Árpádházi Szent Erzsébet
1207-1231

Életrajzának vázlata:

1207

Erzsébet II. Endre és Merániai Gertrúd harmadik gyermekeként született valószínűleg Sárospatakon. Budán keresztelték meg, fényes pompával.

1211

I. Hermann türingiai őrgróf kérésére Erzsébetet a kor szokásának megfelelően négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával. Erzsébet Eisenachba, majd Wartburgba került. Az irodalom- és zenekedvelő őrgróf és buzgón vallásos felesége, Zsófia mellett jó nevelést kapott. 

1213

Merániai Gertrúd halála 

1217

Miután Hermann 1216-ban 19 évesen meghalt  – némi politikai huzavona után – öccse, Lajos, aki Erzsébet legjobb pajtása volt, jegyezte el.  

1221

Az esküvőt Eisenachban tartották . Erzsébet a nála 7 évvel idősebb Lajossal boldog házasságban élt. Három gyermekük született:
II. Hermann őrgróf (1222. március 28.),
Zsófia, a későbbi brabanti hercegnő (1224. március 20.)
Gertrúd, aki Altenbergben a zárdában nevelkedett, majd premontrei szerzetesnő, perjel lett  (1227. szeptember 29.), boldogként tiszteljük, ünnepe november 13.

1222

Erzsébet férjével ekkor látogatta meg Magyarországi rokonait

1226

Lajos II. Frigyes oldalán hadba vonult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett: kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte. Maga is mértéktartóan élt. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban visszatértekor mindent jóváhagyott.

1226

II. Frigyes német-római császár még 1215-ben, koronázásakor fogadalmat tett egy Jeruzsálem felszabadítására indítandó keresztes háború vezetésére, ezt a fogadalmát a VI. kereszteshadjárattal "teljesítette"

1227

Így Lajos újra hadbavonult. Erzsébet maga varrta fel a keresztesek jelét férje ruhájára. Ettől kezdve gyászruhát hordott. Erzsébet a grófság határáig, Schmalkaldenig elkísérte őt, június 24-én búcsúztak el, Lajos még útközben megbetegedett és szeptember 11-én meghalt.

1227-28

II. Frigyes császár házassági ajánlatát nem fogadta el, Lajos oltalma nélkül azonban nem folytathatta tovább addigi életét sem, ezért egy óvatlan pillanatban, gyermekeivel együtt elhagyta a várat, az eisenachi ferenceseknél talált oltalmat. 

1228

Március 24-én, nagypénteken "...amikor az oltárok minden ékességüktől meg voltak fosztva, a minoriták kápolnájának oltárára tette kezét, és lemondott a saját akaratáról és a világ minden pompájáról. Amikor mindenről le akart mondani, amije csak van, elhúztam az oltártól... - állítja marburgi Konrád ferences lelkivezetője a pápának írt levelében. 

1228

Nagy szerepet játszott további életében Marburgi Konrád, akit maga a pápa jelölt ki Erzsébet lelkiatyjául. Lajos még életben volt, amikor Erzsébet már arra a Konrádra bízta lelke vezetését, akinek 1226-ban engedelmességi fogadalmat is tett. 1228-ban követte őt Marburgba.
2000 ezüstmárka özvegyi "végkielégítéséből "Erzsébet ispotályt rendezett be Marburgban. Attól a bizonyos nagypéntektől fogva ott szolgált a ferences harmadrend
szürke ruhájában mint betegápoló. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy látta, hogy nem tud számukra megfelelő nevelést biztosítani. 

1231

Novemberben Erzsébet megbetegedett. Utolsó napjait gyermeki derű ragyogta be. Elajándékozta a még meglévő holmiját, s vigasztalta a mellette lévő nővéreket. 16-áról 17-ére virradó éjjel, éjfél körül halt meg. 19-én temették el Marburgban . 

1232

Szinte azonnal megkezdődtek sírjához a zarándoklatok. Marburgi Konrad indította el a szentté avatását. A pápa rendeletére Marburgban összeült egy magas rangú egyházi személyekből álló bizottság, amelynek az volt a feladata, hogy Erzsébet életét és a közbenjárására bekövetkezett csodákat megvizsgálja és összeírja.

1233

Marburgi Konrád törekvése július 30-án bekövetkező halála miatt meghiúsult.

1234

A kanonizációs vizsgálat folytatását Erzsébet megtért sógora, Konrád őrgróf  vette a kezébe..

1235

A gondosan hitelesített és pecsétekkel ellátott iratanyagot Konrád őrgróf vezette küldöttség vitte Perugiaba az ott székelő IX. Gergely pápához, s azt a tényt, hogy Erzsébet hősi fokban gyakorolta az erényeket, és ezért az egész egyházban a szentnek kijáró tisztelet illeti, Gergely pápa 1235. máj. 27-én hirdette ki nagy ünnepélyességgel. 

1236

Ezzel azonban a hivatalos ünnepségeknek még nem volt vége. A perugiai szentté-nyilvánítás nem tartalmazhatta ugyanis azt az aktust, hogy a szent földi maradványait köztiszteletre "oltárra-emelték". Erzsébet esetében ezt csak Marburgban lehetett elvégezni. Az 1236. máj. 1-i marburgi fényes ünnepségen  maga II. Frigyes császár is jelen volt.