október 19. - csütörtök

Santiago de Compostela

Ezen a napon nem ültünk buszra, elérkeztünk zarándokutunk célpontjához: Szent Jakab városához. Nem volt ugyan olyan szép időnk mint ahogy a város a fenti képen látható, de a hol szemerkélő, hol szakadó esőben végül is semmilyen programunkban nem gátolt minket az időjárás. A város egyébként is felkészült az időnként nagyon zord időre, a katedrális környékén jó néhány utca árkádosítva van, s a zarándokok nyugodtan sétálhatnak az óceán közelsége miatti gyakori esőben, szélben.

Délelőtt hivatásos helyi idegenvezető vitt el minket a város legfontosabb látnivalóihoz, majd  szállodánk szobáiban kiscsoportos (10-12 fő) beszélgetés volt az előző napon még a buszban megkapott kérdésekről. (Az eredeti elképzelés szerint ezekről a kérdésekről a gyalogos zarándoklatunkon kellett volna gondolkodnunk, hiszen abban állapodtunk meg, hogy egyesével megyünk, s szilencium lesz a 10 km alatt.) Ízelítőül leírok egy-két szempontot, amely alapján a beszélgetés folyt: mi az az öt dolog, amire a legtöbb időmet szánom, s vajon ezek-e a legfontosabbak; félek-e a jövőtől; hogyan viszonyulok saját öregedésemhez, a szenvedéshez, a fájdalomhoz, a halálhoz? Közben zarándoklatunkat szervező társaink megleptek bennünket egy agapéval, minden beszélgető csoport kapott két tál ízlésesen elkészített szendvicset, így egyben meg is ebédeltünk. Délután ismét elmentünk a katedrálishoz szentmisére, majd utána szabad program volt a városban vacsoráig.

A városnézés szállodánk halljában kezdődött, ahol az idegenvezető beszámolt a város múltjáról-jelenéről, majd elindultunk a 46 templomot számláló város felfedezésére. Az óváros nagyon kicsi, gyalogosan 1 óra alatt körbejárható. Első megállónk a Colegio Mayor de Fonseca XVI. sz-i épületénél volt, amely ma az egyetem része.  A város főtere a Praza Obradoiro. A hatalmas tér - bár épületei különböző korokban épületek - egységes képet mutat: a déli oldalát a Colegio de San Jeromino épülete határolja, amely az egyetem része, nyugati oldalán a neoklasszikus Pazo de Raxoi, a városháza emelkedik, az északi oldalon a Parador luxusszálló reneszánsz homlokzata, amely eredetileg Ferdinánd és Izabella katolikus királyok rendeletére épült 1492-ben zarándokmenhelyként, s végül a tér keleti oldalát balról a püspöki palotával, jobbról pedig a múzeummal egybeépült katedrális barokk homlokzata zárja.

A ma látható templom Spanyolország egyik legrégibb katedrálisa. 1078-ban kezdték építeni - elődjét a mórok a várossal együtt 997-ben lerombolták - az építkezést a korabeli zarándokok is segítették adományokkal vagy munkával. A latin kereszt alaprajzú, háromhajós katedrális a román stílusú építészet egyik legnagyszerűbb alkotása, ezt azonban csak belépve láthatjuk, mert a XVII-XVIII. sz-ban a templomot egy barokk külsővel egyszerűen becsomagolták.

A barokk főkapun belépve találjuk az eredeti hármas kapuzatot, a dicsőség kapuját. A kapuzatot próféták. szentek és királyok festett kőszobrai díszítik, a kapuk fölötti ívmezőkben a megdicsőült és a küzdő egyház mozgalmas "életképei". A középsőből Krisztus alakja néz le a betérőkre, az apokalipszis véneitől körülvéve. A boltíveken hangszerábrázolásokat láthatunk. (Pár nappal később Avilában egy spanyol egyetemi zenekari találkozón összefutottunk egy olyan zenekarral, akik a compostelai dicsőség kapujának hangszereivel alakítottak zenekart.) A középső kaput kettéosztó, gazdagon faragott oszlopon pedig Jakab apostol, mint zarándok ül, botjára támaszkodva. Két oldalt próféták és apostolok szobrai. A kaput Mateo mester a XII. században faragta, s önmagát is hozzáfaragta a középső oszlophoz egy térdelő férfi képében. arccal a távoli főoltár és Szent Jakab fölötte magasodó aranyozott szobra felé, amint éppen köszönetet mond az érte közbenjáró apostolnak, hogy megkaphatta az isteni inspirációt, mert csak ennek révén születhetnek nagyszerű alkotások.

A zarándokok megérkezésének ősi rituáléja:

A zarándok-mise 12 órakor kezdődik. (A zarándokok általában korán reggel indulnak, s délre érkeznek a helyi időjárási viszonyok miatt.) A szertartás a hatalmas füstölő (80 kg  súlyú és 1.60 m magas Botafumeiro) meglengetésével kezdődik, melyet a kupolába szerelt szerkezeten keresztül 8 ember tud csak mozgásba hozni. Ezt a füstölési szokást a középkorban állítólag a megizzadt (esetleg betegséget hordozó) zarándokok fertőtlenítése céljából vezették be.

A Szent Jakab katedrális vázlata:

1=Nyugati homlokzat; 2=Szt.Jakab szobra; 3=Ikertornyok; 4=A füstölő; 5=Mondragon kápolna – 1521-ből; 6=Főoltár, mögötte lehet Szt.Jakab szobrához felmenni; 7=Toronyóra; 8=Porta Praterias, a XI. sz-i aranyművesek kapuját bibliai jeleneteket ábrázoló dombormű díszíti; 9=Kerengő; 10=Kripta, az oltár alatt az eredeti IX. sz-i köveken álló sírban helyezték el Szt. Jakab és két társának relikviáit; 11=Káptalanterem; 12=Faliszőnyeg múzeum antik fali- és középkori keleti szőnyegekkel; 13=Santo dos Croques, a XII. sz. óta fogadja a zarándokokat, akik homlokukkal érintik a szobrot;  14=Portico Gloria; 15=Pazo de Gelmirez, püspöki palota

Az Immaculada térről van a katedrális északi bejárata, s ez az egyetlen, ahol a lépcsőkön lefelé lépdelve lehet a templomtérbe jutni, a másik három oldalon felfelé kell lépcsőzni. A keleti Quintana tér maga is lépcsőzetes: a tér alsó részét a felsőtől a tér teljes szélességében lépcsősor választja ketté, a felső az élők Quintanaja, az alsó pedig a halottak Quintanaja. A katedrális innen nyíló bejárata, a Megbocsátás kapuja csak a szentévekben kerül megnyitásra (legközelebb 2010-ben) A tér katedrálissal szemközti oldalán áll San Pai de Antealtares a város legősibb kolostora, melyet a IX. században építettek Szt. Jakab sírja számára, s közel 200 évig itt őrizték a szent ereklyéit. A déli oldalon lévő kapu a csodálatos kis Praterias térre nyílik. Nevét a térre nyíló ezüstműves boltok után kapta. Ezen a XVII. sz-i téren áll a La Casa del Cabildo szép épülete és egy szépen megmunkált lovas szökőkút. A katedrális itteni bejárata az ezüstművesek kapuja, melynek domborművei a XI. sz-ból valók, s bibliai alakokat, jeleneteket ábrázolnak.

A katedrálistól nem messze a Convento de San Martino Pinario templom platereszk homlokzata fölött a timpanonban a köpenyét kettévágó Szent Márton látható.

A délutáni szabadidő alatt néhányan felkerestük a Gotica házában a zarándokmúzeumot, mely évszázados relikviákat őriz. Külön termekben mutatják be a zarándokok ruházatát, az útleírásokat, a Jakab-ábrázolásokat, stb.

Közülünk a legelszántabbak a délutáni szabad időben oda-vissza megtették a Monte Gozo és a Katedrális közötti kb. öt km-es szakaszt, tehát teljesítették a tervezett, de elmaradt 10 km-es gyaloglást. Bőrig ázva érkeztek meg a vacsorára.