Vissza
a kezdőlapraMagyarország reneszánsza a 3. évezredben Soglik GyörgyA műsorterjesztés digitális jövője
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Antenna Hungária képviseletében jelen lehetek ezen a konferencián. Azt hiszem a telekommunikáció és az információtechnológia rendkívül fontos szerepet fog játszani a harmadik évezredben, és ennek egy fontos része lesz a műsorterjesztésnek az a digitális változata, amiről én most beszélni szeretnék.
Technológiai szempontból szeretnék rámutatni, hogy ez a digitális jövő mit jelent a műsorterjesztésben. Ahhoz, hogy a fogalmakat, amelyeket a későbbiekben használni szeretnék, egységesen kezeljük, röviden áttekinteném, hogy mit jelent a műsorterjesztés, aminek a digitális változatával szeretnék foglalkozni. Szembeállítva ezt a mostani hagyományos, már működő, évtizedek óta élvezett vagy szidott rádiós televíziós analóg műsorterjesztéshez.
Ennek az átviteli láncnak az első kiindulási helyén a jelforrások szerepelnek. Valamilyen úton ez az információ eljut az előfizetőkhöz, akik készülékeiken keresztül hozzáférhetnek az információhoz. A digitális átviteli lánc sokban emlékeztet a már működő analóg rendszerekre. Ott is megvannak a jelforrások, a stúdiók, műsorelosztó hálózatok és a vevőkészülékek.
Jelentős különbség lesz a digitális világban a multiplex megjelenésével, amely egy olyan elem, amelynek az elképzelések szerint saját külön üzemeltetője, és külön szolgáltatója lesz ebben a világban. Ez azért lehetséges, mert egyetlen tévécsatornában, amit az analóg világban egyetlen műsor átvitelére használunk, a digitális világban akár több műsor is megjelenhet. Azaz szükséges egy olyan multiplex funkció, amely ezeket a több stúdióból, többféle jelforrásból származó jeleket egyetlen közös csatornába vezeti át. Ez a közös csatorna azért is lényeges, hogy az analóg világnak a megszokott infrastruktúrájából és a megszokott szabványrendszeréből csak annyit változtassunk meg, amennyire okvetlenül szükség van. Ez az átmenet harmonikus és lebonyolítható legyen, minél kisebb megrázkódtatást okozzon mind a hálózatüzemeltetők, mind az előfizetők számára.
Természetesen a jogi környezet is sokkal könnyebben szabályozható, akkor, ha az átmenthető fogalmakat az analóg világból a digitálisba is átvisszük.
Magyarországon azért jelent meg a digitális televíziózás, egyáltalán a digitális műsorszórásnak az ötlete, mert az európai, és mondhatni világméretű szabványosítási folyamatok olyan szintet értek el az elmúlt években, amikor már elkerülhetetlenné vált, hogy a magyar szakemberek, a magyar cégek ezeket a fejődési folyamatokat figyeljék, és a későbbiekben be is kapcsolódjanak, illetve megvalósítsák azokat a lehetőségeket, amiket ezek a szabványok jelentenek.
Az előadásomban én a televíziós műsorszórásra koncentrálok. Természetesen nem csak a televízió digitális jövőjének nézünk elébe, hanem a rádiónak is. A rádió esetében DAB kulcsszó szokott előfordulni. Digital Audio Broadcastig. A televíziónak ez a DVB, Digital Video Broadcastiong felel meg a televízió terén. Ezek közül a DVB olyan digitális televíziós rendszer, amelyet széleskörű európai összefogással fejlesztettek ki. Ennek egy fontos vonatkozása, fontos eleme az, hogy a szokásos műsorszóró, műsorterjesztési megoldások, tehát a műholdas, a kábeles és a földfelszíni terjesztés esetében egyaránt megoldást szolgáltat, Mégpedig egymással kompatíbilis megoldást, de ezek a megoldások optimalizálva vannak az egyes speciális átviteli közegekre.
Mi tette lehetővé azt, hogy ma a digitális televíziós és rádiós műsorterjesztésről egyáltalán beszélhessünk? Amint említettem már, a kilencvenes évek elejére megért a technológiai fejődés annyira, hogy megjelenhettek azok a digitális kép- és hangfeldolgozási technikák, szabványok, amelyek alkalmazhatóvá váltak rádiós és televíziós környezetben. Egyesíteni kellet azokat a fejlesztési eredményeket, amelyek ennek az előbb említett átviteli láncnak a különböző szakaszaiban megjelentek.
Döntő jelentőségű volt a DVB projekt létrehozása 1993-ban. Ez egy olyan európai összefogás, amelyre kevés példa volt a távközlés történetében. Olyan fontos változást jelent a televíziózásban, amit a DVB projekt a kilencvenes évek folyamán létrehozott, aminek a jelentőség körülbelül akkora, mint amikor a mikrobarázdás lemezről áttért a hangtechnológia a kompakt lemezre. Ez a különbség mind minőségben, mind mennyiségben, mind pedig az ezzel kapcsolatos fejlesztésben és a később a vállalatok bevételeiben is meg fog mutatkozni. Természetesen mindez azt szolgálja, hogy a leendő partnerek, a nézők, a mostanihoz képest magasabb minőségű és bővebb szolgáltatást nyerjenek.
Az információtechnológia, a számítástechnika, a mikroelektronika fejlődése mind hozzájárultak ahhoz, hogy megjelenjenek ezek a digitális televíziós és rádiós szabványok, amikről beszéltem. Az analóg műsorszórás terén mi mérnökök megszokhattuk azt, hogy a képi és a hanginformációt szállító csatornák folyamatosan működnek. A képek, a hangok minden részletét, minden elemét állandóan átviszik. Ezek a módszerek az átviteli csatornák rossz kihasználását jelentik. A televízióképen vannak olyan óriási felületek, amelyek változatlanok, ezért redundanciaként jelennek meg. Ezeknek a folyamatos átvitelére a televízió technikában nincsen szükség. Elegendő az, hogy ha az elmozdulásokat, a változásokat visszük át az előző állapotokhoz képest. Ez azt jelenti, hogy nagymértékű információátviteli megtakarítást érhetünk el ezzel a technikával. Ugyanakkor az érzeti kódolás azt jelenti, hogy csak azokat az elemeket kell a képen megjeleníteni, és a csatornán átvinni, amik az ember szeme, füle számára érzékelhetőek. Itt bizonyos csalásokat lehet elkövetni. Tehát a gyors változásokat, az elfedett hangokat nem kell továbbítani. Ezekkel a technikákkal válik lehetővé, hogy a hagyományos frekvenciaspektrumban ezt sokkal hatékonyabban használjuk ki.
A videó komprimálásnak egy sereg szabványa fejlődött ki Európában és a nemzetközi távközlési szervezetek által összefogott projektekben. Ezek a projektek az állóképeknek a kódolásától egészen a nagyfelbontású televíziós technikáig sokféle megoldást alkalmaztak. Mindezek közül a televíziós műsorszórás szempontjából az M/2 technika az, amelyik kiemelkedik. Ez eléggé flexibilis, eléggé összetett ahhoz, hogy mind a hagyományos felbontású képminőséghez, mind a kibővített képminőséghez, mind pedig a nagyfelbontású technikához megoldást szolgáltasson.
A képkódolásnak az átviteli sebessége a különböző szabványokban a rendkívüli nagymértékű gigabit feletti sebességtől egészen a videó konferenciás minőségig a néhány kilóbit per szekundumos sebességig rendkívül sokféle. Azokban az alkalmazásokban, amikkel a hétköznapi életben egyre többször találkozunk, akár az Interneten alkalmazott videó komprimálásnál, akár a DVD technikánál, más és más az a kódolási mechanizmus, más és más az a kódolási szabvány, amit adott technika alkalmaz.
A rádió és tévé műsorszórásnál olyan megoldást kellett választani, amelyik az adott átviteli csatorna szempontjából optimális. Ezért esett választás az úgynevezett empex technikára, mert a 10-50 megabit/sec közötti sebesség megfelelő ahhoz, hogy megfelelő csatornakódolási és modulációs technikával – amiről a későbbiekben még egy pár szót mondanék – a kép és hang információkat részben a hagyományos analóg műsorszórásnál megszokott minőséggel, részben annál jobb minőséggel továbbítani lehet.
Említettem, hogy az európai összefogással létrehozott digitális videó-műsorszóró rendszerek olyan komplex megoldásokat akartak kínálni, amelyek alkalmasak arra, hogy a hagyományos műsorterjesztésnek minden csatornáján, tehát műholdon, földfelszínen és a kábelen keresztül egyaránt olyan megoldást adjanak, amelyek a legnagyobb mértékben azonos erőforrásokra támaszkodnak. Vonatkozik ez a forrásjel kialakítására is, az átviteli út megoldására is, a kódolási technikára, a dekódolási technikára. Természetesen ez fontos ahhoz is, hogy gazdaságos legyen ez a technika is, hiszen, ahogy említettem, ennek fel kell váltania a mostani analóg műsorszórást. Tehát amellett, hogy a mikroelektronikának, az információtechnikának a legmodernebb elemeit igénybe vesszük, gondolni kell arra, hogy az előfizetők készülékei - ami legyen digitális tévékészülék, vagy adapter - amit a tévékészülék tetejére helyeznek el, mind megfizethetőek legyenek. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a hálózatüzemeltetők az említett médiumokon keresztül gazdaságosan megvalósíthassák ezeket a szolgáltatásokat.
Amint elmondtam, a műsorszolgáltatótól az előfizetőig terjedő lánc között ott van a digitális műsorszóró szabványoknak az a halmaza, amelyek a legnagyobb mértékű interoperabilettás, tehát egymás közötti információátadási képességet, jelfeldolgozási képességet valósítják meg. Ugyanakkor komplex módon az előfizető számára a legkényelmesebb átviteli eljárással továbbítják a kép- és hangjeleket, illetve majd látni fogjuk, hogy emellett majd adatinformációk is megjelennek.
Amikor egy ilyen nagy váltás következik be a rádió és televízió műsorterjesztésben, amit a digitalizálás jelent, felvetődik a kérdés, hogy vajon ez a megoldás. A DVB szabványrendszere nem azok közé a kezdeményezések közé tartozik-e, amelyek felett az élet gyorsan elszalad? Hiszen akik a szakmában vannak, emlékezhetnek a D2mech technikára vagy a HDmech technikára, amelyek a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején rendkívül gyakran kerültek a konferenciák napirendjére. Létre is hoztak ilyen technikával rendszereket, szolgáltatásokat, bemutatókat. Talán még egy-két műsorszóró foglalkozik vele, de mára gyakorlatilag eltűntek. Mi az az elv, mik azok a tények, amelyek azt biztosítják, hogy érdemes lesz a jövőben a DVB rendszerek meghonosítása, érdemes lesz ezekbe a várhatóan óriás mértékű invesztíciókat megvalósítani.
Első szempontként azt említeném, meg, hogy ez a komprimálás, azaz jeltömörítés nem megy a minőség rovására. Fontos szempont, hogy a DVB szabványok által létrejött megoldások illeszkednek a már hagyományos, szabványos átviteli csatornákba. Ez egyes kezdeményezéseknél, így a D2mach-nál nem volt igaz. Ezek a modulációs technikák spektrum hatékonyak, ami azt jelenti, hogy a korlátos frekvencia erőforrást jobban ki tudják használni, mint a meglévő analóg technikák. Ez rendkívül fontos abból a szempontból, hogy ugyanaz a csatorna minél több információt vigyen át, és ne pazaroljuk ezt a rendkívül fontos erőforrást, amit a spektrum jelent.
Ismerjük azokat a vitákat, azokat a problémákat, amik például a médiatörvényből következőleg jelentkeznek. Sok műsorszolgáltató nem kap engedélyt analóg műsortovábbításra, mégpedig azért, mert kevés a frekvenciaspektrum, erre már nehezebb lesz hivatkozni a digitális világban.
A zavarérzékenység olyan szempont, amelynek az analóghoz képesti mérsékeltebb szintje megint csak az előfizető érdekét is szolgálja, hiszen egy kevésbé zavart, jobb képminőséget élvezhet. Ugyanakkor energia megtakarítással, villamos energia megtakarítással is jár a digitális technika, pontosan azért, mert a kisebb zavarérzékenység miatt kisebb adóteljesítmények használhatók. Hogy az adóteljesítmény kisebb, azt ez a spektrumkép is szimbolizálja, mert egy földfelszíni digitális televíziónak a jelszintje itt látszik, hogy mennyivel kisebb, mint a hagyományos műsorszórás.
Az analóg világban használt jel, a spektrumkihasználás a digitális technikában egyenletes. Az analógnál pedig a hang- meg a képvivő köré gyűlik az energia. Azaz ezeken a pontokon nagy zavartatás várható. Természetesen ahhoz, hogy egy ilyen nagymértékű változás, a televízió és a rádió digitális átalakulása, a nézőkkel elfogadtatható legyen, többet kell ígérnie ennek a néző számára. Többet kell biztosítania, mint amit az analóg világban megszoktak. A képnek élesebbnek, tisztábbnak kell lennie.
Az előbb említettem, hogy a komprimálás, a tömörítés következtében a műsorkínálat nagymértékben növekedhet. Egyetlen tévécsatornán legalább 4, de szerencsés tömörítés esetében akár 10 műsor is átvihető. Ez azt jelenti, hogy ilyen mértékben növekszik meg a műsorválaszték a digitális technikákra, a DVB rendszerre való áttéréssel. A kísérő hang ugyancsak fontos szempont, jobb minőségű lesz, több nyelvű lehet. Az analóghoz képest ennek az átvitele is hatékonyabb.
Érdekes alkalmazási lehetőség a többféle képminőség biztosítása. A többféle képminőség azt jelenti, hogy bizonyos műsorkészítők azért, hogy olcsóbb legyen a technikájuk, megelégszenek a mostani analógnál is szerényebb képminősséggel, mert vannak olyan műsorok, amik ezt lehetővé teszik. Mondjuk egy VHS magnó minőségéből lehet kiindulni. Ezután következik egy közepes minőség, amit a mostani technikának tudhatunk be. Mindez elmehet egy olyan szintig, amit a nagyfelbontású televízió jelent, azaz a HD TV.
Talán mindenki számára nyilvánvaló, hogy a mostani televíziós képminőség messze elmarad a mozi minőségétől. A technika nem indokolja, hogy ez továbbra is így legyen.
Megemlítem még az elektronikus műsorkalauzt, vagy EPG-t, mint a digitális környezet által a néző számára biztosított többlettechnikát, többletszolgáltatást. Ez azért érdeke, mert ha megnő a csatornák száma, egyre nehezebb lesz eligazodni azok között. Nehéz már egy műsorfüzetet átlapozni, ha a műsorok száma több százra vagy több ezerre fog bővülni. Például az elektronikus műsorkalauz biztosíthatja azt, hogy ha egy mozaikszerűen grafikus felülettel felkínáljuk az éppen menő műsorokat, akkor akár csak egy PC-nek a monitorján egy kattintással választhatjuk ki azt, amelyik számunkra a legizgalmasabb.
A nézőnek mit nyújt még az előbbieken kívül a digitális televízió? A nagy felbontásról már beszéltem. A feltételes hozzáférés azt jelenti, hogy az előfizető vagy választ egy műsorcsomagot, vagy nem. Mindenesetre a lehetőség azzal jár, hogy nem a reklámok, hanem a műsortartalom fogja eltartani a szolgáltatást, és természetesen arra fizetek elő, ami legjobban érdekel. Minthogy a digitális televíziónak a környezete, a technikai megoldása gyakorlatilag az informatikai rendszerekre épül, természetesen az, hogy az összeköttetés, ami műsorszállításra szolgál, műsorinformációt vagy digitális számítógépek közötti adatátvitelt valósít meg, igazából csak a hozzáférési pontok, a termináloknak a kialakításán múlik. Tehát a digitális televíziós technikák felhasználhatók adatátvitelre is, amik között az Internet hozzáférést egyik példaként említjük meg. Említettem, hogy a csatornakapacitást kihasználhatjuk sokféleképpen. Vagy a teljes csatornában egy nagyfelbontású képet, vagy ezt a hagyományos analóg világból megörökölt csatorna sávszélességet számos közepes hagyományos közepes felbontású kép átvitelére használjuk, vagy adatátvitelre. Ez a flexibilitás természetesem messze nem volt meg az analóg világban. Annak megfelelően, hogy a csatornakapacitást hogyan használjuk ki, lehet egy hagyományos felbontású csatornákból álló multiplexünk. Azaz műsorcsomagunk, amiket hagyományos készülékekkel jeleníthetünk meg. Lehet egy olyan műsorcsomagunk, amit ED tévével vagy emelt felbontású készülékekkel jeleníthető meg.
A másik szélső érték – ahogy említettem – a HD TV. Végül meg kell említeni a multimédiás környezetet, ahol a televíziós csatornán átvitt információkhoz már számítógépes terminálokon keresztül férhetünk hozzá. Módunk van arra, hogy távközlési összeköttetéseken keresztül olyan információkat kérjünk, amelyek érdekelnek bennünket. Azaz megszűnik a műsorszórás egyirányúsága. Amikor én visszirányú csatornát tudok használni, ez az interaktív világnak a kezdetét jelenti. Erre analóg környezetben megint nemigen volt példa.
Amikor áttekintettem azt, hogy mit tud nekünk nyújtani a televízió digitális forradalma, akkor hozzá szeretném tenni, hogy mindebben magyarországi fejlesztők, magyarországi cégek hogyan vettek részt, hogyan tudnak ehhez kapcsolódni. Az Antenna Hungáriánál már a kilencvenes évek elejétől folyamatosan követjük a műsorszórás fejlődését. Ezek közül a műsorszórásnak a magyarországi indulása már 1995-ben megtörtént, azóta is működik egy digitális hangműsorszóró adónk. Négy műsort visz át tömörítve. Ezen a téren még bizony várni kell arra, hogy a technikai lehetőség üzleti lehetőséggé érjen. Úgy tűnik, hogy a digitális hangműsor szóráshoz képest a digitális képműsor szórás gyorsabban tért hódít az emberek között. Ezért is mondhatjuk el azt, hogy 1997 óta műholdon keresztül kelet-közép Európában először az Antenna Hungária volt abban a helyzetben, hogy elindítson egy sokcsatornás, digitális televíziós szolgáltatást.
Említettem, hogy a DVB digitális televíziós technikák - minthogy egy egységes adatfolyamként kezelik a képi hanginformációkat és adatinformációkat - felhasználhatók olyan modern, korszerű összeköttetésekre is, amit az Internet jelent. Az 1998-ban a budapesti műsorszétosztó rendszeren indított kísérleti Internet-szolgáltatásunk egy olyan internet sávszélességet produkál, amire csak a legkorszerűbb kábelhálózatok alkalmasak, ott is viszonylag kevesen. Messze nagyobb ez a sávszélesség, mint amit a vezetékes összeköttetések biztosítani tudnak. A legfrissebb eredményünk az, hogy 1999-ben a földfelszíni digitális televíziózásban is megindultak az első kísérletek itt Budapesten. Ennek természetesen nagyobb jelentősége lesz, mint akár a műholdas, akár a kábeles terjesztésnek, hiszen ma még ehhez a médiumhoz kapcsolódnak – különösen vidéken – a legtöbben.
Mi kell az előfizetőnek ahhoz, hogy ezt a szolgáltatást igénybe vehesse? Vagy egy set-up boxot, digitális adaptert elhelyez a készülékén. Vagy egy integrált digitális készülék is rendelkezésére állhat, amennyiben számítógépes környezetben akarja felhasználni az információt, akkor PC kártyát használ. A digitális műsorterjesztésnek, különösen ennek a földi változatának egy nagy előnye, hogy nem csak egy állandó helyű vételre alkalmas, hanem hordozható eszközzel is hozzáférhető, sőt a mobil vételre is van lehetőség. Megint csak olyan jellemzők, jellegzetességek, amikre az analóg világban nem volt példa. Természetesen pontosan azokat az antenna megoldásokat, eszközöket lehet igénybe venni ehhez a technikához, amelyek az analógnál már beváltak. Azaz ilyen vonatkozásban a nézőket, előfizetőket nem kényszerítjük újabb beruházásokra. Egy apró példa arra, hogy digitális műsorszóró környezetben hogyan valósult meg a széles sávú Internet elérés. Ez a technika azt mutatja, hogy a szélessávú műholdas csatornán keresztül éri el az előfizető a maga műhold vevőjével, számítógépével az információt műholdon keresztül, nagy sávszélességben és ugyanakkor az Interneten keresztül megvan a lehetősége arra, hogy az információt az Internet-szolgáltatón keresztül lekérje. Azaz visszirányban pillanatnyilag még leginkább a hagyományos összeköttetések működnek.
Milyen lesz az otthoni környezet, amelyben majd a digitális televíziós műsorszórást élvezhetjük? Beszéltem arról, hogy elvileg az előfizetőnek mind a műholdas, mind a kábeles, mind a földfelszíni terjesztésű jelhez hozzáférési lehetősége van, ehhez még az MVDF vagy az álmikró-szerű terjesztés is terjesztés is megjelenik. Mindezek az információk eljutnak az integrált vevő dekóderére a felhasználónak, amely aztán kapcsolatba kerülhet visszirányban telefonkészülékkel. Rögzítheti DVD-re vagy DVC-re a vett jelet, és természetesen a csatorna hozzáférési lehetőséget jelent számítógépes környezethez is.
Itt megint az interaktivitásra mutatnék rá, az interaktivitás a számítógépnek és a vevő-dekódernek az összekapcsolásával biztosítható. Visszirányban a kábeles, kábelteleviziós megoldásnak előnye az, hogy egyetlen kábel szállítja mindkét irányban az információt. Ha a hozzáférési mód nem ilyen, tehát műholdas vagy földfelszíni terjesztésű, akkor továbbra is az említett távközlési, telefonos összeköttetéseket lehet igénybe venni. Ahhoz, hogy ez a technika most már egy multimédiás környezetben az előfizető részére rendelkezésre álljon, az kell, hogy a szabványosítás túllépjen az eddig megismert módokon. A digitális videó broadcasting projektben jelenleg azon dolgoznak, hogy a műsortovábbítás és az adattovábbítás közös megoldását úgy találják meg, hogy az előfizető mindazokat az alkalmazásokat, amikre ez a technika lehetőséget ad, egységesen fel tudja használni. A műsor szolgálatok továbbra is az empex</FONT><FONT FACE="Arial" SIZE=2 COLOR="#ff0000"> szabványa alatt érkeznek, de az olyan alkalmazások, amelyek interaktív adatátvitelt valósítanak meg. Ez azt jelenti például, hogy ebben a környezetben igény szerinti műsorátvitelt lehet megvalósítani. Másrészt elektronikus pénzügyi műveleteket és elektronikus vásárlásokat is lehet végrehajtani. Ezekhez az szükséges, hogy a vevő dekódernek a szoftver és a hardver képességei alkalmasak legyenek arra, hogy ne csak a műsorok vételét valósítsák meg, hanem mindezeket a multimédiás alkalmazásokat is fogadni tudják. Azaz fontos, hogy a vevő dekóder a most még általánosan elterjedt alapfunkciókon kívül olyan hardver és szoftver erőforrásokkal rendelkezzen, ami képessé teszi arra, hogy az adat- és műsorszolgáltatónak az újfajta szolgáltatásaihoz egységesen hozzá lehessen férni, azt meg lehessen jeleníteni és működtetni is.
Mindezt a házi multimédiás platform szolgálja, amelynek a szabványosítása éppen mostanában folyik a DVD projektnél. Magyarországon az eddig elindított szolgáltatásokban nem vettük igénybe, nem is vehettük igénybe a házi multimédiás platform lehetőségeit. Ez olyan technika, amelyet az olyan országok, amelyek már megpróbálkoztak a műsorterjesztés ilyen fajta kibővítésével, még ezek sem tudtak alkalmazni, - gondolok itt Angliára vagy Svédországra - , mert eddig védjeggyel védett technikákkal, például a “médiahighway” vagy az “open tv” megoldásokkal kellett az interaktív szolgáltatásokat megvalósítani.
Ezek a megoldások azonban a piacot beszűkítik. Nem teszik lehetővé, hogy ugyanazzal a készülékkel sokféle szolgáltatást igénybe tudjak venni. Ezért Magyarországon azt a stratégiát kell választanunk, hogy az egységes szabványos multimédiás környezet megoldásáig ilyen szolgáltatást nem érdemes indítani.
Az előbb említettem, hogy a DVB technikának vannak olyan előnyei, amelyek biztosítják, hogy ez ne csak egy átmeneti fejlődési pont legyen, hanem valóban a televíziós műsorszórás jövőjét jelentse. Komoly érv arra vonatkozóan, hogy ez így is lesz. Ez a térkép, amely azt mutatja, hogy a műholdas szolgáltatás ebben a DVB szabvány szerinti formában már szinte az egész világon elérhető.
Valószínűleg az itt ülők közül is néhányan rendelkeznek digitális műholdvevővel. A földfelszíni digitális technika elsősorban Európára korlátozódik, Japánban és az Egyesült Államokban más megoldásokat választanak. De lehet hallani arról, hogy az Egyesült Államok által használt szabványnak vannak olyan hátrányai, amelyek miatt az ottani műsorszolgáltatók az európai megoldást szorgalmazzák a helyi hatóságnál. Említettem, hogy Budapest vételkörzetében megindítottuk a földfelszíni digitális televíziós adásunkat. Ennek a vételi lehetősége a városnak csak a központi részére korlátozódik, mivel kísérleti sugárzásról van szó. De természetesen az Antenna Hungária felkészült arra, hogy ezt a kísérleti szolgáltatást országosra bővítse. Erre nagyszerű alapot jelent a mi országos digitális transzporthálózatunk, amely összeköti az összes földfelszíni rádió- és tévéadónkat, és az a műsorszétosztó funkcióra a jövőben digitális módon képes lesz, hiszen ez egy SDH hálózat. Erre ráépülhet a jövő digitális földfelszíni televíziós műsorszórása. Nem lehet megállni ezen a ponton természeteset.
Szeretnék röviden még rámutatni arra, hogy milyen elképzeléseink vannak annak érdekében, hogy az előbb említett digitális szolgáltatások minél előbb országos szinten elterjedjenek. Fontos feladat egy országos frekvenciaterv készítése az illetékes hatóság részéről. Komoly költséget fog jelenteni az infrastruktúra megváltoztatása. A nyugat-európai államokban az állam nagymértékben hozzájárul ehhez a technológiai váltáshoz. Bízunk benne, hogy a magyar kormányzat is megtalálja ennek a módját. Amihez természetesen komoly elhatározás kell és egy olyan összefogás, amely biztosítja azt, hogy a médiaszolgáltatások szereplői elérjék azt, hogy ez a megoldás, a digitális rádió és a televízió ne csak technikailag, hanem üzletileg is siker legyen.
2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.A hozzászólók IDE kattintsanak!