Megjelent: 2004.06.16. 23:36:09
|
Sánta kutya |
Az igazság első órája |
Eljött. Régen és sokan várták. Sokan ugyan, de nem elegen.
Sok jóérzésű ember undorodott meg a közélettől, hiszen azt látta: a hamisság, a látszatkeltés és a féligazságok kuszaságába ültetett hamisság, mint polip, átfogja az országot, behatol az agyakba, sőt azt is képes elérni, hogy az emberek ne a maga valójában lássák, hanem akár még vonzónak is találják.
1994 még magyarázható volt, bár sokan és méltatlanul a választókat hibáztatták. Birka nép! írta ki valaki nagy betűkkel a házfalra a választás másnapján. Akkor egyébként a politikai vezetés életlenlátása, a polgári oldal széttagoltsága inkább ludas volt az eredményben, mint bárki vagy bármi más.
1998-ban a Horn kormány nem kapott mást, mint amit a Bokros csomag, s a megszegett ígéretek sora miatt megérdemelt. Az a választás a kormány teljesítményéről szólt, amely megméretett és könnyűnek találtatott.
2002 ismét más volt: az ellenzék minden törvényes és törvénytelen eszközt bevetett, mondanivalóját két részre osztotta, egyrészt ígért, másrészt befeketítette ellenfeleit: rágalmazott, hazudott. Sokan nem hitték, hogy ezzel nyerni lehet. Nem is lehetett: a Fidesz-MDF szövetségnek több mandátuma volt, mint az MSZP-nek. A kisgazdapárt azóta is tartó gyengélkedése viszont helyzetbe hozta a liberálisokat: bejutottak a parlamentbe és a kormányzókoalíció részei lettek.
Unos-untalanig ismerjük már ezeket az eredményeket. Nézzünk most más szemmel rájuk. Nemcsak napjaink politikatörténetéről van szó, hanem a hamisság geneziséről. Az első bűn talán Horn Gyula 1993-as - fizetett hirdetésként megjelent - ígérethalmaza. Ezt ugyanis kezdettől fogva csak arra szánták, hogy becsapja az embereket. Megvalósításához hozzá sem fogtak. Amikor 1996-ban számon próbáltam kérni, hogyan is állunk, cinikus választ kaptam: egy kormányon nem lehet számon kérni az őt alkotó párt választási ígéreteit. Értetlenségemre a szabaddemokraták kioktattak: a kormányprogramhoz a koalíciós partnernek is köze van, tehát nem is lehet jogszerűen számon kérni bármit, amit a koalíció megkötése előtt mondott az egyik fél. Medgyessy akkor pénzügyminiszterként mindezt írásba is adta. Levelét, csak úgy mint Hornét és a többiét fel is használtuk már az 1998-as kampányban is. Nem volt nagy hatása. Régi történet, majdnem öt éves. El is felejthetnénk, de meg nem valósított ígérettel most is tele a padlás. Ám most, ha emlékeztetünk a be nem váltott ígéretre, két választ kaphatunk: (a) még nem telt le a négy év; (b) nem is azt mondtuk. Ez a (b) változat az, ami a koalíció számára oly súlyos vereséget okozta.
Csak két évre vagyunk az előző választástól: fülünkben még ott csengenek a szépen és szívhez szóló szavak. Meg a félelemkeltés. Emlékszünk a félelemkeltő rágalmakra, s arra is, hogy a félelemnek nem volt alapja. Nem vették el a szabad szombatot, nem jött 23 millió román, talán 23 sem...
A magyar választók kormánypárti oldala "a lábával szavazott": nem ment el vasárnap. A Fidesz meg lehet elégedve. Nemcsak a győzelem százalékos mértéke és területi kiterjedése miatt, hanem azért is, mert a látszólag érdektelenségbe fulladt választás során 1998-as - győzelmet hozó - szavazóinak majd 109 százaléka szavazott rá!
