Behajózásra várva
Náday Katalin
A Kazán-szorostól a Rozsda-szakadékig (2)
Második nap délelőtt az Aranyember történetének egyik színhelyén, a Kis- és Nagy Kazán szorosban gyönyörködtünk. A naszád 14-14 fővel kétszer fordult, egy útja kb. 2 órát vett igénybe. Ezalatt a motorcsónak háromszor fordult, egy-egy fordulója 1 órába telt.
Behajózásra várva
A következőkben egy kicsit sok kép fog szerepelni kevés szöveggel, ezért elnézést kérek, de nagyon nehezen tudtam a csodálatos látvány képeit még éppen elfogadható számura csökkenteni.
Elsőként a Trajanus-emléktáblához vezetett az utunk. A majd 2000 éves "Tabula Traiana" a szerb oldalon Trajanus császár sziklába épített útjának állít emléket. A duzzasztás előtt a római út párkányának falában egy fülkében állt a tábla, a duzzasztás előtt azonban kivésték és egy vízszint feletti sziklában helyezték át. (Nem úgy, mint a román oldalon a Széchényi út emléktábláját, amely a hullám-sírban maradt.) A tábla szövege az Interneten talált fordítás szerint: „Uralkodó császár, az isteni Nervus fia, Nerva Trajanus, Augustus Germanicus, Pontifex Maximus, negyedjére a nép képviselője, a haza atyja, háromszoros konzul leküzdötte a hegyek és a Duna szikláit és ezt az utat építette”.
Elhaladtunk az egyik kanyarulatba épített kis ortodox templom mellett, és kiértünk a Dunatölgyesi-öbölbe. Az öböl felett a sziklafalból 1994-ben kezdték Decebal dák király arcát kifaragni. Az arc magassága kb. 40 méter, szélessége 25 méter, az orra is 7 méter, amely azonban letört és így betonnal kellett pótolni.
Utunkat a Nagy-Kazán szoros tükörsima vízén folytattuk.
A hajók a Nagy Sukár sziklaszirtet átfúró Ponicova barlangnál fordultak vissza. A folyó itt a szorosokban hirtelen összeszűkül és a víz a legszűkebb helyen mindössze 170 méteres szorosban tör előre, a vízmélység pedig eléri a 80 métert is.
A Ponicova barlang
szikla-repedés bejárata és a barlang
Délután ellátogattunk a vadregényes Cserna-völgyben fekvő Herkulesfürdőre. A folyót két oldalról hatalmas hegyek övezik s a szűk völgyben futó folyópart két partján épült fel a valaha híres fürdőváros.
Hőforrásait már a rómaiak is ismerték. Legismertebb forráscsoporjai a Herkules (67 C°), a Neptun (54 C°), a Diana (vagy Elisabeth 46 C°).
A fürdőhely igazi fellendülése azonban csak a XIX. század közepén következett be, amikor pazar módon kiépült és európai hírű fürdővé vált. A főtérre 1847-ben került és a mai napig is ott áll, a város jelképének számító Herkules-szobor.
A monarchia főúri közönségének sorra nyitották meg a minden igényt kielégítő fürdőket, pavilonokat, palotákat, szállodákat, melyek nagy része a mai napig is áll, ám jobb sorsa várva. A pompás épületek belseje romos és üres, külsejük pedig ugyancsak elhanyagolt.
A XIX. század pompáját azért még így is tetten érhetjük, pl. a Szapáry-fürdő romos előcsarnokánál.
Miközben a Cserna folyó változatlan szépségű mederben csordogál
a fürdővárost is használják, csak a pusztuló félben lévő paloták, szállók helyett építettek betonkolosszusokat betonstranddal
és a fürdővendégek sem az "úri osztályból" kerülnek ki.
A múlt és a jelen óriási kontrasztja után vigasztalásként állapíthattuk meg, hogy a monarchia-beli vasútállomás kupolás épülete még áll és eredeti funkciójának megfelelően használják.
Igaz, hogy már itt is a pusztulás nyomai fedezhetők fel, az épületet körbevevő terasz kőoszlopainak Zsolnay virágvázáiból is már csak egy maradt meg.
Alkonyatkor még felkerestük a Vaskapu-gátat is, melyet 1972-ben adtak át. Gátja 441 méter hosszú és 60 méter széles. A rendszer 33 méteres duzzasztást hozott létre. Több település került a víz alá a Széchenyi által építtetett úttal és Ada-Kaleh szigetével együtt.
