október 22. - vasárnap

Toledo

Egy teljes nap állt rendelkezésünkre az először a vizigótok, majd 1561-ig a spanyolok fővárosának feltérképezésére. A Tajo folyó fölé emelkedő nagy sziklákon épült várost a kanyargó Tajo patkó formában öleli körül. A nyugati gót keresztény kultúra tovább élt 712 után is, mivel a mórok mindig türelmesek voltak a keresztényekkel. A város 1085-ben szabadult fel a mór uralom alól, s vált Burgos helyett fővárossá. Ekkortól a keresztény uralkodók voltak türelmesek a városban maradt arabokkal, s így tovább virágozhatott az arab kultúra is. Toledóban századokon keresztül együtt éltek a keresztények, a muzulmánok és a zsidók, ezért Toledót a „három kultúra városának” is mondják. Ez a nagy stílus sokféleség tette Toledót szinte egy szabadtéri múzeummá.

A városnézést reggeli után helyi idegenvezetővel kezdtük meg. Először is a busszal a Tajó folyó túloldalán futó panoráma úton körbejártuk a várost, majd a legszebb kilátó helyen meg is álltunk csodálkozni és fényképezni.

A várost a hatalmas palota, az Alcazar és a katedrális uralja, szinte mindenhonnan láthatóan. A vár arab alapokon a XIII. sz-ban építették újjá, majd a XVI. sz-ban I. Károly (V. Károly néven német római császár) idejében kibővítették. Manapság hadtörténeti múzeum, de átalakítás miatt zárva.

Panoráma körutunkat a kézművesek parkjában fejeztük be. Toledó két termékével is világhírnevet szerzett: az egyik a toledói acélpenge, a másik pedig a toledói marcipán. A világ e két híres termékét ma is készítik, sőt az ötvösműhelyben megnézhettük, hogyan készülnek a nemes acélból aranyfüsttel bevont  szebbnél szebb ékszerek.  A boltban aztán - már akkor karácsonyra gondolva - többen vásároltak kardot az unokáknak, ékszert a szeretteiknek, vagy maguknak.

A buszt elhagyva és a városkapun belépve első megállónk  a Városháza előtti térre vezetett, ahova a Catedral Primada de Espana Spanyolország prímási főtemplomának,  a gótika egyik leghatásosabb alkotásának nyugati kapuja nyílik. Már a vizigótok idején is templom állt a helyén. A mórok alatt ez a templom főmecset lett, ezért 1217-ben lerombolták, köveit széthordták, s teljesen új katedrálist kezdtek építeni, de csak évszázadokkal később fejezték be.  A katedrális nyugati kapuja a Városháza előtti térre néz. Itt álltunk meg, s hallgattuk meg az idegenvezetőnk ismertetését a katedrálisról, ugyanis vasárnap lévén, csak délután 2-től lehet a templomot megtekinteni, addigra viszont ő már nem lesz velünk.

Miután megismerkedtünk a katedrális történetével és a kívülről látható elemeivel, tovább mentünk  a Iglesia de San Tomé templom felé, hogy a városban élt El Greco leghíresebb festményét a gróf sírja fölött lévő "Orgaz gróf temetése" címűt láthassuk. A krétai származású Domenikos Theotokopulos  már a görög=El Greco névvel került a XVI. sz. utolsó harmadában Toledóba. A város zsidó negyedében bérelt házat és 27 éven át élt itt. Az eredeti ház helyén ma a művész  személyes tárgyait és több mint 20 festményét őrző múzeum van. A zsidó negyed két zsinagógáját is láthattuk, az egyiket a Museo, Sinagoga de El Transitot még közösen néztük meg. Ez a zsinagóga mudejár stílusban 1355-57 között épült, de a zsidók elűzése után, már 1492-ben a Calatrava lovagrend tulajdonába került, és Szt. Benedek tiszteletére szenteltelt oratóriumként használták. Ma a spanyol zsidóság történetének múzeuma.

Az idegenvezetőnk itt elbúcsúzott tőlünk, s mi nagyjából másfél óra szabad időt kaptunk, a katedrális megtekintéséig. Néhányan közösen folytattuk felfedező utunkat. Először a másik zsinagógát néztük meg a Sinagoga de Santa Maria La Blancat, amely a  XII. sz-i zsidóság központi temploma volt egészen 1405-ig. Ezt a mecset alapú öthajós templomot ezután keresztény templommá alakították, s csupán a XIX. sz-ban állították helyre eredeti formájában. Még elsétáltunk a San Juan de los Reyes templomhoz, melyet   Katolikus Királyok temetkezési helyéül emeltették, de az elhúzódott építés miatt erre nem került sor.

A közös találkozóig még arra is maradt időnk, hogy betérjünk egy marcipán-boltba, ahol maketteken lehetett látni miként készítik el  - elsősorban apácák - ezt a csemegét.  A katedrális megtekintése után visszaindultunk a szállodánkhoz. A város szűk sikátorain keresztül jutottunk el a mozgólépcsők sorához, amelyek őt részletben vittek le minket a magaslatról, hogy a szállodánk közelében lévő San Julian plébánián vasárnapi szentmisénket bemutassuk.