2005. április 19. kedd 16:29
Szeleczky Zita életéről és működéséről
Még csak elsőéves növendéke a Magyar Színművészeti Akadémiának, mikor első filmfőszerepére szerződtetik. A kezdődő nagy siker nem kényeztette el, elvégzi a Színművészeti Akadémiát, s a budapesti magánszínházak csábító ajánlataival szemben az ország első prózai színháza, a Magyar Nemzeti Színház ösztöndíjas szerződését fogadja el. Itt első perctől kezdve főszerepeket játszik, s működésének második évében már a legtehetségesebb fiatal színésznőnek ítélt Farkas-Ratkó díj nyertese. Antik és modern klasszikusok hősnője. Tipikus "all round" színésznő, aki arra a legbüszkébb, hogy épp úgy otthon van Shakespeare Juliá-jában, Titánia-jában, Ibsen Solveigjében, Moliere Dorina-jában, Pirandello Mostohalány-ában, Niccodemi Anna-jában, Tamási Énekes madarában és Vitéz lélekében, Ortner: Szent Borbála csodájában, Madách: Az ember tragédiájában, Harsányi: Zenélő órájában Mikszáth-Harsányi Tóth Mari-jában, Németh László Sata-jában, mint könnyebb operettben - ki nem emlékeznék az idősebb generációban Mária főhadnagyára, egy egész szezonon keresztül játszott?!, vagy a korabeli magyar filmek naiva szerepeiben. (Összesen 54 színműben lépett föl!)
Huszonnégy magyar film főszereplője; leghíresebb ezek közül a Fekete gyémántok, Rózsafabot, Gül Baba, Sok hűhó Emmyért, Sziámi macska, Zenélő malom, Nászinduló, Az első, Gyávaság, Áll a bál, Egy éjszaka Erdélyben, stb. - ez utóbbi a velencei filmversenyen elsőként Serleg-díjat nyert, olasz kooprodukció-ban készült a Tentazione,/Kisértés /.
Háború alatt a magyar kórházak "üdvöskéje, aki szerepléseivel enyhülést és vigaszt hoz a sebesült katonák számára, a katonák és a nemzet "kishúga". 1945-ben a kommunista megszállás elől Nyugatra menekül, s 1948-ban Argentínába vándorol, ahol művészi hivatásának él. Megalakítja az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, mert az emigrációban - úgy hiszi és vallja - , legfontosabb kötelessége a magyar kultúra ápolása. A legnehezebb körülmények között szólaltatja meg - az emigrációban először -Madách: Az ember tragédiáját, Katona Bánk bánját, s a Gyöngykalárisban csokorba köti a magyar népdalokat és népviseleteket.
Argentin filmszerepe alkalmával (Vivir un instante) az egész argentin sajtó a legnagyobb elragadtatással ír szerepléséről.
Az 1956-os magyar szabadságharc idején drámai kiáltvánnyal fordul a világ nőihez. Argentína elnöke külön kihallgatáson fogadja, rádiók és televíziók sora szólaltatja meg. Az argentin állami rádió hónapokon keresztül tartó előadássorozat megtartására kéri fel, amely sorozat a magyarságnak sok barátot szerez, s a legnagyobb elismerést váltja ki.
Az előadássorozat később - Amerikában - az újságokban is megjelenik.
Évente rendszeresen fellép nemzeti ünnepeinken (március 15, augusztus 20, október 23) és a Trianoni megemlékezéseken, a nagyobb egyházi ünnepeken.
A magyar vers szerelmese és hivatott tolmácsolója. Különleges tehetséggel és átéléssel szólaltatja meg a magyar költészet gyöngyszemeit. Előadóestjeivel - szavaló és tarka-estjeivel - bejárta Dél-Amerika, Kanada és az Egyesült Államok és Ausztrália magyarlakta városait, de a legkisebb helyeken is ahol csak 20-25 magyar lakos található, fellépéseivel nemcsak visszavarázsolta a magyar múlt felejthetetlen szépségeit, de beleplántálta a szívekbe az elveszett Haza iránti szeretetet, hűséget és kötelességvállalást is. Lelkesedése összefogta a régi, az újabb és legújabb emigrációs magyarságot, akik egy emberként ünnepelték.
Az emigrációban kilenc lemeze, illetve hangkazettája jelent meg, - három ezek közül a Clevland-i Árpád Akadémia aranydíját nyerte el. Lemezei: A magyar költészet gyöngyszemei, Édesanyám, lelkem, Nagy karácsonyi album, Kis testvéreim, magyar gyermekek, Magyar Rozika Amerikában, Nóta, nóta, magyar nóta, és a Zita Sings, továbbá egy kazette Mécs László verseiből, három kazetta Wass Albert verseiből és prózájából.
Az emigrációs szervezetek egymás után tüntetik ki, s 1993-ban a kommunizmustól felszabadult magyar haza is lerója tiszteletét: emigrációs munkája elismeréséül a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntetik ki. A Legfelsőbb Bíróság a kommunisták ellene hozott koholt vádjai alól felmenti, az ellene hozott ítéletet megsemmisíti, s ezzel teljes rehabilitálásban részesíti.
1990 után rendszeresen hazalátogat, számtalan meghívásnak tesz eleget, több alkalommal hallhattuk a Magyar Rádióban és Televízióban, jó néhány filmjét is láthattuk filmszínházainkban és a Televízióban.
Teljes művészi hagyatékát hazaküldte: minden színpadi ruháját, a jelmez-terveket, a színlapokat, minden előadásának felvételét hangszalagokon, tanulmányait egyes színdarabokról, lemezeinek összeállításától, a hatalmas levelezését évenként - azon belül ABC sorrendbe rendszerezve - minden kritikát.
1998 őszén végleg hazaköltözik és Érden telepedik le.
Nagy örömmel fogadta Koltay Gábor felkérését az egyik magyar filmben való közreműködésre - ami sajnálatos balesete miatt meghiúsult.
Itt érte a halál 1999. július 12-én. A nekézsenyi /Borsod megye/ temető családi sírboltjába temettük, szeretteihez.
Az emigrációs magyarság legnagyobb művésznőjét és fáklya-hordozóját Zászlós Zsóka György író-történész e szavakkal jellemezte:
.
