Náday Katalin
A Kazán-szorostól a Rozsda-szakadékig (4)
Kirándulásunk negyedik napjának kora reggelén fájó szívvel vettünk búcsút a Dunától:
majd templomok sorának megtekintésével folytattuk Erdély felé vett utunkat. Orsaván elsőként a Szent Anna ortodox kolostort kerestük fel.
Létesítése egy csodával határos megmenekülésnek köszönhető: Pamfil Seigaru újságíró az I. Világháborúban egy közelében becsapódott bomba következtében a lövészárokban földdel betemetve maradt. Megfogadta, ha kikerül, kolostort építtet.
Az alapító emlékkeresztje a kolostor
bejáratánál és sírja
Megmenekült, s fogadalmát 1936-ban tudta teljesíteni. Egy olyan helyet talált az építkezéshez, ami már önmagában is alkalmas az elmélkedésre. A kápolnát körülvevő teraszról az Orsavai-öbölre csodálatos kilátás nyílik.
A kommunizmus alatt a kolostor motelként működött, a kápolna volt a recepció.
1990-ben indult újra a kolostori élet. A fiatal szerzetesnők folyamatosan, hangosan imádkoztak a kápolnában.
Lent a városban a modern beton templomban hallgattunk szentmisét. A liturgia három nyelven folyt: magyarul, németül és románul. Az evangéliumot és a Miatyánkot mindhárom nyelven elmondták, de például az átváltoztatás szavait csak magyarul. A kezdő és záró ének is magyar volt.
A szabadságharc bukása után Szemere Bertalan 1849 augusztusában - néhány nappal kimenekülése előtt - Orsovánál elásta a Szent Koronát. A császári hatóságok azonnal lépéseket tettek a magyar korona felkutatása érdekében. Rövid idő alatt kiderítették, hogy a korona útja Orsovánál megszakad. Számos ásatást végeztettek hasztalanul. Végül árulás útján szerezték meg a korona elrejtésének helyét jelentő térképet, s így 1853. szeptember 8-án meg is találták. A fellelés helyén a korona tisztelői egy kis koronakápolnát építettek, amely a Duna duzzasztásával a víz alá került. Ma az új orsovai templom előcsarnokában 3 nyelvű márványtábla emlékeztet a Szent Korona itt létére.
Utunkat folytatva az Erdélyi Vaskapu-hágon keresztül léptünk be Erdély területére, majd elhaladtunk a rómaiak által a II. században épített Ulpia Traiana Sarmizegetuza romjai mellett. Ennek köveiből építették fel Densus kissé bizarr templomát, valószínűleg a XIII. században. Ma ortodox templomként működik.
Következő megállónk Őraljaboldogfalva ma már református templománál volt, amely 1311-ben épült. XIV. századi freskói valószínűleg páduai mesterek munkái.
Legépebben megmaradt freskói a szentély falát díszítik.
Tíz perces késéssel értünk Vajdahunyad várához, így azt csak kívülről szemlélhettük meg
Vacsora időre értünk a Déva melletti Csernakeresztúrra. A falu egy kis magyar sziget Hunyad megyében, lakosságának kétharmada ma is magyar. A települést 1910-ben hozták létre, akkor települtek haza Bukovinából a madéfalvi vérengzés után elmenekült csíki és háromszéki székelyek leszármazottai, a bukovinai székelyek. Elsőnek a tájházat tekintettük meg, ahol a múzeumon kívül a bukovinai székelyek történetével is megismerkedhettünk.
majd a falusi vendéglátás keretében finom gulyáslevessel és kemencében sült kaláccsal láttak vendégül bennünket.
Miután megvacsoráztunk a fiatalok táncában gyönyörködhettünk.
A két tanárnő is énekkel segítette tanítványaik előadását, melynek végén a fiatalok minket is táncra kértek. Jócskán öreg este lett, mire öt helyre szétosztva nyugovóra. térhettünk. Nyolcadmagammal a Nisztor család minden, még a legkényesebb igényt is kielégítő panziójában kaptunk szállást.