Náday Katalin
Dél-Tirolban, Schnalstalban nyaraltunk V.
Húgom meghívására 15 éves Bence unokámmal egy hetet töltöttünk az Ötzi Alpok déli oldalán, nem messze attól a helytől, ahol "Ötzit" 20 évvel ezelőtt megtalálták.
A következő nap, szerda volt az egyetlen, amelynek programját már Budapesten tudtuk: Bozen/Bolzano. Ugyanis "Ötzi" megtalálásának 20. évfordulójára nagyszabású kiállítást rendeztek Bolzanoban, s úgy hírlett, hogy nagy a sorban állás a múzeum előtt. Várakozásra nem akartuk az időnket fecsérelni, ezért még otthon, az interneten megvettük jegyünket szerdára.
A reggel ismét szép idővel érkezett, de jelezték, hogy délután már viharra kell számítani. Mivel múzeumot esőben is lehet látogatni, délelőtt Ritten/Renon földpiramisainak megtekintésével kezdtük a napot.
Egész Dél-Tirolban minden hasznosítható földterületet megművelnek, maximálisan kihasználva a termőföldet, ezt a meredek hegyoldalak miatt ültetvényes teraszok létesítésével érik el. A Brenner autópálya felől nézve szinte függőleges hegyoldalt is szőlő-ültetvények borítják. Ezek között vezet fel a több mint 15 hajtűkanyarból álló szerpentin az 1159 méteren fekvő Klobenstein városkába. Innen lehet a legkönnyebben megközelíteni a lenyűgöző formájú és méretű piramisokat egy szakadékvölgyben.
A piramisok védett területen fekszenek a rálátást a felette elvezetett ösvény, illetve a szakadékot átívelő fahidak biztosítják. Megközelíteni, megérinteni nem lehet őket, a fennmaradásuk ugyanis „hajszálon” múlik.
A piramisok születése a jégkorszaki gleccsereknek köszönhető, amelyek a szomszédos hegyoldalakból lemosott agyagos törmelékkel árasztották el a területet. Az éghajlat melegedésével a jégár visszavonult, a táj további alakítása pedig a felszíni vizekre maradt. A lezúduló folyóvizek először hosszú, mély árkokat véstek a lerakódásba. Az árkok között kialakult gerinceket pedig az esővíz és a szél tornyokká szabdalta. A tornyok mérete a tetejükön megülő kövek méretétől függ. Ezek a kövek egyfajta esernyőként funkcionálnak, megvédik az alatta lévő piramis alakú képződményeket az esővíz pusztításától. Azonban ez a védelem véges, s csak idő kérdése, hogy az egyre vékonyodó tornyok tetejéről mikor billen le az oltalmazó kődarab. Persze közben a szakadék szélén már alakulnak az újabb oszlopok is.
Visszatérve Bolzanoba elsőként a Mária Mennybevétele dómot kerestük fel.
Majd rövid sétát tettünk a belváros ódon házai között, szinte átbújtunk egy-egy sikátorán.
Egy egész utcát foglal
el a híres bolzanoi gyümölcspiac, még az utca neve is Obstmark
A Museumstrasse végén pedig eljutottunk "Ötzi" múzeumához is, ami a hivatalos nevén Archeológiai Múzeum. A múzeum épületének érdekessége, hogy valamikor a XX. sz. elején az Osztrák-Magyar bank építette magának. Ám az I. Világháború után Dél-Tirol Olaszországhoz került, az épület pedig az Olasz Nemzeti Bank tulajdonába ment át. 1996-ban került a Dél-Tiroli Régészeti Múzeum birtokába, s ekkor kezdték meg az épület múzeummá alakítását elsődlegesen "Ötzi" számára.
Webticket-ünk birtokában az utcán kígyózó sort kikerülve, az automatánál a vonalkódunkat beolvasva azonnal kézhez kaptuk a tényleges jegyünket és indulhattunk is a négy szintes múzeum bejárására. Természetesen a múzeumban fényképezni nem lehet, így egy interneten talált képpel illusztrálom a látottakat:
Minden modern technikai eszközt bevetettek "Ötzi" bemutatására. Filmen visszanézhető a kiásása, lehozatala a hegyről, a különféle vizsgálatok. Láthatók a megtalált ruházati és felszerelési tárgyai, és üvegfalon keresztül a hűtőkamrában fekvő múmia is. De bemutatják az igénybevett tudományos vizsgálatok lényegét és eredményeit is.