2005. június 13. hétfő 20:37
Dr. Szakolczai György:
A rendszerváltás és a politikai váltógazdaság
demográfiai hatásai
A magyar népesedés alakulását és ennek megfelelően a népesedési kérdések vizsgálatát a legutóbbi évtizedekben, sőt a legutóbbi években is négy alapvető és hosszú távú irányzat határozta meg:
a születési arányszám csökkenése;
a házasságkötések számának csökkenése;
a terhesség-megszakítások számának korábbi növekedése majd az utóbbi időben bekövetkezett csökkenése és
a társadalom elöregedése és ennek messzemenő gazdasági hatásai.
Noha ezek a tendenciák szükségképpen összefüggenek, és összefüggésük nem elhanyagolható, a négy kérdéskör vizsgálata bizonyos mértékig mégis elkülönült egymástól, és ezek mellett háttérbe szorult más, rövidebb távú összefüggések elemzése.
Mindezeket a hosszú távú irányzatokat nyilvánvaló módon a társadalom hagyományos értékrendjének és magatartásmódjának megingása és megváltozása, valamint a racionális döntéshozatal súlyának növekedése váltotta ki. Nyilvánvaló tehát, hogy magyarázatuk nagyrészt szociológiai tényezőkben keresendő. Hogy csak a legutóbbi irodalomra utaljunk, a gyermekvállalás motívumainak magyarázatával a legutóbbi időben Borchardt és Stöbel-Richter (2004), a (nem)házasodás motívumaival és összefüggéseivel pedig Bukodi (2004) foglalkozott. A terhesség-megszakításoknak a jogi szabályozással való összefüggése különösképpen nyilvánvaló, ezt Balogh Hajnalka (2000) tárgyalta, a terhesség-megszakítások hazai alakulásáról viszont Kamarás (2000), nemzetközi irányzatairól pedig Tárkányi (2000) számolt be. A társadalom elöregedésének messzemenő, a jóléti állam fenntartásának lehetőségeit és jövőjét is befolyásoló következményei vannak, ezzel a kérdéssel legutóbb Mellár (2003) foglalkozott.
Ezeket a hosszú távú irányzatokat ideológiai és a politikai áramlatok is befolyásolják. Sokan rámutattak erre, legutóbb Tárkányi (2000, 29. o.) azt írta: “világszerte megfigyelhető, hogy – a női emancipáció ügyének támogatásával összekapcsolva – inkább a baloldali pártok támogatták az abortusz minél szélesebb körű jogi lehetőségét, míg a jobboldali pártok ellenezték azt”. Ugyanő utal Jobbágyira is (Jobbágyi 1994), aki az ezzel kapcsolatos társadalmi vitának és éles politikai küzdelemnek az abortusz arányát csökkentő hatására mutatott rá. Végül ugyancsak Tárkányi ír annak az esélyéről, hogy “a hagyományos vallásosság újraéledése a fiatalok között (aminek mintha lennének enyhe jelei az utóbbi egy-két évtizedben Európában és az Egyesült Államokban) is mérsékelheti a párkapcsolatok szétzilálódását és az abortusz szintjének növekedését.” (i. m., 47. o.)
Mindeddig csak a hosszú távú irányzatokról volt szó, felvetődik azonban az a kérdés, hogy van-e hatásuk a demográfiai mutatószámokra a rövidebb távon megmutatkozó gazdasági és politikai változásoknak, sőt akár a közhangulatnak vagy társadalmi-magatartásbeli divatoknak. Ez e tanulmány témája.
A gazdasági helyzet rövid távú változásai és a népesedés közti kapcsolat nyilvánvalónak látszik, és aligha tagadható, noha ennek a kérdésnek irodalmáról nem tudunk. Egy gazdasági válságnak vagy a tőzsdei árfolyamok összeomlásának szükségképpen megvan a hatása az öngyilkosságok számának alakulására. Hasonló hatásai vannak a munkanélküliségnek is. Valószínűtlen, hogy a tartós és kimélyült munkanélküliség ne növelje az öngyilkosságok, és ne csökkentse a házasságok és a születések számát, vagy akár a várható élettartamot, és így ne befolyásolja a népmozgalmi mutatószámokat. Jogosan feltételezhető ennek fordítottja kedvező körülmények között: az elhalasztott házasságok megkötése és a korábban nem vállalt gyermekek vállalása, ha rendeződik a gazdasági helyzet, ha nő a nemzeti jövedelem és a foglalkoztatás, és optimista lesz a közhangulat.
Teljes joggal vetődik fel a kérdés, hogy nincs-e hasonló kapcsolat a népesedési mutatószámok és a rövidebb távú társadalmi-politikai változások között. Nem vitatható, hogy a több gyermek vállalása, a házasságnak az együttéléssel és főként a rendezetlen párkapcsolattal szembeni preferálása és az abortusz elutasítása konzervatív felfogás és magatartásmód, az ezzel ellentétes pedig inkább szocialista vagy liberális. Joggal vetődik tehát fel a kérdés, hogy a politikai mérleg egyik vagy másik irányba való átbillenése nem befolyásolja-e olyan mértékben az általános magatartásmódot, hogy ez még a demográfiai mutatószámokban is észlelhető. Ezen túlmenően még az a kérdés is felvethető, hogy nem hat-e ugyanezekre a mutatószámokra akár a társadalom egészére vagy csak egy nagyobb részére kiterjedő általános optimizmus vagy pesszimizmus.
Mind a gazdasági, mind pedig az ideológiai, társadalmi és politikai meggondolások az optimizmus és a pesszimizmus ellentétpárjához vezetnek át. Nem látszik-e eleve nyilvánvalónak, hogy az optimista közhangulat – legyen ennek eredete gazdasági, társadalmi vagy politikai – kedvez a házasodásnak és a gyermekvállalásnak, és talán még a terhesség-megszakítások számát is csökkenti, a pesszimista közhangulat pedig talán a házasság és a gyermekvállalás elutasítására vagy elhalasztására, és ennek megfelelően alkalmasint az abortuszok számának növekedésére is vezet. Ennek hosszú távú hatásai közismertek. Köztudott, hogy az elszigeteltté váló és entitásuk fenntartásában nem reménykedő nemzetiségi csoportok hajlamosak az egykézésre, azaz születési arányszámuk kicsi. Ez megmutatkozott – nemzetiségtől és vallástól függetlenül – a Duna és Dráva menti kálvinista magyaroknál és a bácskai katolikus sváboknál, és megmutatkozik ma is a határon túli magyarok népesedési mutatószámaiban. Az indíték itt nem más, mint a jövőt illető pesszimizmus. Vajon nem lehet-e hatása az optimizmusnak, az optimizmus és a pesszimizmus gazdasági, társadalmi és politikai okok által kiváltott hirtelen hullámainak is, még akkor is, ha az ilyen indítékokat igencsak nehéz vagy akár lehetetlen számszerűsíteni.
Ez azt jelenti, hogy az optimizmus, tehát maga a puszta remény, vagy a pesszimizmus, tehát maga a puszta reménytelenség is valóságformáló erő lehet. Itt egy alapvető fontosságú közgazdasági fogalomra és összefüggésre, a várakozások, az expektációk szerepére is utalnunk kell. Bizonyított tény, hogy ha a gazdasági szereplők a gazdaság fellendülését, a tőzsdeindex javulását várják, vagy ellenkezőleg: visszaesést vagy romlást – a javulás, illetve romlás már pusztán a várakozások hatására is bekövetkezik. Ez is alátámasztja, hogy pusztán a kedvező politikai változás reményének, kivált, ha az megalapozott, tényleges és mérhető demográfiai hatása is lehet, sőt – amint ezt látni fogjuk – a számok szerint a legutóbbi évtizedek magyar valóságában ténylegesen volt is.
Ezek a kérdések azok, amelyek a sorok íróját, aki nem demográfus, de ehhez hasonló okok miatt egyszer már tett kirándulást a demográfia területére (Szakolczai 1976), arra indították, hogy megkísérelje ezeknek az összefüggéseknek a megvizsgálását. A továbbiakban először azt elemezzük, hogy hatott-e a rendszerváltás, majd pedig, hogy hatottak-e a rendszerváltást követő politikai váltógazdaság eseményei az élveszületések, a házasságkötések és a terhesség-megszakítások alakulására.
1. Az élveszületések száma és
az előző évvel szembeni változások 1980–2004
Év
Adat
Vált.a.
Év
Adat
Vált.a.
Év
Adat
Vált.a.
1980
148 673
-
1989
123 304
-992
1998
97 301
-3 049
1981
142 890
-5 783
1990
125 679
2 375
1999
94 645
-2 656
1982
133 559
-9 331
1991
127 207
1 528
2000
97 597
2 952
1983
127 258
-6 301
1992
121 724
-5 483
2001
97 047
-550
1984
125 359
-1 899
1993
117 033
-4 691
2002
96 804
-243
1985
130 200
4 841
1994
115 598
-1 435
2003
94 647
-2 157
1986
128 204
-1 996
1995
112 054
-3 544
2004b
95 100
453
1987
125 840
-2 364
1996
105 272
-6 782
2003c
79.969
-
1988
124 296
-1 544
1997
100 350
-4 922
2004c
79.028
-941
Forrás: 1980-2003: A KSH és a KSH Népességtudományi Kutatóintézet közlése,
a KSH Statisztikai Évkönyvekkel megegyező adatok.
2004: Statisztikai havi közlemények, KSH, Budapest, illetve
Népmozgalom 2004. január – december, KSH, Budapest, 2005.
a Az előző évvel szembeni változás.
b Előzetes, részben becsült adat.
c Az első tíz havi adat.
1. sz. tábla
1. sz. ábra
Az eredeti adatokkal kapcsolatban egy érdekességre kell felhívnunk a figyelmet. Amint ez a tábla utolsó számaiból megállapítható, 2004. első tíz hónapjában még folytatódott a születésszám csökkenése, az utolsó két hónapban azonban ez a tendencia megfordult. Ennek folytán 2004. első tíz hónapjában még 941-gyel kisebb volt a születések száma, mint az előző év első tíz hónapjában, az év egészében azonban már 453-mal több. Nem tudhatjuk, hogy ez a jelenség tartós-e, vagy átmeneti.
A számok szerint a születésszám folyamatos és nagymértékű csökkenése – az előbb tárgyalt két hónaptól eltekintve – három esetben állt meg, illetve váltott át növekedésbe: az előző bekezdésben leírtak figyelembevételével 1985-ben, 1990–91-ben és 2000-ben. Az 1990–91. évi változás politikai motiváltságára, a rendszerváltás hatására vonatkozó kiinduló feltevés realitását tehát az támaszthatja alá, ha hasonló motívumok fedezhetők fel a születésszám 1985. évi növekedése mögött. A 2000. évi növekedés semmiképpen sem függhet össze a rendszerváltással, és ezért ennek tárgyalására a 2. részben térünk majd vissza. Tekintsük tehát át most az 1983. végi, 1984. évi és az 1985. eleji legfontosabb politikai eseményeket. A történeti kronológia (Magyar történeti kronológia 1994) alapján a következőket célszerű kiemelni, szószerinti idézetben.
1983. év folyamán: […] A nemzeti jövedelem nem nő, az ipari termelés 1%-kal emelkedik, a mezőgazdasági termelés 3%-kal csökken, az építőipar teljesítménye 2 %-kal csökken, a belföldi fogyasztás 2%-kal csökken, az egy lakosra jutó reáljövedelem nem változik. […] Magyarország teljes külkereskedelmi forgalmának 36%-a a fejlett tőkés országokkal bonyolódik. […]
1984. február 2–4. Először látogat Magyarországra brit miniszterelnök Margaret Thatcher személyében.
február 9. Meghal J. Andropov, a Szovjetunió Kommunista pártja főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke.
február 13–14. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára vezetésével küldöttség utazik J. Andropov temetésére. – A 73 éves Konsztantyin Csernyenkó lesz a Szovjetunió Kommunista Pártjának új főtitkára.
április 17–20. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Magyarországon tartózkodik. – A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tanácskozása a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének feladatairól.
április 19–20. A Varsói Szerződés Tagállamai Külügyminisztereinek Bizottsága ülésezik Budapesten. Szerződést javasol a NATO-tagállamoknak a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról.
november 6. Elsöprő fölénnyel ismét R. Reagant választják az Egyesült Államok elnökévé.
1985. március 10. Meghal K. Csernyenkó, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára.
március 11. Mihail Gorbacsov a Szovjetunió Kommunista Pártja új főtitkára.
március 25–28. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa. Középpontban a gazdasági problémák. Feladat a fizetőképesség további megőrzése, a legszélesebb értelemben vett reformpolitika folytatása. Szokatlanul kritikus hangú hozzászólások.
Ezek az események, amelyeket az idősebb olvasók sem tudnak fejből ilyen pontossággal felidézni, és amelyeket a fiatalabbak netán meg sem éltek, egyértelműen mutatják a szovjet rendszer és ennek magyarországi függvénye közeledő összeomlásának félreismerhetetlen jeleit. Azt a feltevést, hogy a magyar társadalom optimista közhangulattal, és ennek folytán a születésszám 1985. évi megnövekedésével reagált erre a változásra, nem lehet eleve elutasítani. 1989–90. ugyanakkor annyira összefonódik a rendszerváltással, hogy a konkrét események idézése fölösleges. Az, hogy a magyar társadalom ez esetben még inkább optimista közhangulattal reagált az eseményekre, és hogy ennek hatása még a születésszám alakulásában is megmutatkozott, még kevésbé lehet eleve elutasítani.
Amennyiben a társadalom nem reagált volna a születésszám növekedésével mindkét fenti politikai változásra, a politika és a születésszám alakulását két egymástól független esemény véletlen egybeesésének lehetne minősíteni. 1985 és 1990–91. együttesen viszont, még ha matematikai statisztikai jellegű bizonyító erővel nem rendelkezik is, alátámasztja a születésszám változásának politikai motiváltságát. Ezt még az is megerősíti, hogy az 1986–89 közötti négy évben az élve-születések számának csökkenése sokkal kisebb volt, mint az 1985 előtti években. Megerősíti ezt a feltételezést az is, hogy ebben az időben a tényleges gazdasági helyzet nem javult, hanem romlott, lásd fent, az 1983. évre vonatkozó idézetet. A születésszám növekedésének, illetve a csökkenés mérséklődésének tehát nem lehetett gazdasági motiváltsága, és ez is politikai motiváltságra mutat.
A demográfiai események azonban nem értékelhetők megfelelőképpen csupán a nyers mutatószámok, tehát ez esetben a születések abszolút száma alapján, mert a születések száma nyilvánvalóan függ a szülőképes korban lévő női népesség számától. Már csak ezért is, továbbá a különböző női korcsoportok eltérő magatartása miatt is meg kell tehát vizsgálnunk az ezer megfelelő korú nőre jutó élve-születések alakulását is. A számokat 2. sz. tábla közli.
Az ezer megfelelő korú nőre jutó élveszületések száma és a teljes termelékenységi arányszám 1980–2003
Év Korosztályok 15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-49 15-49 TTAa 1980 68 158,6 100 40,9 13,7 1,5 57,6 1,92 1981 62,4 155,9 100,6 40,6 12,8 1,5 55,7 1,88 1982 58,3 149,5 95,6 38,5 12,3 1,4 52,2 1,78 1983 53,3 145,4 94,2 37,6 12 1,3 49,8 1,73 1984 52,1 146,1 94,6 39,1 12,1 1,3 49 1,73 1985 51,5 152,5 102,9 43 13,6 1,4 50,9 1,83 1986 48,8 148,3 107,1 43,9 14,5 1,4 50,1 1,83 1987 47,1 145,4 107,1 44,3 14,7 1,5 49,2 1,81 1988 44,1 143,5 109,5 43,5 14,7 1,5 48,5 1,79 1989 40,8 141,8 110,7 43,9 15,3 1,6 47,9 1,78 1990 39,5 147,2 115,4 46,9 16,4 1,6 49,4 1,84 1991 38,1 146,1 117,4 49,7 16,8 1,8 49,7 1,86 1992 35,6 136,3 113,5 48 16,5 1,7 47,3 1,77 1993 34 123,2 112,3 48,1 16,1 1,9 45,3 1,69 1994 33,6 113,9 110,3 50,2 17,2 2 44,7 1,64 1995 31,4 103,9 108,6 49,8 16,9 1,9 43,3 1,57 1996 29,5 92,6 100 48,9 16,9 1,8 40,7 1,46 1997 27,6 83,7 95,5 48,3 17,1 1,8 38,9 1,38 1998 26,1 77,1 93,4 49,8 17 1,6 38 1,33 1999 24 72,4 90,4 51,1 17,5 1,6 37,2 1,29 2000 24,4 69,9 93,1 55,3 19,8 1,7 38,7 1,33 2001 21,8 65 92,7 58,1 21,1 1,8 38,1 1,31 2002 21,3 60,7 92,5 60,1 22,2 1,9 38,3 1,31 2003 20,6 56,4 88,8 62 23,3 1,8 37,8 1,28 Forrás: A KSH közlése.
a Teljes termékenységi arányszám.
2. sz. tábla
Ezek a számok két irányzat együttes érvényesülésére, szuperponálódására utalnak, és megerősítik az eddigi következtetéseket. Az egyik irányzat a születési arányszám meredek csökkenése a legfiatalabb évjáratokban, és a – csökkent mértékű - gyermekvállalásnak a későbbi évekbe való áttolódása, a másik pedig a születésszámok 1985. évi és 1990–91. évi növekedése.
A 15–19 éves korcsoportban a csökkenési tendencia olyannyira domináns, hogy a születési arányszám csökkenése még 1984-ben és 1985-ben is folytatódott, bár mind a korábbinál, mind a későbbinél kisebb mértékben. Az összes többi korcsoportban a születési arányszám minimuma 1983-ban volt, és ezt növekedés követte, amely a 20–24 évesek esetében 1985-ig, a 25–29 évesek esetében 1991-ig, és a 30–49 évesek mindhárom korcsoportja esetében pedig 1994-ig tartott. Itt tehát olyan hosszabb távú tendenciákról van szó, amelyek már átvezetnek a tanulmány második részében tárgyalandó kérdésekhez.
A 15–49 éves nők összevont arányszámaiban határozottan megmutatkozik az 1985. évi és az 1990–91. évi – a környezethez képest – kiemelkedően magas érték. Különösen jól mutatja ezeket a változásokat a teljes termelékenységi arányszám alakulása. Ennek értéke az 1982–83. évi 1,73-ról 1985–86-ban 1,83-ra nőtt, majd az 1989. évi 1,78-ról 1990–91-ben 1,84-re, illetve 1,86-ra. Ennek a két – politikailag motiváltnak látszó – időszaknak az adatai tehát messze kiemelkednek közvetlen környezetükből.
2. sz. ábra
Az eddigiek alapján nem indokolatlan az 1980–91 közé eső 12 évnek négy szakaszra: pesszimista, majd optimista, ismét pesszimista, majd ismét optimista évekre való felosztása. A számokat a 3. tábla mutatja be.
Az ezer megfelelő korú nőre jutó élveszületések és a teljes termelékenységi arányszám változása 1983–1985 és 1989–1991
Év
15-19
20-24
25-29
30-34
35-39
40-49
15-49
TTAa
1980-82
-9,7
-9,1
-4,4
-2,4
-1,4
-0,1
-5,4
-0,14
1983-85
-1,8
7,1
8,7
5,4
1,6
0,1
1,1
0,10
1986-88
-4,7
-4,8
2,4
-0 4
0,2
0,1
-1,6
-0,04
1989-91
-2,7
4,3
6,7
5,8
1,5
0,2
1,8
0,08
Forrás: A 2. sz. táblából számított adatok.
a A teljes termékenységi arányszám változása3. tábla
Az általános következtetéseinket ebben az esetben is az utolsó oszlop, a teljes termelékenységi arányszámok változása mutatja a legjobban. Ez az arányszám 1980-ról 1982-re, a pesszimizmus éveiben 14 ponttal romlott. 1983 és 1985 között, az optimizmus éveiben 10 ponttal javult, 1986-ról 88-ra, a mérsékelt pesszimizmus és feltételes optimizmus éveiben már csak 4 ponttal romlott, majd 1989-től 1991-ig, az újbóli optimizmus éveiben 8 ponttal javult.
Ugyanezt mutatja az utolsó előtti oszlop, az ezer 15–49 éves nőre együttesen jutó élveszületések arányának változása is. Az első időszakban meredek csökkenés, a másodikban növekedés, a harmadikban a korábbinál sokkal mérsékeltebb csökkenés, és a negyedikben ismét növekedés. A számértékek: -5,4, +1,1, -1,6 és +1,8. Ugyanígy alakulnak az értékek valamennyi korcsoportban. A második és a negyedik szakaszban pozitív értékeket találunk valamennyi 20 év fölötti korcsoport esetében. Csak a legfiatalabbaknál folyamatos a csökkenés, nyilvánvaló okokból, de ez itt is mérséklődik a két optimista, a második és negyedik szakaszban. Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy ez az összefüggés matematikai statisztikai értelemben nem bizonyított és nem is bizonyítható, de az összes szempont megfelelő figyelembevételével nem megalapozatlan.
(1.2) A házasságkötések. A házasságkötések számát és az egymást követő évek közti eltéréseket a 4. sz. tábla mutatja be. A tábla szerkezete azonos az 1. sz. tábláéval.
A házasságkötések száma és az előző évvel szembeni változások 1980–2004
Év Adat Vált.a. Év Adat Vált.a. Év Adat Vált.a. 1980 80 331 - 1989 66 949 1 042 1998 44 915 -1 990 1981 77 131 -3 200 1990 66 405 -544 1999 45 465 550 1982 75 550 -1 581 1991 61 198 -5 207 2000 48 110 2 645 1983 75 969 419 1992 57 005 -4 193 2001 43 583 -4 527 1984 74 951 -1 018 1993 54 099 -2 906 2002 46 008 2 425 1985 73 238 -1 713 1994 54 114 15 2003 45 398 -610 1986 72 434 -804 1995 53 463 -651 2004b -43 800 (-1 598) 1987 66 082 -6 352 1996 48 930 -4 533 - - - 1988 65 907 -175 1997 46 905 -2 025 - - - Forrás: 1980-2003: a KSH és a KSH Népességtudományi Kutatóintézet közlése,
a KSH Statisztikai Évkönyvekkel megegyező adatok
2004: Népmozgalom 2004. január – december, KSH, Budapest, 2005.
a Az előző évvel szembeni változás.
a Előzetes, részben becsült adat.
4. sz. tábla
A házasságkötések esetében maguk az eredeti értékek kevésbé egyértelműen utalnak az 1985, illetve az 1990 körüli évek eltérő jellegére, és ezért itt csak a standardizált értékekből vonhatunk le következtetéseket. Ezeket az 5. sz. tábla közli
Az ezer nem házas megfelelő korú nőre jutó házasságkötések száma 1980–2003
Év
-19
20-24
25-29
30-34
35-39
40-49
50-59
-X
Össz.
1980
95,0
241,7
151,7
80,3
44,6
23,6
8,6
1,4
51,1
1981
89,3
238,4
148,1
77,3
42,6
22,7
8,3
1,3
48,5
1982
83,9
236,1
144,0
76,9
43,9
23,3
8,8
1,5
46,9
1983
81,2
242,0
145,2
77,1
42,1
23,0
8,5
1,3
46,4
1984
78,2
238,6
140,5
73,8
42,6
22,5
8,4
1,3
45,0
1985
74,7
229,4
138,1
71,9
40,8
22,2
7,6
1,3
43,3
1986
72,9
219,6
133,6
71,1
40,4
21,3
7,6
1,2
42,1
1987
60,3
203,8
120,8
59,8
34,6
19,9
6,9
1,1
37,8
1988
56,0
195,9
116,9
61,1
34,1
19,2
6,6
1,1
37,0
1989
55,1
192,7
116,2
56,0
33,4
17,9
5,9
0,9
36,8
1990
50,9
184,9
107,8
52,7
31,2
16,9
5,9
0,9
35,9
1991
44,0
162,6
97,2
47,1
27,0
15,3
5,5
0,8
32,3
1992
39,2
140,3
91,8
43,3
23,4
14,0
5,1
0,7
29,3
1993
35,1
123,9
88,0
39,6
21,1
12,8
4,9
0,7
27,2
1994
32,0
109,8
89,3
42,4
24,1
14,1
5,4
0,7
26,7
1995
27,3
101,3
88,9
41,1
22,1
13,5
5,7
0,7
25,8
1996
22,9
84,7
80,4
38,3
21,1
12,0
4,8
0,6
23,3
1997
18,8
73,6
78,5
38,8
19,9
12,4
5,3
0,7
21,9
1998
15,5
66,9
75,2
37,6
19,6
11,2
4,7
0,4
20,7
1999
14,0
62,4
74,4
40,7
21,7
11,4
4,6
0,5
20,6
2000
12,3
61,2
80,2
47,0
23,3
11,2
4,6
0,5
21,5
2001
9,3
48,6
74,0
45,8
25,1
11,3
4,8
0,5
18,9
2002
8,3
47,3
78,3
49,2
25,1
11,6
5,1
0,5
19,7
2003
6,9
42,7
77,4
49,8
24,1
11,5
5,1
0,4
19,2
Forrás: A KSH közlése.
5. sz. tábla
A táblából egyértelműen látható, hogy az eseményeket két alapvető irányzat határozza meg. Az egyik a házasságkötések számának általános csökkenése, a másik pedig a házasságkötésnek – már amennyiben erre egyáltalán sor kerül – a későbbi életkorba való tolódása. Ennek megfelelően a 19 éves és ennél fiatalabb nők házasságkötési arányszáma 1980-ról 2003-ra, tehát 24 év alatt a kiinduló érték egytizede alá, a 20–24 éves korú nők házasságkötési arányszáma pedig ugyanezekben az években a kiinduló érték egyötöde alá esett vissza. A visszaesés az ennél idősebb korban is határozottan megmutatkozik, de sokkal kisebb mértékű. Itt tehát a politikai változások, illetve a rendszerváltás esetleges hatása az eredeti értékek alapján nem, hanem csak ennél finomabb eszközökkel mutatható ki.
Az elemzés céljára megfelelőnek látszik a születési arányszámok esetében alkalmazott eljárás, tehát az 1980–1991. évi értékek négy szakaszra bontása. Az így meghatározott számokat a 6. sz. tábla tartalmazza.
Az ezer nem házas megfelelő korú nőre jutó házasságkötések számának változása 1983–1985 és 1989-1991
Év
-19
20-24
25-29
30-34
35-39
40-49
50-59
60-X
Össz.
’80-82
-11,1
-5,6
-7,7
-3,4
-0,7
-0,3
0,2
0,1
-4,2
’83-85
-6,5
-12,6
-7,1
-5,2
-1,3
-0,8
0,8
0,0
-3,1
’86-88
-16,9
-23,7
-16,7-
-10,0
-6,3
-2,1
-1,0
-0,1
-5,1
’89-91
-11,1
-30,1
-19,0
-8,9
-6,4
-2,6
-0,4
-0,1
-4,5
Forrás: Az 5. sz. táblából számított adatok.
6. sz. tábla
A számok, ha a születésekénél sokkal kevésbé határozott módon is, de megalapozni látszanak azt a következtetést, hogy a házasságkötéssel kapcsolatos magatartásban is felismerhető a politikai motiváltság. A csökkenés mindvégig egyértelműen megmutatkozik, de a csökkenés, amint ezt a 6. sz. tábla utolsó oszlopának számai mutatják, kevésbé hangsúlyozott az előző pontban optimistának minősített 1983–1985. és 1989–91. évi időszakokban. A csökkenés először 4,2 pontról 3,1 pontra, majd 5,1 pontról 4,5 pontra mérséklődik. Ez a különbség nem nagy, de mégsem elhanyagolható. A korcsoportok szerint részletezett mutatószámok alakulásában már nem mutatható ki szabályszerűség. Ennek ellenére és az itt leírtak alapján van ténybeli alapja annak a feltevésnek, hogy az optimista időszakokban a házassági arányszám csökkenése legalábbis mérséklődött.
(1.3) A terhesség-megszakítások. Itt is, akárcsak a korábbiakban, először a terhesség-megszakítások tényszámait mutatjuk be. Ezeket a számokat a 7. sz. tábla közli.
A terhesség-megszakítások száma és az előző évvel szembeni változások 1980–2004
Év Adat Vált.a. Év Adat Vált.a. Év Adat Vált.a. 1980 80882 - 1989 90508 3 402 1998 68971 -5 593 1981 78421 -2 461 1990 90394 -114 1999 65981 -2 990 1982 78682 261 1991 89931 -463 2000 59249 -6 732 1983 78599 -84 1992 87065 -2 866 2001 56404 -2 845 1984 82191 3 592 1993 75250 -11 807 2002 56075 -329 1985 81970 -221 1994 74491 -767 2003 53789 -2 286 1986 83586 -1 616 1995 76957 2 466 2004b 53000 (-789) 1987 84587 1 001 1996 76600 -357 - - - 1988 87106 2 519 1997 74564 -2 036 - - - Forrás: 1980-88: (Terhesség-megszakítások 2000, 93. o.)
1989-: Statisztikai évkönyvek, KSH, Budapest.
2004: Népmozgalom 2004. január – december, KSH, Budapest, 2005.
a Az előző évvel szembeni változás.
b Előzetes, részben becsült adat.
7. sz. tábla és ábra
A terhesség-megszakítások száma 1985–1986-ban is, és 1990–92-ben is csökkent, és ebből első megközelítésként arra következtethetnénk, hogy a politikai motiváltság a korábbiakban tárgyalthoz hasonlóan e téren is érvényesült. Az összefüggést kétségessé teszi azonban az, hogy más években, mindenekelőtt 1993-ban, sokkal nagyobb mértékben csökkent a terhesség-megszakítások száma, tehát a csökkenés évei nem azonosak az előbbiekben optimista beállítottságúnak minősített évekkel. Az 1993. évi csökkenés nyilván az 1992. évi LXXIX. tv., a Magzatvédelmi törvény hatására következett be. Ez a törvény 1993. január 1-ével lépett hatályba.
Itt is át kell térnünk a standardizált adatok vizsgálatára, ezeket a 8. sz. tábla mutatja be.
Az ezer megfelelő korú nőre jutó terhesség-megszakítások száma 1980–2003
Év
15-19
20-24
25-29
30-34
35-39
40-X
15-X.
TAAa
1980
25,7
38,5
44,1
44,7
37,4
11,1
31,4
1063,8
1981
25,5
39,2
42,5
43,4
36,4
9,9
30,6
1034,2
1982
25,5
39,8
42,7
42,9
37,7
9,8
30,8
1041,9
1983
25,3
40,5
41,6
43,4
38,2
10,1
30,8
1045,3
1984
27,3
43,6
43,1
45,5
38,9
10,7
32,2
1098,5
1985
26,6
43,2
43,4
44,4
40,6
10,9
32,1
1098,8
1986
26,6
44,0
45,2
45,1
41,6
10,9
32,7
1121,5
1987
25,7
45,0
46,5
46,4
41,2
11,3
33,1
1137,7
1988
26,1
47,1
49,9
46,9
42,9
11,4
34,1
1178,3
1989
30,0
49,1
52,6
48,3
40,7
12,4
35,2
1227,7
1990
30,2
51,2
53,9
50,2
41,1
11,9
35,6
1251,8
1991
32,2
53,9
54,8
49,4
39,8
9,5
35,2
1245,8
1992
32,7
54,7
52,0
48,1
36,1
8,8
33,9
1205,4
1993
30,5
47,2
44,5
40,6
30,8
7,2
29,2
1040,1
1994
31,1
47,1
45,0
40,0
29,3
6,9
28,9
1031,6
1995
31,4
47,9
47,6
41,7
30,1
7,0
29,8
1063,3
1996
29,6
46,6
48,5
43,3
30,6
6,9
29,6
1062,0
1997
28,9
45,7
47,3
41,7
30,3
6,5
28,9
1034,4
1998
27,0
42,1
43,9
39,1
27,5
5,9
26,9
957,9
1999
25,5
40,7
41,8
37,4
27,6
5,3
25,8
918,8
2000
21,7
37,4
37,2
33,5
24,3
4,6
23,2
824,5
2001
19,7
34,7
35,5
32,6
23,7
4,5
22,2
775,2
2002
19,9
34,4
35,2
32,3
24,1
4,3
22,2
772,5
2003
19,5
32,5
32,9
31,2
24,0
4,2
21,5
742,8
Forrás: A KSH közlése.
a Teljes abortusz arányszám 1000 nőre
8. sz. tábla
Az adatokból egyértelműen látható, hogy itt több irányzat együttes hatása érvényesül, továbbá hogy az általános tendencia éppen a vizsgált időszak közepén, tehát a rendszerváltás idején megfordult. Addig a terhesség-megszakítások száma – a legelső néhány évtől eltekintve – minden korcsoportban, de leginkább a legfiatalabbaknál nőtt, és nőtt az ezer nőre jutó teljes abortusz arányszám is, ezután pedig minden korcsoportban és eléggé hasonló mértékben, de határozottan és gyorsan csökkent, és csökkent a teljes abortusz arányszám is. Ez a csökkenés mindazonáltal nem valami politikai motivációnak, hanem a korszerű fogamzásgátló eszközök nagyobb hozzáférhetőségének és szélesebb körű alkalmazásának volt a következménye. Ez a változás annyira dominálja az általános képet, hogy a rendszerváltás idejére más irányzat hatása nem mutatható ki, és ezért ennek a kérdésnek az elemzését itt nem is folytathatjuk.
Noha ennek a cikknek ez nem tárgya, röviden vissza kell térnünk a már említett Magzatvédelmi törvény hatásaira. Amint a 8. sz. tábla 1993. évi sorából látható, az 1000 nőre számított abortusz arányszám – nyilván ennek a törvénynek a hatására – 1992-ről 1993-ra 1205,4-ről 1040,1-re csökkent, ami lényeges változás. A változás súlyát fokozza, hogy az 1992-t megelőző évek arányszámai lényegében véve az 1992. évi arányszámnak felelnek meg, az 1993 utáni évek arányszámai pedig az 1993. évinek. Emellett valamennyi korcsoportban csökkent a terhesség-megszakítások száma 1992 és 1993 között, ami a törvény hatásának általános jellegére utal. Ezt követően nagyobb csökkenés csak 1998-ban következett be, ami viszont már e cikk 2. részének a tárgya.
Térjünk át most a rendszerváltás utáni politikai váltógazdaság demográfiai hatásainak elemzésére.
2. A politikai váltógazdaság demográfiai hatásai
(2.1) Az élveszületések. Az 1. sz. tábla adatai szerint 1996-ban meredeken csökkent, 2000-ben pedig – hosszú idő óta először – megnőtt a születések száma. Tekintettel arra, hogy ezek általános választásokat követő évek, és főként annak figyelembevételével, hogy a gyermekvállalásra vonatkozó döntések egy évvel megelőzik a születést, ezekből a tényekből első megközelítésben arra következtethetnénk, hogy a konzervatívabb politikai kurzus a születések számának növelésére, a szocialista – liberális kurzus pedig a születések számának csökkenésére vezet. Ez még csak nem is lenne meglepő, mert a konzervatív értékrendhez közelebb áll a születések nagyobb száma, ebből a néhány értékből azonban ilyen általános következtetést mégis nehéz lenne levonni.
Folyamodjunk tehát az (1.1) pontban alkalmazott módszer egy kissé módosított változatához, és osszuk fel az 1990-2002. évi értékeket a politikai váltógazdaság érvényesülésének megfelelően három négy–négy éves szakaszra, ehhez hozzátéve még egy egyéves szakaszt is. Hangsúlyozni kell, hogy ebből az egyetlen évből csak nagyon nagy fenntartással lehet bármiféle következtetést levonni. Az így meghatározott számokat a 9. sz. tábla mutatja be
Az ezer megfelelő korú nőre jutó élveszületések számának és a teljes termelékenységi arányszámnak a változása
1990–1994
Év
15-19
20-24
25-29
30-34
35-39
40-49
15-49
TTAa
’90-’94
-5,9
-33,3
-5,1
3,3
0,8
0,4
-4,7
-0,20
’94-’98
-5,3
-36,8
-16,9
-0,4
-0,2
-0,4
-6,7
-0,31
’98-’02
-4,8
-16,4
-0,9
10,3
5,2
0,3
0,3
-0,02
’02-’03
-0,7
-4,3
-3,7
1,9
1,1
-0,1
-0,5
-0,03
Forrás: A 2. sz. táblából számított adatok.
a A teljes termékenységi arányszám változása
9. sz. tábla
Az ebből a táblából levonható következtetések már nem tekinthetők véletlenszerűnek és megalapozatlannak, és nagyon is elgondolkoztatók. Foglalkozzunk először a teljes termékenységi arányszám változásával. Ez az 1990 és 1994 közti időszakban, amelynek jellege bizonytalanul konzervatívnak minősíthető, 20 ponttal csökkent, ami négy év alatt igen nagy mértékű csökkenés, és ami nyilván a rendszerváltást követő gazdasági visszaesésnek és bizonytalanságoknak a következménye. Az ezt követő szocialista-liberális kormány négy éve alatt a teljes termékenységi arányszám 31 pontot csökkent, ami négy év alatt döbbenetes mértékű változás. Az ezt követő, határozottan konzervatív szelleműnek minősíthető éra négy éve alatt a csökkenés 2 pont volt, ami az előző időszak értékének egy tizenötöde. Az utolsó egy év alatti csökkenés 3 pont volt, vagyis több, mint az ezt megelőző négy év alatt összesen, de az egyetlen év alapján levont következtetéseket a legnagyobb óvatossággal kell kezelni.
Ezek az eredmények tehát erősen valószínűsítik, hogy a politikai váltógazdaságnak határozott demográfiai hatásai vannak, és hogy a konzervatív beállítottságú kormány meglepő mértékben fékezte a teljes termékenységi arányszám csökkenését. Természetesen lehet úgy is érvelni, hogy ez az arányszám erre az időre már annyira lecsökkent, hogy szinte lehetetlen tovább csökkennie. Nincs kellő alap arra, hogy ezt a kérdést most eldöntsük.
Ugyanilyen, sőt akár még határozottabb következtetésekre juthatunk az ezer 15–49 éves korú nőre jutó élveszületések számának változása alapján. A 9. sz. tábla utolsó előtti oszlopának adatai szerint ennek a mutatószámnak a csökkenése a két első kormány idején 4,7, illetve 6,7 pont volt, a harmadik kormány idején ezt 0,3 pontos növekedés váltotta fel, amit a negyedik kormány első évében 0,5 pontos csökkenés követett. Ezt a mutatószám tehát már nem a csökkenés mérséklődésére, hanem a tendencia megfordulására és az ezer nőre jutó élve-születések számának növekedésére utal.
Figyelemreméltó, hogy ez a kedvező változás minden korcsoportban külön-külön is megmutatkozik. Visszalapozva a 2. sz. táblához láthatjuk, hogy a születési arányszámok a 25–29 éves korcsoportban 1991-ig, az ennél idősebb három korcsoportban pedig 1994-ig nőttek, és csak ezt követően – tehát az utóbbi három esetben a második kormány idején – kezdtek újra csökkenni. Ezt a csökkenést a harmadik kormány időszakában a 30 éven fölülieknél újra növekedés váltotta fel, ami a 30–34 éveseknél különösen hangsúlyos volt, és ez nagyon figyelemreméltó és nagyon kedvező változás. Ugyanakkor a 20–24 éves korcsoportban az arányszám csökkenése 36,8-ról 16,4 pontra mérséklődött, ami nagy változás, a 25–29 éves korcsoportban pedig 16,9-ről 0,9 pontra, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az arányszám csökkenése megszűnt. Tehát a kedvező változás általános és minden korcsoportra kiterjedő jelenség. Ez aligha lehet független a konzervatív irányultságú kormány szellemétől és intézkedéseitől.
(2.2) A házasságkötések. Célszerű ebben az esetben is ugyanazt a módszer követni, mint az élveszületések esetében. Az ugyanarra a négy időszakra bontott változásokat a 10. sz. tábla mutatja be.
Az ezer nem házas megfelelő korú nőre jutó házasságkötések számának változása 1990–2003
Év
-19
20-24
25-29
30-34
35-39
40-49
50-59
60-X
Össz.
’90-’94
-18,9
-75,1
-18,5
-10,3
-7,1
-2,8
-0,5
-0,2
-9,2
’94-’98
-16,5
-42,9
-14,1
-4,8
-4,5
2,9
-0,7
-0,3
-6,0
’98-’02
-7,2
-19,6
3,1
11,6
5,5
0,4
0,4
0,1
-1,0
’02-’03
-1,4
-4,6
-0,9
0,6
-1,0
-0,1
0,0
-0,1
-0,5
Forrás: Az 5. sz. táblából számított adatok.
10. sz. tábla
Az itt kapott kép lényegében véve megfelel annak, amit az élveszületések arányszámainak esetében kaptunk. A házasságkötések száma a tábla utolsó oszlopa szerint az első kormány idején 9,2, a második kormány esetén pedig 6,0 ponttal csökkent, a harmadik kormány idején ez csökkenés egy pontra mérséklődött, vagyis szinte megállt, a negyedik kormány első éve idején viszont mintha újra felgyorsulna, mert az egyéves csökkenés 0,5 pont. A konzervatív kormányzat hatása tehát a házasságkötések tekintetében is nagyon határozottan megmutatkozik.
Ez esetben is figyelemreméltók a korcsoportok szerinti eredmények. A harmadik kormány idején a korábbi csökkenést valamennyi 25 évesnél idősebb korcsoport esetében növekedés váltotta fel, ami nagyon pozitív eredmény. A 25 évesnél fiatalabb korcsoportok házasságkötési arányszámának csökkenése ugyanakkor az előző kormány idején tapasztalt mértéknek a fele alá csökkent. Ha figyelembe vesszük, hogy a 25 évnél és főként a 20-nál fiatalabb nők házasodási arányszámának csökkenése nemcsak hogy elkerülhetetlen, hanem voltaképpen kívánatos – az ilyen korú lányok tanuljanak, és ne házasodjanak –, akkor akár az is mondhatjuk, hogy a házasságkötések aránya a harmadik kormány idején már nem csökkent, hanem azokban a korcsoportokban, ahol a házasságkötés igazán kívánatos, határozottan nőtt. Ennek a kérdésnek az alaposabb vizsgálata megkívánná a későbbre halasztott házasságok számának vizsgálatát is, de erre itt nincs lehetőség.
Az eredmény jelentőségét fokozza, hogy a rendszerváltás idejére vonatkozóan csak nagyon halovány és bizonytalan kapcsolatot lehetett kimutatni a feltételezhető politikai jellegű indítékok és a házasságkötések száma között. Ez esetben viszont a különbségek nagymértékűek, és a konzervatívabb politikai klíma számszerűsíthető hatása aligha vitatható
(2.3) A terhesség-megszakítások. Itt is célszerű ugyanazt a módszer alkalmazni, mint az előző két esetben. Az adatokat a 11. sz. tábla mutatja be.
Az ezer megfelelő korú nőre jutó terhesség-megszakítások számának változása 1990–2003
Év
15-19
20-24
25-29
30-34
35-39
40-X
15-X.
TAAa
’90-’94
0,9
-4,1
-8,9
-10,2
-11,8
-5,0
-6,7
220,2
’94-’98
-4,1
-5,0
-1,1
-0,9
-1,8
-1,0
-2,0
73,7
’98-’02
-7,1
-7,7
-8,7
-6,8
-3,4
-1,6
-4,7
185,4
’02-’03
-0,4
-1,9
-2,3
-1,1
-0,1
-0,1
-0,7
29,7
Forrás: A 8. sz. táblából számított adatok.
a Teljes abortusz arányszám ezer nőre.
11. sz. tábla
Vizsgáljuk meg először a legfontosabb összefoglaló mutatószám, az ezer nőre számított teljes abortusz arányszám alakulását. A 7. sz. táblára visszalapozva láthatjuk, hogy ez a mutatószám csúcsértékét, 1251,8-at 1990-ben érte el, és ezután gyorsan csökkent, 2003. évi értéke 742,8. Örvendetesen nagymértékű tehát a csökkenés.
A csökkenés üteme azonban távolról sem egyenletes. Mértéke a 11. sz. tábla utolsó oszlopa szerint a négy vizsgált időszakban 220,2, 73,7, 185,4 és 29,7 pont. Az első kormány ideje alatti gyors csökkenés nyilván az előbb már tárgyalt oknak, a modern fogamzásgátló eszközök elterjedésének következménye. A második kormány idejében a csökkenés mértéke a korábbi harmadára esett vissza. A harmadik kormány idején majdnem elérte az első kormány ideje alatti mértéket, ami tiszteletreméltó, mert ekkor már nem játszhatott közre olyan technikai ok, mint közvetlenül a rendszerváltás után: a fogamzásgátlás könnyen elérhető új lehetősége. Végül az utolsó év adata arra utal, hogy a csökkenés mértéke a negyedik kormány alatt előreláthatólag ismét kisebb lesz. Mindez félreérthetetlenül mutatja, hogy a helyzet javulása a konzervatívabb szellemű kormány idejében felgyorsult.
A korcsoportok szerinti értékek vizsgálata azt mutatja, hogy a javulás ez esetben is általános, azaz megmutatkozik valamennyi korcsoportban. Kiváltképpen markáns javulás tapasztalható az ebben az időben a reprodukció szempontjából dominánssá váló 25–35 év közötti korcsoportokban, ahol a második kormány alatti 1 pontos nagyságrendű csökkenést 9, illetve 7 pontos nagyságrendű csökkenés váltotta fel. Ez nyilván összefügg a születési arányszám (2.1) pontban leírt, és ezekben a korcsoportokban és ebben az időben megmutatkozó kedvező változásával.
E pont a befejezéseként emlékeztetnünk kell arra, hogy a rendszerváltás idejére vonatkozóan semmiféle kapcsolatot sem tudtunk kimutatni a politika és a terhesség-megszakítások számának csökkenése között, hacsak az 1990-nel megnyílt lehetőségeket nem tekintjük politikai jellegű indítéknak, ami azonban nem lenne helyes. A harmadik kormány alatt e téren elért eredmények súlyát ennek fényében kell megítélni.
(2.4) A szavazók életkor és nem szerinti megoszlása. A (2.1) – (2.3) pontokban közölt és a harmadik kormány idejében elért eredményeket eddig ennek a kormánynak a konzervatívabb szellemével és politikájával magyaráztuk. Ez nem teljesen felel meg a bevezetésben leírtaknak, amikor azt fejtettük ki, hogy a demográfiai mutatószámok alakulását az általános jellegű optimista vagy pesszimista közhangulat határozhatja meg. Közhangulatról ebben a 2. részben eddig még szó sem esett. A feltevést, hogy a harmadik kormány megalakulását általánosnak tekinthető optimista közhangulat kísérte, cáfolni látszik, hogy 1998-ban a nemzet megosztott, sőt erősen megosztott volt, és ma is az. Ezért a választások ilyen vagy olyan kimenetele a társadalom egyik felének öröm ugyan, de a másik felének bánat. A most következő számok elemzéséből mégis arra fogunk jutni, hogy az 1998. évi választások kimenetele által keltett közhangulat kedvezően hathatott a demográfiai mutatószámok alakulására. Ezt a választási eredményt ugyanis azok tekintették kedvezőnek, akiknek magatartásától a születésszám függ: a fiatalok és főként a fiatal nők. Ezeket a következtetéseket a MEDIÁN és a TÁRKI adatai alapozzák meg.
Az egyes pártok szavazóinak életkor szerint megoszlását a MEDIÁN 12. sz. táblában bemutatott összevont adatai mutatják be. Ez a felmérés az 1998. évi választásokat megelőző másfél nap alatt készült a szavazási szándékokra vonatkozóan és 3000 fős minta alapján. Az eredmény nagyon jól közelítette a tényleges listás eredményt, és ezért feltétlenül alkalmas az idetartozó következtetések levonására.
A szavazók megoszlása életkor szerint az 1998. évi országgyűlési választásokon, százalékszámok
18-29
30-39
40-49
50-59
60 felett
Együtt
FKGP
14
14
14
17
16
15
Fidesz
42
33
30
28
17
30
KDNP
1
2
2
3
9
4
MDF
4
2
5
4
5
4
MIÉP
5
3
3
4
2
3
MSZP
23
28
32
32
38
31
SZDSZ
6
13
10
5
6
8
Egyéb
5
5
4
7
7
5
Összesen
100
100
100
100
100
100
Forrás: A MEDIÁN Közvélemény- és Piackutató Intézet közlése
12. sz. tábla
Az adatok szerint a választások két fő szereplője közül a Fidesz támogatottsága a 30 éven aluliak körében csaknem kétszer akkora volt, mint az MSZP-é, és támogatottsága nagyobb volt, ha fokozottan csökkenő mértékben is, a 40 és az 50 éven aluliak körében. Az MSZP támogatottsága az 50, és különösképpen a 60 éven túliak között volt nagyobb, és az utóbbi esetben több mint kétszeresen haladta meg a Fideszét. A házasodás és a gyermekvállalás azonban elsősorban a fiatalok dolga és lehetősége, és ezért nem lehetetlen, sőt még csak nem is meglepő, hogy a fiatalok, akik ezt a politikai változást kedvezőnek ítélték meg, erre a házasságkötések és születések számának növelésével reagáltak.
Ugyanezt a következtetést támasztják alá a 13. sz. táblán bemutatott, a MEDIÁN által közölt, összevont adatok, amelyek a szavazatok nem szerinti megoszlását közlik.
A szavazók megoszlása nem szerintaz 1998. évi országgyűlési választásokon, százalékszámok
Férfi
Nő
Együtt
FKGP
18
12
15
Fidesz
29
31
30
KDNP
2
5
4
MDF
4
4
4
MIÉP
3
4
3
MSZP
31
31
31
SZDSZ
8
8
8
Egyéb
5
5
5
Összesen
100
100
100
Forrás: A MEDIÁN Közvélemény- és Piackutató
Intézet közlése
13. sz. tábla
Az adatok szerint a Fidesz támogatottsága a nők körében valamivel nagyobb, mint a férfiak körében, az MSZP támogatottsága viszont a nők és férfiak körében azonos. A gyermek vállalására vonatkozó elhatározás az esetek nagy többségében az érintett férfi és nő közös döntése ugyan, de azért mégis feltehető, hogy ennek a döntésnek a meghozatalában a nő szerepe valamivel nagyobb. A gyermeket vállaló egyedül élő nők esetében – márpedig ezek aránya növekvő – a nők szerepe különösen nagy. A házasság iránti vonzalom mindig is erősebb volt a nőkben, mint a férfiakban, az abortusz elfogadása vagy elutasítása terén pedig a nő szerepe szükségképpen nagyobb. Tehát hogy a nők többségükben a Fideszt preferálták, azt a megállapítást támasztja alá, hogy egy kedvezőnek tekintett politikai változás hangulati okok – tehát optimizmus – folytán poz8itívan hat a demográfiai mutatószámok alakulására.
A TÁRKI az 1998. évi választásokat megelőzően nagymintás, tizenötezer fős vizsgálatot végzett a választási preferenciák feltérképezésére. A felvétel a választást megelőző három napon, 1998. május 6–8-án készült, és a nagyobb minta az eredmények háromdimenziós ábrázolását is lehetővé teszi. A TÁRKI megkülönböztetve közölte emellett a teljes népességen és a biztos szavazókon belüli arányokat. A terjedelem korlátjai miatt itt csak a biztos szavazók számaival foglalkozunk. A 14. sz. táblában tehát a biztos szavazók százalékos megoszlását közöljük nem és életkor szerint. Az itt szereplő életkor-kategóriák megegyeznek azokkal, amelyeket a MEDIÁN alkalmaz.
A szavazók megoszlása nem és életkor szerint az 1998. évi országgyűlési választásokon, biztos szavazók, százalékszámok
18-29
30-39
40-49
50-59
60 felett
Együtt
FKGP
Férfi
12,8
15,6
17,2
21,2
20,7
17,4
Nő
8,0
8,7
8,8
11,3
12,4
10,0
Összesen
10,5
12,0
13,0
16,0
16,1
13,6
Fidesz
Férfi
43,5
35,4
27,0
19,7
18,5
28,9
Nő
50,2
42,3
33,3
27,4
20,4
33,4
Összesen
46,6
38,9
30,2
23,8
19,6
31,1
KDNP
Férfi
0,6
0,3
0,7
1,4
3,6
1,4
Nő
1,9
1,3
2,0
2,7
5,6
3,0
Összesen
1,2
0,8
1,4
2,1
4,7
2,2
MDF
Férfi
2,0
2,2
2,0
2,5
2,8
2,3
Nő
2,6
2,0
2,2
3,5
3,8
2,9
Összesen
2,3
2,1
2,1
3,0
3,4
2,6
MIÉP
Férfi
5,5
5,5
5,4
2,9
2,6
4,4
Nő
3,0
3,4
3,4
2,2
3,2
3,1
Összesen
4,4
4,4
4,4
2,5
2,9
3,7
MSZP
Férfi
25,2
29,0
32,1
38,4
40,1
32,9
Nő
21,3
29,1
34,6
39,5
44,1
34,7
Összesen
23,4
29,0
33,3
39,0
42,3
33,9
Munkp.
Férfi
1,3
1,5
4,7
6,1
4,7
3,6
Nő
1,9
0,8
3,0
3,8
3,7
2,8
Összesen
1,6
1,2
3,9
4,9
4,2
3,2
SZDSZ
Férfi
7,5
9,2
8,5
5,8
4,8
7,1
Nő
9,4
10,7
10,0
6,8
4,3
7,9
Összesen
8,4
10,0
9,3
6,3
4,5
7,5
Egyéb
Férfi
1,7
1,3
2,3
2,1
2,1
1,9
Nő
1,6
1,6
2,6
2,7
2,5
2,2
Összesen
1,7
1,5
2,4
2,4
2,3
2,1
Forrás: A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Rt. közlése
14. sz. tábla
Az eredmények félreérthetetlenül mutatják, hogy a Fideszt preferálók között a férfiak és nők közti különbség a fiatalabbak között sokkal hangsúlyozottabb, mint az idősebbek között. A 30 éven aluli korcsoportban a Fideszt támogató férfiak aránya 43,5, a nőké pedig 50,2, azaz 6,7%-kal magasabb, ami igencsak szignifikáns különbség. Egyébként a 18–29 éves nők 50,2%-os arányszáma az egész vizsgálat egyetlen 50% fölötti értéke, tehát ez volt az egyetlen választói csoport, amely valamely pártot abszolút többséggel támogatott. A férfiak és a nők preferenciája közötti eltérés hasonló szinten marad 60 éves korig, 60 fölött viszont már sokkal kisebb lesz.
Ugyanez a háromdimenziós megoszlás nagyon érdekes eredményekre vezet az MSZP esetében is. A MEDIÁN számai az MSZP esetében nem mutatnak ki különbséget a férfiak és a nők preferenciái között, a TÁRKI számai viszont igen, ez utóbbiak szerint ugyanis az MSZP preferáltsága lényegesen kisebb a 18–29 éves nők, mint az azonos korú férfiak között. A két arányszám a 30–39 éves korcsoportban gyakorlatilag azonos, e kor fölött viszont már az MSZP-t preferáló nők aránya magasabb a férfiakénál.
Az idősebbek és a fiatalabbak, illetve a férfiak és a nők pártpreferenciái közti különbségek arra vezettek, hogy a legfiatalabb korcsoportban a Fideszt preferáló nők százaléka – 50,2 – közel két és félszer akkora volt, mint az MSZP-t preferáló és azonos korcsoporthoz tartozó nők százalékos aránya – 21,3. A különbség nem ekkora, de még mindig szignifikáns a 30-39 éves korcsoportban. A produktív korban lévő nők tehát határozottan a Fideszt támogatták. Ez a nagy különbség hangulati oldalról is magyarázni látszik a demográfiai mutatók kedvező alakulását az 1998. évi választások után.
A TÁRKI kérésünkre közölte ugyanezeket az adatokat négy korcsoport szerinti bontásban is. Itt is csak a biztos szavazókkal foglalkozunk, noha a teljes népességre vonatkozó számok is rendelkezésre állnak. Ezeket a számokat a 15. sz. tábla mutatja be.
A szavazók megoszlása nem és életkor szerint az 1998. évi országgyűlési választásokon, biztos szavazók, százalékszámok
18-34
35-49
50-64
65+
Összesen
FKGP
Férfi
13,3
17,2
20,1
22,2
17,4
Nő
7,8
9,6
11,6
12,0
10,0
Összesen
10,7
13,4
15,6
16,5
13,6
Fidesz
Férfi
41,1
29,2
19,6
17,4
28,9
Nő
47,5
36,4
23,0
21,6
33,4
Összesen
44,2
32,8
21,4
19,7
31,1
KDNP
Férfi
0,5
0,6
1,3
4,9
1,4
Nő
1,6
1,8
3,2
6,9
3,0
Összesen
1,0
1,2
2,3
6,0
2,2
MDF
Férfi
2,0
2,0
2,2
3,6
2,3
Nő
2,7
1,9
4,0
3,4
2,9
Összesen
2,3
2,0
3,2
3,5
2,6
MIÉP
Férfi
5,8
4,7
2,9
2,8
4,4
Nő
3,4
3,2
2,4
3,4
3,1
Összesen
4,7
4,0
2,6
3,1
3,7
MSZP
Férfi
26,5
31,4
40,4
38,3
32,9
Nő
22,9
33,3
43,2
42,7
34,7
Összesen
24,8
32,4
41,9
40,8
33,9
Munkásp.
Férfi
1,1
3,9
6,3
4,3
3,6
Nő
1,6
2,4
3,8
3,7
2,8
Összesen
1,4
3,1
5,0
3,9
3,2
SZDSZ
Férfi
8,1
8,9
5,3
4,2
7,1
Nő
11,0
9,0
6,0
4,2
7,9
Összesen
9,4
8,9
5,7
4,2
7,5
Egyéb
Férfi
1,6
2,0
1,9
2,4
1,9
Nő
1,5
2,3
2,9
2,2
2,2
Összesen
1,6
2,2
2,4
2,3
2,1
Forrás: A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Rt. közlése.
15. sz. tábla
Ez a bontás megfelel a népesség fiatal, középkorú, idősebb és öreg kategóriák szerinti, nemzetközileg szokásos bontásának. A fiatal kategória itteni felső határa fölött a gyermekvállalás már viszonylag ritka, az idősebbek kategóriájának felső határa pedig megegyezik a nyugdíjba vonulás legáltalánosabb idejével, a 65 évvel. Ez a korcsoport szerint bontás ezért általános elemzési szempontból nagyon fontos, mert a lehető legpontosabban mutatja be mind a gyermekvállalási korban lévő nők, mind pedig a nyugdíjasok pártpreferenciáit, és teszi lehetővé ezek hatásainak elemzését.
A számok szerint a produktív korban lévő nők 47,5%-a, tehát közel fele a Fideszt támogatja, míg alig 22,9%-uk, azaz negyedük sem támogatja az MSZP-t. Ez a produktív kornak úgyszólván teljes egészére kiterjedő, nagyon markáns különbség alátámasztja azt, hogy a demográfiai mutatószámok kedvezőbb alakulását nem csupán a konzervatívabb kormány általános szelleme, hanem választóinak a választási eredményt kísérő és követő optimista közhangulata is előidézhette.
Összefoglalás
A demográfiai és a társadalmi, valamint gazdasági folyamatok közti hosszú távú kapcsolatok elemzése a demográfia mellőzhetetlen részévé vált. Ezek az összefüggések különösképpen nagy hangsúlyt kaptak az újabb időben, amikor nyilvánvaló lett, hogy megingott a társadalom hagyományos értékrendje és magatartásmódja, hogy megnőtt ezekben a folyamatokban is a racionális döntéshozatal szerepe, és hogy a demográfiai változások – elsősorban a társadalmak nagy részének elöregedése – messzemenő gazdasági, társadalmi és politikai változásokra vezetnek.
Az eddigi ilyen irányú vizsgálatok elsősorban a hosszú távú összefüggéseket hangsúlyozták. Felvetődik azonban az a kérdés, hogy nincs-e hatásuk a demográfiai mutatószámokra a rövidebb távon megmutatkozó gazdasági és politikai változásoknak, sőt akár a közhangulatnak vagy társadalmi-magatartásbeli divatoknak. E tanulmány ezt a kérdést, és ezen belül is a politikai változások demográfiai folyamatokra gyakorolt hatását vizsgálja.
A tanulmány első része a rendszerváltást megelőző eseményeknek és magának a rendszerváltásnak a demográfiai folyamatokra gyakorolt hatását elemzi. Bemutatja, hogy két optimista periódusban: a szovjethatalom rendszerváltást megelőző válsága idején, valamint a rendszerváltás korai szakaszában átmenetileg ugrásszerűen javultak az élve-születések mutatószámai, és ez aligha magyarázható mással, mint a társadalomban ekkor eluralkodó optimizmussal. Ugyanezekben az időszakokban a házasságkötések számának csökkenése is mérséklődött, de ezeknek a változásoknak az terhesség-megszakítások számára gyakorolt hatása nem mutatható ki.
A tanulmány második része a rendszerváltás utáni politikai váltógazdaság hasonló hatásaival foglalkozik. Bemutatja, hogy a rendszerváltás utáni harmadik kormány idején nagymértékben javultak mind az élveszületések, mind a házasságkötések, mind pedig a terhesség-megszakítások mutatói. Ezek a kedvező változások valamennyi korcsoportra kiterjednek. Ezt nemcsak ennek az időnek a konzervatívabb közhangulata idézte elő, hanem az is, hogy a fiatalok és főként a fiatal nők kedvezően reagáltak ezekre a politikai változásokra.
Irodalom
Balogh Hajnalka (2000) Az abortuszok jogi szabályozása a világ országaiban. L.: (Terhesség-megszakítások 2000, 49-68. o.)
Borchardt, Anke és Yve Stöbel-Richter (2004) Die Genese des Kinderwunsches bei Paaren – eine qualitative StudIe. Bundesinstitut für Bevölkerungsforschung beim Statistischen Bundesamt, Wiesbaden, 2004, Heft 114, ISSN 0178-918X, 128 o.
Bukodi Erzsébet: Ki, mikor, kivel (nem) házasodik? Párválasztás Magyarországon. Századvég Kiadó, Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság, Budapest, 302 o.
Jobbágyi Gábor (1994) A méhmagzat életjoga. Pacem in Utero Egyesület, Budapest, 1994.
Kamarás Ferenc: A terhesség-megszakítások hazai irányzatai. L.: (Terhesség-megszakítások 2000, 7-24. o.)
Mellár Tamás (2004) Csapdahelyzetben ?! Gazdaság és népesedés kapcsolata az új évezredben. Magyar Szemle, 12/9-10. (2003) 8-25. o.
Szakolczai György (1976) Az abortusz-legalizáció. Demográfia, 19/1 (1976) 55-69. o.
Tárkányi Ákos (2000) Abortuszok a nemzetközi gyakorlatban. L.: (Terhesség-megszakítások 2000, 25-47. o.)
Magyar történeti kronológia 1971-1990. A függelékben 1992-ig. Összeállította: Dr. Seifert Tibor. IKVA Könyvkiadó Kft., Budapest, 1994.
Népmozgalom 2004. január – december (2005) KSH, Budapest, 2005, 18 o.
Terhesség-megszakítások (2000) Tanulmányok, adatok, jogszabályok, hazai és nemzetközi trendek. KSH, Budapest, 2000, 179 o.
* Ez a tanulmány a Demográfia c. folyóiratnak közlésre benyújtott cikken alapszik. A munka elvégzését a Központi Statisztikai Hivatal és a KSH Népességtudományi Kutatóintézet, valamint a Medián Közvélemény- és Piackutató Szolgáltató Kft. és a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Rt munkatársai tették lehetővé a kiinduló adatok összeállításával, rendelkezésre bocsátásával és az ezek felhasználásával és értelmezésével kapcsolatos értékes felvilágosításaikkal és útmutatásaikkal. Ez a tevékenységük független az eredmények e keretek közti felhasználásától.