Elbocsátások a közigazgatás területén

2003. október 30. csütörtök 17:00

Leépítés

Néhány elgondolkoztató szám és tény

 

A közigazgatás mostani leépítése újabb politikai léggömb. Ismert, hogy Medgyessy úr szokásához híven rendszeres időközönként a kormányzat előtt álló tényleges problémák megoldása helyett a közvéleményt megzavaró és főleg olcsó léggömböcskéket dob be. Ilyen volt: a gyerek érje el a kapcsolót, biztosítson az állam minden iskolást, adjunk ingyen tankönyvet stb. Közben a 2004 évi költségvetés és államháztartás keretében ezer milliárd forint körüli összeget akar kilopni a magyar társadalom zsebéből. Bokros-csomag óta nagyot fejlődött a „szoclib” kormányzat, a nyílt rablás helyett a manipulációs csalás taktikáját dolgozta ki és kezdi alkalmazni. Elegünk van ezekből.

Azonban legalább mi vegyük komolyan az érintett 240 000 ember sorsát és részletesebben vizsgáljuk meg az elbocsátások néhány fontosabb körülményét , valódi hatását és további következményeit.

Először is nagyon érdekes, hogy a közigazgatásban dolgozók bérének megígért rendezése után a költségek megemelkedésével és ezek fedezetének hiánya következtében a kiutat a leépítésben látják. Tehát ezzel a látszat bérrendezéssel gyakorlatilag becsapták az egész társadalmat.

Másodszor ha figyelembe vesszük a KSH legújabb 2003. január-júliusi létszám statisztikát, ebből kiderül, hogy a Medgyessy kormány ideje alatt a közigazgatásban dolgozók létszámát 2002 hasonló időszakához viszonyítva 28400 fővel növelték. A parlamenti és önkormányzati választások után saját embereiket hozták be, mivel nekik zsíros állásokat ígértek párttámogatási „hűség” ellenében  Ez nem elég, kell még hely, sok az igénylő. A mostani leépítéssel nyilván az "ellenfélhez" tartozókat építik le. Majd később újakat vesznek fel, mert mondvacsinált indokkal új feladat lesz és ehhez, csak pont olyan „baromi jó szakember” kell amilyen a „párthűsegg”. Ez a magyar valóság.

Ez a „Medgyessyék” eddig sikerrel alkalmazott forgató könyve. Minden szélhámos ilyen beugratós módszerrel dolgozik, a többség egy ideig vevő lehet erre, bár a legújabb közvélemény kutatások szerint a csalássorozat „napfényre került” az emberek kezdik „körözni” a „csalót”. Újabb szélhámosságokat kell keresni és elkövetni a magyar társadalommal szemben, hogy legalább egy ideig hatalmon maradhasson.

A vállalkozók többet nyernének, ha évente több mint 2000 milliárd forint összeget meghaladó  személygépkocsi túlzott költségét nem kétszeresen  fizetetnék meg a lakossággal, mert az ebből származó környezeti kár, ami a lakosság életét és egészségét pusztítja is újabb, több mint 2000 milliárd forintot tesz ki. Az ilyen nagyhangú , telekspekuláns és rabló vállalkozók csak nyerhetnek a vámosok és adóhivatalnokok elbocsátása által. Azt sem felejtsük el, hogy a most elbocsátandó 80 000 közszolgálati alkalmazott évente kb. 150 milliárd forint összegű társadalombiztosítási járulékot, szja és áfa befizetést eszközölt, ez volt az állam legbiztosabb bevétele. Ezzel szemben a végkielégítésen felül a 80 ezer alkalmazott és családjuk, összesen 240 000 ember részére, ha nem náci módszerrel pusztítják el az erre vállalkozók, akkor legalább a létminimumot biztosító szociális segélyként újabb 110 milliárd forintra lenne szüksége az államháztartásnak. Tömeges elhelyezkedésükre nincs reális lehetőség, mert Magyarországon jelenleg gyakorlatilag 1 millió embernek nincs munkalehetősége.

Végezetül ez utóbbi miatt is erősen torzít az a nemzetközi összehasonlítás, amely a közigazgatás létszámát a foglalkoztatotthoz viszonyítja, jelen esetben manipulálja. Magyarország esetében a mutatót a lakosság létszámához kell viszonyítani, mert a munkával nem rendelkezők, vagyis az eltartottak magas száma és aránya következtében a közigazgatásnak jóval több , ráadásul létfontosságú „munkája” adódik. Persze ki lehet adni ezt is „gázkamra” vállalkozásba.

Elég abból a „szoclib” politikai kisded játékból, hogy hatalmuk minél további fenntartása érdekében emberi sorsokkal játszanak, egymásra uszítják az embereket, közben vagyont rabolnak (pénzmosással, állami tulajdon szerzés, állami pénzen stb.), miközben a nemzeti árkok betemetéséről szavalnak. Lehet, hogy ezekbe akarják betemetni a feleslegessé váló tisztviselőket?

Ami az EU csatlakozás feltételeit illetően célszerű összehasonlítani az egyes országok GDP %-ban kifejezett államháztartási kiadásait, melyet az alábbi táblázat jól szemlélteti.

 

 A magyar és néhány EU-tagország konszolidált államháztartási kiadási szerkezete
összehasonlítás a GDP %-ban

 

 

Hu

P

D

B

I

A

Dk

SF

Nl

S

Átlag

Átlag-Hu

P-Hu

 

2003.

1999.

2001.

2000.

2000.

2000.

2000.

2000.

2001.

2000.

 

 

 

Általános közszolgáltatás

3,4

6,5

6,3

10,3

9,6

8,0

4,5

6,1

8,2

10,2

7,3

3,9

3,1

Védelem

1,2

1,7

1,2

1,2

1,2

0,9

1,6

1,5

1,6

2,2

1,3

0,1

0,5

Rend-védelem. közbiztonság

1,7

2,0

1,6

1,6

2,0

1,4

0,9

1,4

1,5

1,3

1,6

-0,1

0,3

Oktatás

5,8

7,0

4,2

6,0

4,9

5,9

8,0

6,3

4,8

6,9

6,1

0,2

1,2

Egészségügy

4,3

6,4

6,4

6,4

5,9

8,0

5,2

5,8

4,2

6,3

6,3

1,9

2,1

TB, szociális és jóléti szolgáltatás

15,0

13,1

22,0

17,2

17,7

21,2

23,4

20,5

17,5

24,5

19,3

4,3

-2,0

Lakásügyek, települési és kommunális szolgáltatás

1,2

1,0

1,1

0,4

0,8

0,9

0,9

0,8

1,5

0,9

0,8

-0,4

-0,2

Szabadidő, kultúra, vallás

1,3

1,2

0,7

1,0

0,9

0,9

1,6

1,1

1,1

1,0

1,1

-0,2

-0,1

Környezetvédelem

0,9

0,7

0,6

0,7

0,8

0,3

0,0

0,3

0,7

0,2

0,5

-0,4

-0,2

Gazdasági funkciók

5,2

5,8

4,3

4,7

2,6

4,4

3,8

4,8

5,8

4,0

4,4

-0,8

0,6

Összesen

40,3

45,5

48,5

49,4

46,5

51,9

50,0

48,7

46,9

57,7

48,6

8,3

5,2

Forrás: Supplement to the 2002 GFS Yearbook

 

 

Megjegyzés: Nem minden EU-országra állnak rendelkezésre funkcionális táblák.

                      Dánia esetében a környezetvédelmi funkcióra nincs adat.

 A fenti táblázatból megállapítható, hogy Magyarország államháztartási kiadásai, a jóval alacsonyabb GDP ellenére, általában alacsonyabbak az EU-országokénál. Különösen veszélyesnek tartjuk, hogy a lakosság rosszabb egészségi állapota ellenére az egészségügyre fordított kiadások rendkívül alacsony szinten vannak. Ez véleményem szerint emberélet elleni szándékos bűncselekménynek minősíthető, ha a kormány az ellenzék felhívása ellenére az egészségügyi kiadásokat nem emeli.

Budapest, 2003-09-21

                                                                       Pavics Lázár

vissza Vissza a kezdőlapra