér. A Videotonról egyébként annyit mondanék el, hogy ebben a pillanatban körülbelül 17 ezer foglalkoztatottunk van, és alapvetően három iparágban vagyunk érdekeltek: autóipar, szórakoztató elektronika és számítástechnika. Ezek húzóágak, fejlődő iparágak. Nagyon dinamikusan fejlődik az a piac, amely a mi mozgásterünket kialakítja. És nekünk ennek megfelelően kell szembenéznünk a kihívásokkal. Mi olyan termékkibocsátók vagyunk, akik márkanevekkel rendelkeznek, tehát megrendelnek tőlünk komplett egységeket vagy részegységeket, és tulajdonképpen ez a feladat, amit nekünk meg kell valósítanunk. A világ ebbe az irányba megy, tehát a gyártás, mint olyan foglalkozatásnak, azt hiszem az egyik alapja, s ez egyre inkább dominál az úgynevezett kihelyezett gyártás által. A fejlődés, ami Magyarországon bekövetkezett, szintén jórészt ennek a tendenciának köszönhető. Erre később szeretnék majd még rávilágítani.
Ha megnézzük az itt bemutatott, összefoglaló ábrát, azt látjuk, hogy Magyarország a '95-ös bázishoz képest, a környező országokhoz képest óriási nagyot fejlődött az ipari tevékenység terén. A '99 végi adatok azt mutatják, hogy az első negyedévben, sokkal intenzívebb lett ez a fejlődés. Tehát az a fajta különbség, ami kirajzolódni látszik, semmiképpen nem csökkent. A másik oldalról megfigyelhetjük azt is, hogy milyen bérmozgások vannak Magyarországon és a környező országokban. Ennek megint rendkívül súlyos jelentősége van. Nekünk ezek az országok a versenytársaink. Tehát, tekintettel arra, hogy globalizált világban élünk, a feladatok, amelyek Magyarországra jönnek, az a működő tőke, ami ide beáramlik, az alternatívák szintjén ezeket az országokat veszik figyelembe. És természetesen sok egyéb tényező mellett figyelembe veszik a költségszintet is. A költségszintet alapvetően az adott ország bérszínvonala határozza meg. Emellé még természetesen hozzáadódik két rendkívül fontos faktor: az egyik a termelékenység, a másik pedig az a gyártási kultúra, amit az adott ország képvisel. Tehát itt az a kérdés, hogy milyen komplexitású feladatot képes az adott ország gazdasága vállalni, és korrekt módon, versenyképesen megvalósítani. Alapvetően nemcsak a bérköltség az, ami meghatározza a döntéseket a működő tőke áramlásában, hanem jó néhány egyéb faktor is.
Egy másik ábrára hívnám fel a figyelmet, amely, az elektronikára vonatkozik, mert ez az, amit mi a magunk részéről kiemelten figyelemmel kísértünk. Az figyelhető meg, hogy a gazdasági fejlődést a nyugatról keleti irányba való mozgás jellemzi. A cégek idetelepülési folyamatában egyértelmű, hogy nyugatról - keletre irányuló mozgás látható. Ez a dolog ez ebben a pillanatban is így zajlik. Azt hiszem, mindannyian érzékelhetjük ezeket. Új döntések születnek, és ezek a döntések új beruházásokat indukálnak. És ezek a beruházások az utóbbi időben egyre nagyobb előszeretettel kerülnek az ország keleti részére. Ennek számtalan oka van. Én elsősorban ezt úgy jelölném meg, hogy ez az a bizonyos három faktor: a munkaerő ára, a gyártási kultúra és elérhető termelékenység. Mindez az országnak ezen a részén versenyképes, kedvező konstellációt eredményez. Természetesen ehhez hozzá kell venni, ami implicite nyilván benne van, hogy itt a munkaerő is rendelkezésre áll. Felhívnám a figyelmet arra, hogy nagyjából az ipari fejlődés első időpontjától számítva, ahogyan ez a fejlődés lezajlott, úgy alakul az országban a regionális munkanélküliség is. Tehát minél korábban indult be az ipari fejlődés egy adott területen, annál kedvezőbb ott most a munkanélküliségi ráta. Nagyobb munkanélküliség azokon a területeken jellemző, ahová még kvázi nem ért el az ipari fejlődés. Aminek nyilván számtalan oka lehet, amelyek közül az infrastrukturális adottságokat most a kormányprogram is megcélozta. Én ezt nagyon jónak, hasznosnak és előremutatónak tartom. Pl. az autópályák fejlesztését. Tehát ha valahová nem lehet elérni, akkor ott nyilván komoly ipari tevékenységet sem lehet megvalósítani.
Egy másik alátámasztása ugyanennek a folyamatnak: Magyarország annak idején elkezdett egy programot, egy bizonyos ipari park programot. Ez egy rendkívül sikeres program volt. Nem azért, mert olyan óriási támogatásokat kapott volna. Mert, megmondom őszintén, nekünk négy ipari parkunk van az országban. Igénybe vettük azokat a támogatásokat, amiket lehetett, mert egy versenyszférában működő cégnek ez az alapvető feladata. De ezek egyrészt nem voltak különösebben jelentősek, másrészt a döntéseinket elsősorban nem ezek motiválták. Viszont önmagában az, hogy ezek ipari parkok, szinte kínálják magukat a gazdasági fejlődésre. Tehát ha egy külföldi helyet keres magának, akinek számára Magyarország többé-kevésbé ismeretlen, az azt mondja, hogy hoppá! Hát ez egy ipari park, itt biztosan borzasztó könnyű lesz megvalósítanom, amit szeretnék, most ezt arra készítették. Itt föl vannak arra készülve, a város részéről is, az engedélyezési folyamatokat illetően, infrastrukturálisan is, hogy én oda egy üzemet építsek, tehát akkor ez nekem biztosan segíteni fog. Ez borzasztóan egyszerűen hangzik, de a döntések, még a legnagyobb multinacionális cégek döntései is, alapvetően szubjektíven születnek. És soha nem lehet tudni, hogy melyik az a néhány döntéshozó, aki hosszútávon alapvető befolyást gyakorol a folyamatokra. És egyszerűen ide küldenek valakit, hogy te most elmész, és akkor válaszd ki, hogy Magyarországon melyik lenne az optimális helyszín. Az illető nyilvánvalóan apróságokat is figyelembe fog venni, mert egy sikeres projektet szeretne végigvinni. És abban ez egy rendkívül lényeges pont.
Ha megfigyeljük az ipari parkok területi elosztását, látható hogy ezek gyakorlatilag az ország minden pontján elhelyezkednek. Ez egy másik nagyon lényeges tendencia vagy jelzés, amit én feltétlenül úgy értékelnék, hogy az ország erre a fajta mozgásra, és erre a fajta hullámra van predesztinálva. Az ipari parkok egyenletes elhelyezkedése is valamilyen szinten ezt tükrözi. És abban az esetben, ha nem következnek be olyan dolgok, amelyek a versenyképességet lényegesen és alapvetően befolyásolják, akkor ez a mozgás végig fog menni, és az a különbség, ami most a keleti és a nyugati országrész között van, nagyon jelentősen csökkeni fog. Természetesen teljes mértékben nem fog megszűnni. Ez sok mindenből adódik. Adódik kicsit a történelmünkből is, de adódik a földrajzi távolságból, abból, hogy középen ott van a Duna, amin viszonylag nehéz átjutni. Adódik abból is, hogy talán a külföldi tőke is nagyobb előszeretettel preferál olyan helyeket, amelyek könnyebben elérhetőek. Tehát bizonyos fajta minimális különbség, azt hiszem, hosszú távon is meg fog maradni. De a jelenlegi semmiképpen sem indokolt. Egy másik dolgot is megmutatnék. Mindez valamilyen szinten tükröződik a Videoton országos elhelyezkedésében és terjeszkedésében is. Nekünk ebben a pillanatban tíz telephelyünk van az országban. Ezek közül Székesfehérvár és Veszprém és környéke a hagyományos Videoton-telephelyek, a többi gyakorlatilag az utóbbi hat év terméke és stratégiai döntése volt. Mi szisztematikusan elindultunk. Ezt a folyamatot sokkal korábban érzékeltük, s a magunk részéről elő is kívántuk segíteni. Elkezdtünk üres, leállt telephelyeket vásárolni az ország keleti részlegeiben, ahol változó létszámban dolgoznak. De nagyon jelentős foglalkoztatást sikerült nekünk ezeken a területeken elérni. Azt hiszem, hogy mi nem vagyunk egyediek ezzel a gondolkodásunkkal.
Még arra is fölhívnám a figyelmet, hogy különféle nyilak szerepelnek az itt bemutatott térképen, amelyek más országokba mutatnak. Ez is része a stratégiánknak. Tehát nekünk kifejezetten célunk, hogy ne csak Magyarországon, hanem regionálisan is legyenek telephelyeink. Ennek keretében vásároltunk egy céget Bulgáriában. Keressük a lehetőséget Románia és Szlovákia területén is. Számtalan oka van annak, hogy miért éppen Bulgária volt az első, de ebbe most nem szeretnék belemenni. Úgy gondoljuk, hogy ha mi megfelelő választ akarunk adni a partnereink ajánlatkérésére, akkor ahhoz az kell, hogy ne csak azzal a költségszinttel számoljunk, amit a magyar ipari kultúra predesztináltan meghatároz, hanem ennél komplexebbel, és választ tudjunk adni az alacsonyabb költségszintű ígéretekre is. Távol- keleti versenytársaink, például általában több gyártási alternatívával rendelkeznek. Vannak olyan költségszintű országok, ahol a magyarnál sokkal alacsonyabbat tudnak elérni. Erre mi úgy kívánunk reagálni, hogy ahol a régión belül lényegesen alacsonyabb a költségszint - és ebben Bulgária meglehetősen elől áll, ami az ő számukra "sajnos" - mi nyilvánvalóan ezt is belevesszük a gondolkodásunkba. Tehát ezzel azt szeretném itt hangsúlyozni, hogy a tőke gondolkodása az olyan, hogy ezeket a fajta különbségeket keresi, és szeretne élni ezekkel. Ami alapvetően a kiegyenlítődés irányába hat. Tehát ebből az is levonható, az előző gondolat folytatásaként, hogy az ipari fejlődés semmiképpen nem fog megállni az ország határainál, hanem tovább fog menni.
Visszatérnék előadásom kiindulópontjához: az elektronikai ipar és a foglalkoztatás helyzete.
Az elektronikai ipar, úgy gondolom, rendkívül jövőbe mutató a foglalkoztatás szempontjából is. Természetesen az ipar, mint olyan, hosszú távon meg fogja találni az ország foglalkoztatásában a helyét. Én többé-kevésbé úgy látom, hogy miután ezek a területi különbségek kiegyenlítődtek az országon belül, az ipari foglalkoztatás különösebben nem fog nőni, és nyilvánvalóan a szolgáltatási szféra lesz az, amely erősödni fog. Ennek már most is tanúi lehetünk. Ma viszont van egy óriási átrendeződés a magyar gazdaságban, amit úgy figyelhetünk meg, hogy az iparon belül csökken a gépipar jelentősége, és azon belül is az általam említett iparágak jelentősége és térhódítása. De miért fontos ez a foglalkoztatás szempontjából? Azért, mert ezek azok a területek, amelyek a képzettséget fogják igényelni, ezek fognak lehetőséget nyújtani az embereknek ahhoz, hogy el tudjanak helyezkedni. Nekünk nem kell új dolgokat kitalálni, pusztán azt kell megfigyelnünk, hogy máshol ezek a folyamatok hogyan zajlottak le, és mik voltak azok az elvek, amiket más országok a szerencsés és helyes döntéseikben követtek.
Ezután magunk is megpróbálhatjuk ezeket követni. Magyarország most, ebben a pillanatban versenyképes. És ezért van az, hogy a paramétereink folyamatosan javulnak. Ez a versenyképesség viszont egy nagyon könnyen olvadó jéghegy lehet. Könnyen és gyorsan el lehet olvasztani. Ezért én rendkívül szerencsétlennek tartom ezt a minimálbérre vonatkozó felvetést. Minden, amit elmondtam és amit érzékeltettem, kifejezetten erre vonatkozott. Ugyanis én ezt egy olyan intézkedésnek tartom, amin keresztül teljes mértékben elolvadhat a magyar versenyképesség. És ezzel viszont azok a régiók, amelyek ebben a pillanatban le vannak szakadva, azok örökre ott is fognak maradni. Nem akarok senkit rémisztgetni, de van egy ilyen vízióm ezzel kapcsolatban. Mert ettől a pillanattól kezdve a bejövő külföldi tőkének semmi érdekeltsége nincs abban, hogy ezeket a területi kiegyenlítéseket végigvigye. Már Surján úr beszélt a bérekről, és hogy az emberek részéről elvárás, hogy ezek a bérek korrektek és jók legyenek. A másik oldalról a béreket nyilván a világ predesztinálja, szabályozza és persze a versenyképesség. A minimálbér esetében viszont még ráadásul azt is tudomásul kell vennünk, hogy ez nem kereset. A minimálbér valahol benn van a bérstruktúrákban, és ha erre van egy óriási, drasztikus szabályozás, az alkalmas lehet arra, hogy a már kialakult bérstruktúrákat alapvetően megváltoztassa és módosítsa. És ez vissza fog hatni a minőségre, vissza fog hatni a termelékenységre. Ugyanis a cégek, amelyeknek a minimálbér valahol benne van a bérstruktúrájában, és amelyek ehhez kötve vannak, különféle szorzószámokkal, s minden egyebekkel, de ezenkívül ehhez kötve vannak a magasabban képzett pozíciók bérei is, rendkívül nehéz helyzetbe kerülhetnek egy ilyen intézkedés kapcsán. Ezért én ezt rendkívül veszélyesnek tartom. Beszéltem már arról - –és ehhez visszatérnék –, hogy mire predesztinál, mire kényszerít bennünket a fejlődés. Az elektronikai gyártási folyamatnak különféle lépései vannak, a gyártáselőkészítéstől kezdve a szervizelésig, sőt a termékkibocsátóknak még azzal is foglalkozniuk kell, hogy amit kivittek a piacra, azt az élettartama lejárta után vegyék vissza és foglalkozzanak vele, hogy ne maradjon veszélyes hulladékként a világ nyakán. Ennek az ún. komplett hozzáadott láncnak egyre nagyobb része kerül hozzánk. Ebből a szempontból, úgy gondolom, hogy valamennyi cég ugyanazon a fejlődési görbén megy keresztül. Egyre többet akar és képes vállalni a hozzáadott értékláncból, amelyen belül jelenik meg az, hogy hol támasztják az igényt a munkaerőpiac szempontjából.
Tehát továbbfolytatva Surján úr gondolatát: az emberek számára nem a segélyek azok, amelyek alapvetően előre tudják őket vinni, mert ez talán nem is annyira emberhez méltó. Hanem az, hogy kapjon korrekt lehetőséget. Ezt én azzal folytatnám, hogy ezt megfelelő szintű képzési lehetőséggel kell megadni és kiegészíteni. Azután nyilván számtalan egyéb módja is van mindennek. Tehát a képzés, a szakképzés az, ami az ország fejlődését előreviheti, és ami ebben a pillanatban a szűk keresztmetszetet is jelenti. A foglalkoztatás és a jelenlegi gazdaságpolitika kapcsán még néhány gondolat: a vállalkozói szféra kész és alkalmas arra, hogy előmozdítsa a foglalkoztatással kapcsolatos feladatokat. Ez nyilvánvalóan alapvető feladata a foglalkozási szférának. Ezért én azt hiszem, hogy azok a vállalatok, amelyek jól és előmutatóan gondolkodnak, komplexen fogják értelmezni a munkaerő-piacot. A munkaerő-piacot nemcsak használni, hanem fejleszteni is kell Észre kell venni, hogy hol vannak benne hiányosságok, és ha hiányosságok vannak azokat meg kell próbálni feloldani. Ezt nyilván számtalan módon lehet feloldani. Amennyiben területi különbségek vannak, amennyiben azt látjuk, hogy a világban a gyártási technológiák azok bizonyos pontokra koncentrálódnak, akkor elő kell mozdítani, hogy a magasan képzett munkavállalók, illetőleg a bérszínvonalhoz igazodóan – és ilyen szempontból ezt az országos lakásépítési programot nagyon szerencsésnek találom – a munkavállalók minél nagyobb rétege képes legyen arra, hogy a munkahelyéhez közel tudja megoldani az otthonteremtését. Azt hiszem, egyre több vállalat gondolkodik ilyen kategóriákban. Mi a magunk részéről ezt már több éve folytatjuk, tehát nekünk létezik egy ilyen lakásprogramunk. A másik dolog: a munkaerőpiac fejlesztésének másik módja az, hogy előmozdítjuk a szakképzést, és ezt az élethosszig tartó képzést a saját dolgozóink között, de talán kifelé is. Mi, mint az iparon belül legnagyobb foglalkoztatók legalábbis, ezt az elvet követjük. Tehát nekünk azzal számot kell vetnünk, hogy akik hozzánk jönnek dolgozni, azok közül nagyon sokan máshol fogják folytatni a karrierjüket. Ezért a mi rendszerünk az úgy van felépítve, hogy rendkívül nagy hangsúlyt helyez a belső képzésre is. Ilyen szempontból nagyon szerencsésnek tartom a törvényi módosításokat, melyek szerint a szakképzési alap már belső képzésre is felhasználható. Tulajdonképpen ez számunkra is lehetőséget ad arra, hogy belső megújulással, a meglévő munkavállalóinknak továbbképzésével komplexebb, újabb feladatokat tudjunk felvállalni. Tehát így tudjuk a saját szolgáltatási, gyártási szolgáltatási skálánkat fejleszteni.
Az EU felzárkózás kapcsán nekem ugyanolyan vízióm van, mint amilyenről a keleti és a nyugati országrésszel kapcsolatban beszéltem, hogy ti. Magyarország nagyon komoly felzárkózásra van predesztinálva, attól függően, hogy milyen ügyesen bánunk a versenyképességünkkel. És a makrogazdasági környezetünkkel. Attól függően tudjuk szabályozni ennek a felzárkózásnak a sebességét. Jelenleg igen jó az adottságunk, ami látszik a beáramló működő tőkéből. S ha nem lesznek radikális intézkedések, amelyek óriási változásokat indukálnak, s ráadásul még beláthatatlanok is – mert szerintem erre az előbb említett dologra nem készült hatásvizsgálat, remélhetőleg ezt utólag pótolják majd – én még abban is bízom, hogy be fogják látni: nem biztos, hogy optimális ezt a döntést ilyen mértékben és ilyen gyorsaságban meghozni. Tehát ha nem rontjuk el a versenyképességünket, akkor az EU-felzárkózásunk is – úgy gondolom, hogy egy jelenlegi dinamikáját talán még meghaladó mértékben is – folytatódni fog, és hasonló szintet fogunk elérni, mint – mondjuk így –a békebeli években. Ismét azt hangsúlyoznám, hogy mi a hétköznapokban érzékeljük, hogy a szakképzés az, ami a szűk keresztmetszet. Ez az, ami a további fejlődésnek az alapvető gátja volna.
A továbbiakban kiemelném még, amire az előbb is kitértem, hogy vannak olyan országok, amelyek ezt a felzárkózást kiválóan megoldották. Ebben az abszolút pozitív példa Írország. Írországnak sikerült nemcsak elérnie, túlszárnyalnia az EU átlagot. Egy viszonylag alacsonyabb szintről indulva. Sőt, én azt hiszem, hogy mára már az angol GDP-t is meghaladta az egy főre eső ír GDP. Alapvetően egyébként ők is az elektronikai iparra, ennek növekedésére tudtak ráhangolódni. Még azt is kiemelném, hogy Írország esetében valamelyest hasonló volt a szituáció, mint Magyarországnál. Tehát igen sok volt azoknak az íreknek a száma, akik a határon túl éltek, s ezek szerencsésen egy gazdaságilag fejlettebb környezetben, tipikusan Amerikában voltak. De az ír gazdasági fellendülésnek ők kétségtelenül egyfajta motorját adták. Mind a visszahozott tőkével, mind pedig a visszahozott szakértelemmel kapcsolatban. Ezzel együtt én úgy gondolom, hogy ha úgy érzékeljük, hogy bizonyos területeken szűk keresztmetszetté válik a megfelelően képzett munkaerő, akkor mindenképpen gondolkodni kell azon, hogy tágítsuk a munkaerő-bázisunkat. És különösen azok tudnak könnyen és gyorsan bekapcsolódni a magyar gazdasági fejlődésbe, akik egyébként is magyar ajkúak. Ebben én komoly tartalékokat érzek. Ez nem jelenti azt, hogy ők itt fognak maradni, mint ahogyan meggyőződésem szerint azok a fiatalok sem fognak külföldön maradni, akik ma oly nagy előszeretettel mennek nyugati országokba. Ez, úgy gondolom, rendkívül fontos állomás az életpályájukban, de a legtöbben úgy fognak dönteni, hogy végül is visszajönnek ide, és ezen keresztül ismét csak egy lökést tudnak adni a további fejlődésnek. Én abban bízom, hogy az a makrogazdasági konstelláció és az a gazdasági lendület, ami most az országban érzékelhető, tovább fog fejlődni, tovább fog folytatódni, és ha ez így marad, meggyőződésem, hogy akkor a foglalkoztatásban olyan eredményeket fogunk tudunk elérni, hogy azok az elmaradott térségek, ahol most óriási nagy a munkanélküliség, egészen más helyzetbe fognak majd kerülni.
2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.
